Válságszintre zuhant a rubel

Nemrég közelítette meg az orosz rubel árfolyama a dolláronkénti 80-as szintet, ami technikailag fontos volt a korábbiakban: csak súlyos válsághelyzetekben adtak ennél több rubelt egy dollárért. Pénteken és hétfőn, amelyek Oroszországban nem voltak ünnepnapok, az árfolyam tovább gyengült, és bőven átlépte a fontos szintet: 82 és 83 rubel között mozgott. 

Korábbi olajár-összeomlások

Ennél csak kétszer volt gyengébb az orosz fizetőeszköz: 2015 végén, amikor az olajár összeomlott az amerikai palaolaj túlkínálatának hatására, és előtte a magas olajár idején nem képeztek megfelelő tartalékot, másodszor pedig tavaly, a szankciók bevezetése utáni hetekben, de még a gázért rubelben való fizetési kötelezettség előtt. Dolláronként 80-81 között emellett még 2020-ban volt az árfolyam, amikor a járvány miatt omlott össze az olajár. Ez alacsonyabb olajárat hozott, mint a 2015-ös eset, de ekkor már fel volt töltve az ilyen helyzetekre létrehozott orosz állami alap.

A szankciók beértek

A mostani árfolyam azt mutatja, hogy komoly probléma lehet: nagyon felborulhatott a fizetési mérleg (ez már az első negyedév adatai alapján is látszott), gyorsan fogyhat a válságalap, és végül a lakossági bizalom is meginoghatott a rubelben. A háború egy éve folyik, és eddig nem sikerült érdemi eredményt elérni orosz részről: sőt, eleve óriási kudarc, hogy a krímihez hasonló villámháborús sikerre felépített hadművelet egy állóháború lett, nagy emberveszteségekkel.

Eközben az itthoni kormánykommunikáció által szidott szankciók hatása is erősen érződik immár: az orosz olaj-, és gázexport volumenében és árában egyaránt visszazuhant mostanra, miközben a nyugati multicégek kivonulásával és a hiányos importlehetőségekkel a lakossági árukínálat nagyot lépett vissza a szovjet korszakban megszokott felé, bár Kína sok mindennel ellátja az országot, ami ezeket részben helyettesíti.

A jüan is kemény lett

Ugyanakkor Kínának is fizetni kell az árukért, amit meg lehet tenni természetesen jüanban, de immár az is keményebb valuta, mint a rubel. A nyugaton immár csak kis részben eladható orosz olaj és gáz legfőbb felvevőhelye Kína, így ez meg is van oldva, azonban az így fennmaradó exportbevételből nem marad tartalékolásra, sőt, sokkal többet kell importra költeni, így a jelentős hiányt a tartalékalapból kell fedezni, de miután elhúzódó háború esetén az sem tart a végtelenségig, engedni kell a rubel gyengülését.

Exportzuhanás, fegyverimport növekedés

Az árfolyam immár mutatja a helyzet súlyosságát, azt pedig tudjuk, hogy az olajat a Brent árának nagyjából kétharmadáért tudja Oroszország eladni, immár vállaltan is csökkentett mennyiségben, a gázt pedig csak az alig fennmaradó európai vevőknek, köztük Magyarországnak tudják viszonylag drágán (a hollandiai tőzsdén kialakuló áron) eladni, Kína és más vevők vélhetően ennek töredékét fizetik, de talán még kicsit többet, mint az amerikai ár.

Az exportbevételek így a háború előttihez képest jóval visszaestek, az import költségét pedig immár a kétségbeesett fegyvervásárlási kísérletek is jócskán növelik azokból az országokból, amelyek hajlandók erre, sőt, jó üzletet jelent számukra nehéz gazdasági helyzetükben (Irán, Észak-Korea). 

Az orosz lakosság újra pánikba eshet

A tavalyi helyzet után, amikor az európai gázhiány miatt az égbe szökött a gázár, de volt még érdemi orosz részesedés az európai piacon, így az orosz exportbevétel is szép lett, a lehetőségek véget értek, a szankciók hatása pedig immár kiteljesedett, így jelentős devizahiány alakult ki. A lakosság, a helyzetet látva, jó eséllyel újra megijedt a rubeltől, és fokozódhat devizavásárlása. Ha ez nagyon erős szintet ér el, korlátozhatják is újra, mint a háború elején, vagy a rubel árfolyamát kezdik védeni, ami a tartalékok gyorsabb fogyását eredményezné.