A dinamikus devizaváltás, azaz DCC (Dynamic Currency Conversion) azt jelenti, hogy a POS-terminálon, ha szeretnénk – akár külföldön is – a saját devizanemünkben, forintban is  fizethetünk. Elsőre ez egy nagyon kényelmes szolgáltatásnak tűnhet, azonban pont ennek a látszatával tudnak a legjobban lehúzni. 

A terminál automatikusan felismeri az idegen bankkártyát és választás elé állít bennünket: milyen devizában szeretnénk fizetni?

Mindig érdemes az adott ország fizetőeszközét választani, így ugyanis a saját bankunk fogja átváltani a pénzt.

Azaz, ha például Horvátországba utazunk és a terminálon feljön egy kérdés arról, hogy euróban vagy forintban szeretnénk-e teljesíteni a fizetési kötelezettségünket, akkor azt ajánljuk, hogy az eurót válassza.

A gatyánk is rámegy a nyári pénzváltásra, de tízezreket spórolhatunk

Egyre több magyar választja a külföldi utazások során a kártyás fizetést a készpénz helyett, ami az első negyedévben közel 9,5 millió tranzakciót eredményezett külföldi üzletekben, 20 százalékos növekedést mutatva az előző évhez képest. Az értékben is hasonló mértékű bővülés meghaladta a 137 milliárd forintot. A fintech megoldásokkal és a bankkártyás fizetéssel jelentős összegeket takaríthatunk meg a nyaraláson, bár a biztonság érdekében némi készpénz sem elhanyagolható.

Étteremben, szállodában járva külföldön mi is megtapasztaltuk az elmúlt években a DCC okozta kellemetlenségeket. Előfordult például, hogy egy írországi vendéglátóhelyen fizetéskor a személyzet előzékenyen figyelmeztetett mindenkit arra, hogy az euró gombbal lépjünk tovább, de ennek ellenére az amerikai vendégek többsége ragaszkodott ahhoz, hogy Európában is dollárban szeretne fizetni a POS-terminálon keresztül.

A dinamikus devizaváltásról Gergely Pétert, a BiztosDöntés.hu alapító pénzügyi szakértőjét kérdeztük.

Elvileg ennek egy kényelmi szolgáltatásnak kellene lennie, mégis átverésnek, nettó lehúzásnak tűnik. Mi ennek az oka?

A váltás ilyenkor is a hagyományos módon történik, azaz csak néhány nap múlva, az akkor esedékes árfolyamon lesz elszámolva a tranzakció. Viszont a szolgáltató garantálja a vásárló előtt megjelenő, átváltott forintösszeget, éppúgy, mintha Magyarországon forintban vásárolnánk. Ennek ezért a fogyasztó számára nincs további árfolyamkockázata, míg a szolgáltatónak van. Ez jelenik meg a felajánlott árfolyamban, de annyira túlzottan bebiztosítva, hogy csak szélsőséges esetben járhat vele jobban a fogyasztó.
Mi történik a pénzünkkel, ha mondjuk forintban fizetünk kártyánkkal Horvátországban egy üzletben?
Az árfolyamot előre garantálják, még a tényleges átváltás előtt.

Milyen pénzügyi cégek állnak mögötte?
Bármely kártyaelfogadó vagy ATM üzemeltető választhatja ezt a szolgáltatást.
Miért nem tiltják be ezt a pénzügyi szolgáltatást világszerte? Van-e olyan ország, ahol ez már megtörtént?

Nem ismerünk ilyen példát. Az ügyfél mindig választhatja a helyi devizában történő fizetést is, ez tehát nem kötelező. Éppúgy, mint ahogy ugyanazt a márkájú terméket különféle árakon kaphatja meg különféle kereskedőknél. A hangsúly ezért nem a tiltáson, hanem az edukáción van. Mi rendszeresen felhívjuk erre az ügyfelek figyelmét, a bank ezt nyilván nem teheti, mert rontaná a partnerei üzletét. Főleg, ha idehaza ő is alkalmaz ilyet.

Mi az oka annak, hogy a külföldi vásárlásnál, szolgáltatásoknál, elsősorban a drága éttermekben, üzletekben és szállodákban találkozunk azzal, hogy hirtelen választás elé állítanak minket azzal, hogy forintban vagy a helyi fizetőeszközben (általában euróban, vagy dollárban) szeretnénk-e fizetni?
Üzleti szempontból nincs összefüggés az árszínvonal és a DCC között. Ugyanakkor, mivel ez egy turistáknak kitalált kényelmi szolgáltatás, ezért az a szolgáltatói kör csap le rá elsősorban, ahol sok külföldi megfordul, tehát az éttermi és szállásszolgáltatások. A jellemzően sok turistát kiszolgáló szolgáltatók mindig drágábbak, ez okozza ezt a látszólagos összefüggést.
Tulajdonképpen a bankkártya terminál üzemeltetője és a kereskedő egyaránt érdekelt abban, hogy átverjen minket?
Igen. De az átverést én egy kissé túlzónak érzem. A lényeg, hogy az ügyfél választhat, és döntsön tudatosan. Ez egy sokkal fontosabb üzenet. Egyébként el tudok képzelni olyan szituációt is, amikor valakinek jobban megfelel a drágább, de a vásárlás pillanatában előre ismert forintárfolyam. Például turbulens időszakban, amikor a forintra erős árfolyam-emelési várakozások vannak, vagy ha kevés a felhasználó pénze a bankszámlán, és emiatt biztos összeggel szeretne számolni. Valószínűleg kisebb összegű fizetéseknél sincs jelentősége a DCC-nek, kényelmesebb lehet forintban fizetni. Ezek persze csak tippek, de mindig van, aki a forintban történő fizetést választja. Ez nem baj, csak tudja az ügyfél, hogy mit csinál. Tudatosan válassza a devizát vagy a forintot az éppen érvényes preferenciái szerint.