A Richter Gedeon részvényeit a mai négy nagy papír közül elsőként, éppen 30 éve vezették be a Budapesti Értéktőzsdére. A bevezetés előtt jegyezni lehetett a részvényekből, mégpedig úgy, hogy két részre osztották a jegyezhető mennyiséget.

Az egyik részt minden jegyző között egyenlő arányban osztották szét, a többit jegyzésarányosan, vagyis megnézték, hogy a beérkezett igény (és egyúttal a befizetett pénz) hány százalékát fedezik a kiosztható részvények, és abban az arányban kapott minden jegyző.

Kapcsolódó

Az első vásárlási lehetőség

Ez a módszer azért volt igazságos, mert így a kis összegért jegyzők is biztosan kaptak valamennyi papírt, ugyanakkor nem lehetett úgy elvinni az összes részvényt, hogy felbérelt sorban állókat alkalmaztak az élelmesebbek, ami ebben az időben divat volt olyan részvényeknél, ahol jóval nagyobb volt a kereslet, mint a kibocsátott mennyiség, így szinte biztos volt a várható árfolyamnyereség is.

A fix mennyiség végül 13 darab 1330 forintért jegyezhető részvény volt (mai áron 133 forint, mivel időközben felaprózták a részvényt), a jegyzésarányos részben pedig 9 százalékot lehetett megkapni. A túljegyzés tehát jelentős volt, ami előrevetítette, hogy a tőzsdei ár a bevezetéskor jóval magasabb lesz: 1700 forint körül indult a kereskedés.

Egy év ácsorgás után árfolyamrobbanás

A következő egy év nem hozott nagy változást az árban, ami érthető is, hiszen az egész tőzsde stagnált, a magyar gazdasággal együtt. Ebből a kiutat az 1995 márciusi elhíresült Bokros-csomag jelentette, ami kezdetben egy megszorítás volt, de a makrogazdasági egyensúly létrejött, így rövidesen meg is indult a gazdasági fellendülés.

Ez egybeesett azzal a folyamattal, amikor 1995 végétől a nemzetközi alapok érettnek tartották a bevásárlásra a piacgazdaságra alig 5 évvel korábban áttért volt kommunista országok tőzsdéit, így hirtelen óriási kereslet jelent meg.

A kibocsátás után egy évvel 2000 forint lett a Richter (mai 200 forint), majd 1996 első napjaitól jött a szédületes emelkedés, ami két és fél év alatt tízszeresére, 20 ezer forintra vitte az árat (mai 2000 forint). A korai vásárlók 3 év alatt megtízszerezhették a pénzük, ami még az akkori 20-30 százalékos infláció mellett is igen szép vagyonszerzési lehetőség volt.

Az orosz válság

A hatalmas felívelést azonban átmeneti összeomlás követte, ami a tőzsdéken természetes folyamat, és jó cégek papírjainál ez rendszerint csak átmeneti jelenség. Így volt ez a Richter esetében is, amelyet az 1997-es ázsiai válság csak kis mértékben viselt meg, az 1998-as orosz válság, amikor az orosz állam fizetésképtelen lett, már sokkal inkább.

A Richter fő exportpiaca ekkor még a kommunista rendszerből örökölten Oroszország volt, így annak gazdasági összeomlása a Richtert is magával ránthatta volna. A cég azonban igen ügyesen kezelte a helyzetet: továbbra is szállított Oroszországba, akkor is, amikor nem fizettek, mivel úgy vélték, a válság átmeneti lesz a hirtelen lezuhant olajár miatt. Így is lett: a válság véget ért, a Richter pedig nem csak, hogy megőrizte, de még növelte is piaci részesedését.

Nyitás a világ felé

A Richter árfolyama a válság napjaiban hirtelen a negyedére esett, ám hamar magához tért. Azt mindenesetre látta a társaság menedzsmentje, hogy diverzifikálni kell, erősíteni kell más piacokon is. A stratégia sikeres volt: mind Európában, mind az USA-ban felfuttatta a cég az exportját, és emellett más piacokon is megjelent. Az orosz piactól való függés fokozatosan lecsökkent, a részvény ára 5-6 év után már meg is haladta a korábbi, 1998-as csúcsot.

Richter, 30 év
Richter, 30 év
Kép: stooq.com

Innentől, vagyis nagyjából 20 évvel ezelőttől már lassabb volt a hosszú távú árfolyamemelkedés, viszont nem voltak összeomlások: a papír viszonylag kis fájdalommal vészelte át a 2008-as válságot, majd már ebben az évtizedben a járvány-, és háborús időszakot is.

2013-ban tizedelték a részvényt: egy részvényért 10 másikat adtak, így az akkor 30 ezer forintos árfolyam 3000-re módosult részvényenként. Az emelkedés, amint a logaritmikus grafikonon is látszik, meglehetősen egyenletes volt, majd idén kissé fel is gyorsult, a papír örökös csúcsra került 11 ezer forint fölött, ami az eredeti részvényt tekintve 110 ezer forint.

Reálértéken is óriási hozam

Ha csak az árfolyamnyereséget nézzük: a jegyzési árhoz képest (133 forint), 83-szorosára nőtt az eredetileg befektetett pénz, ha valakinek megvan az eredeti befektetése. Amennyiben az első piaci árat nézzük, ahol korlátozás nélkül lehetett vásárolni (170 forint), akkor is a befektetett pénz 65-szörösével rendelkezik a befektető.

Kétségtelen, hogy 1994-től mostanáig a hazai infláció során a 12-szeresükre emelkedtek az árak, de így 7-szerezte, illetve 5,5-szörözte volna a pénzét reálértéken, aki tartotta a részvény, viszont miután jelentős osztalékfizetés is zajlott, különösen az utóbbi években, az adat inkább 15-szörös lehet.

Egy zsák pénzt kap a Richter Amerikából

Szépen fogyott a Richter Gedeon csúcskészítménye az Egyesült Államokban.

A részletekről ITT írtunk bővebben.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!