Gidai Olivér: most jön majd az a rész, amikor a zöldhidrogén felborítgatja az asztalokat

Azóta, hogy az európai uniós energiapolitikában kiemelt helyet kapott; és azóta, hogy a németek két év alatt a tízszeresére írták át a 2030-ig elérendő céljaikat vele kapcsolatban, nem megkerülhető a kérdés: valóban a zöldhidrogén jelenti-e a megoldást az energetikai rendszerváltásban. Azt, hogy Magyarországon már van gyorsan felnövekvő zöldhidrogén-ipari tevékenység, szintén nem lehet eltagadni. A két tétel eredője a Napi.hu friss videós podcastjába beszélgetésre hívott "bennfentes".

Nem tudom, hogy vannak vele, de nekem egy ideje úgy tűnik, hogy megvan a kulcs a fosszilis üzemanyagok és energiahordozók nagyfokú - egyesek szerint akár végleges - kiváltásához. Ezt a mesterkulcsot, megoldóképletet zöldhidrogénnek hívják, de egyelőre az a gond vele, hogy még nem tudunk róla eleget. Ezen próbálunk meg ma kicsit javítani, és ezért hívtuk meg a Napi.hu videós podcastjába Gidai Olivért, a Ganzair tulajdonosát.

Akivel onnan indulunk el, amit idén augusztusban egy cikkben úgy írtam le, hogy a megújuló energiával történő vízbontás eredménye, vagyis a zöldhidrogén az elemzők szerint akkor lesz majd versenyképes üzemanyag az energiapiacon, ha majd az előállítási költsége kilogrammonként megközelíti az 1 dollárt.

Amikor pár éve ezt a tézist megfogalmazták az elemzők, ez az egységár még 5 dollár (mostani árfolyamon 2200 forint) feletti szinten állt, de mostanra eljutottunk a 2 dollár (880 forint) alatti termelés időszakába. Olyan gyorsan fejlődik és bővül ez a szektor, hogy tavaly decemberben a WoodMackenzie még 2030-ra prognosztizálta, hogy 1 dolláros zöldhidrogénből lesznek a világban működő piacok, manapság pedig ezt már többen is, akár 2025-től ígérik. Hova ez a rohanás? - kérdeztem Gidai Olivért.

Évtizedek helyett évek

A Ganzair tulajdonosa szerint fontos megérteni, hogy az eddig jellemzően lassan mozduló energia szektorban az álalakulás a nagyarányú szeles és napelemes áramtermelésnek köszönhetően nem évtizedek alatt fogja kitermelni magából a rendszerszintű energiatárolási megoldásokat, hanem - mivel "nincs erre annyi idő", sokkal hamarabb. 

- magyarázza Gidai Olivér, aki szerint azonban a terjedése, a kínálai és keresleti oldali bűvülése olyan nagy sebességgel történik, hogy az energetikában nem évtizedekről, csak évekről érdemes beszélni, mert ennyi idő alatt fog az új enegiahirdozó "célba érni" az európai gazdaságban. Az elmúlt két évben jutott el a globális telepített elektrolízis-kapacitás 1 GW összméretig, a követekző nyolc év alatt viszont már 40 GW elérése is reális cél - tette hozzá.

Abban a gondolatmenetben ugyan a podcast vendége előreszalad, hogy Németországban mi indokolja a zöldhidrogén térnyerését - mert az ma még tényszeren nem igaz, hogy a szénerőművekről, illetve az atomról leállt volna az ország, de ezt érdemes inkább úgy érteni, hogy ezirányú, kifejezett szándékon túl döntések, és konkrét lépések is történtek a berlini kabinetek részéről - az atomerőművek korának már biztosan vége, és a 2030-as szénkivezetési cél is maradt -, de a logika érvényes. Sőt, Németország egyik deklarált célja, hogy Európa zöldhidrogén-nagyhatalma váljon belőle.

Csak a zöld maradhat

Zöldhidrogén, kékhidrogén, szürkehidrogén - a kérdés mögött az van, hogy az olaj és gázipar áttranszformálhatja-e a hatalmát az új viszonyok közé vagy sem. Gidai Olivér úgy látja, hogy ezt a turpisságot nagyon gyorsan és határozottan le lehet törni, mivel az európai szén-dioxid kibocsátással kapcsolatos szabályozás ide is alkalmazható.

Így a karbonadóval terhelt kékhidrogén és a környezetszennyező szürkehidrogén - ha a tiszta fajtársuk valóban sikeresen zárja a világban zajló pilot programokat és az előállítási költsége meredeken lefelé tart továbbra is, - egyszerűen drágább lesz mint a zöldhidrogén - magyarázta a cégvezető. 

Az előállítás fejlődési pályája az egy kérdéskör, és egy másik az, hogy a zöldhidrogént hol, hogyan lehet majd felhasználni. A technológiai beruházások oldaláról nézve sem mindegy, hogy például való-e mindez a háztartások “kezébe”, avagy az új energiaforrás hasznosítója zömmel inkább az ipar, a tömegközlekedés és a rendszerszintű energetika lesz? 

Gidai Olivér szerint az már biztosan látszik, hogy a zöldhidrogén felhasználói oldali terjedése először az iparhoz, a tömegközlekedéshez és az energiatároláshoz-energiatermeléshez kapcsolódik. Jól lehet, léteznek már tömeggyártásba is került háztáji zöldhidrogén-berendezések is Európában, de a Ganzair megrendeléseiből az is látszik, hogy miközben a berendezések mérete és kapacitása-teljesítménye folyamatos versenyfutásban nő,  már Magyarországon is vannak olyan termelőüzemek, ahol a zöldhidrogént a földgáz kiváltására, illetve a saját energiamixben való mind nagyobb arányú megjelentetésre használnák. Ezek a projektek még kezdeti fázisban vannak ugyan, de a cégvezető szerint az már most is látszik hogy "zöldhidrogénben jó lehet az ország".

Arról, hogy a háztáji felhasználásban mikor és hogyan jelenik majd meg a zöldhidtogén, és milyen hatással lesz mindez a jelenlegi energia-rezsimre, hogy hol tart most a lakosági földgázba zöldhidrogént keverő Akvamarin projekt,  illetve hogy mindezekre a jelenlegi energiaválság milyen hatással van és lehet, Gidai Olivér szintén részletesen beszél.

De ezek megismeréséhez már el kell indítani a fenti videót.