Paternalistának és értelmetlennek minősíti a brit konzervatív párt számos politikusa a kormány tervét, miszerint Finnország, Franciaország, Magyarország és Mexikó után meg akarja adóztatni a cukor tartalmú üdítőitalokat - kezdi az idei költségvetésben szereplő javaslat visszhangjának ismertetését a Financial Times (FT).

A nálunk chipsadó néven ismert közteher célja, hogy segítsen visszaszorítani a kóros elhízást.

Nagy-Britanniában váratlanul érte a közvéleményt a terv, amely szerint kétéves felkészülési idő után 2018-tól vezetnék be az adót, amelynek nagyságát a termékek cukortartalmához igazítanák. A közterhet a gyártó cégeknek kellene befizetniük.

Ez utóbbi tény önmagában kiprovokálta a szokásos bírálatokat: egyrészt azt, hogy a cégek tovább fogják hárítani az új költséget fogyasztóikra, másrészt hogy eszerint az üdítők cukortartalma rossz, ám a csokoládékban, a sütikben lévő cukorral semmi gond sincs.

Lekezelő, maradi

George Osborne pénzügyminiszter tory párttársai szerint a tárca javaslatának elfogadásával feleslegesen avatkoznának be az emberek életébe. A vesztes a konzervatív liberalizmus lenne - fejtegette Jacob Rees-Mogg, a párt parlamenti képviselője. Ezzel a többség véleményének adott hangot: az elképzelés beterjesztése előtt készült közvélemény-kutatás szerint a toryk 83 százaléka ellenzi a cukoradót.

Lekezelő, maradi és sok szempontból a lehető legrosszabb ötlet - minősítette a közterhet Will Quince, a párt másik képviselője, aki korábban a Britvic italgyártónál dolgozott. Szerinte épp egy olyan iparágat találnak meg ezzel az adóval, amely a legtöbbet tette az emberek fogyasztási szokásainak megváltoztatása érdekében - utalt a cukormentes üdítők és az ásványvizek terjedésére.

Nem praktikus

Az adó gazdasági racionalitását a pártoktól független Institute for Fiscal Studies kutatóintézet kérdőjelezte meg. Mindenekelőtt arra hivatkoznak, hogy felmérések szerint az emberek teljes cukorfogyasztásának ötöde jön a cukor tartalmú üdítőktől, így a közteher nem érinti piac 80 százalékát. Sőt, még növekedhet is a cukorbevitel, ha az emberek átállnak a kólákról a csokoládéra.

Tény ugyanakkor, hogy legalább egy egyébként kis tápértékű élelmiszert sújt a kormány intézkedése - ismeri el Paul Johnson, az intézet igazgatója. Az adótechnikai matek viszont szintén nem szól mellette, ugyanis nem lineárisan, a cukor mennyisége alapján növekvő szabály szerint szabnák meg a befizetendő összeget.

A 100 milliliterenként négy gramm cukrot tartalmazó üdítők adómentesek lennének. Az öt gramm/100 milliliter feletti italoknál minden 100 gramm cukor után 35 pennyt kellene fizetni. Így egy-egy italfajtánál átlag 15 penny/100 gramm cukornyi befizetés jönne össze, aminek Johnson szerint nem sok értelme van.

Sportra megy, persze...

Osborne szerint a cukoradó-bevételt az iskolai sportra fordítanák, ám a költségvetés tervezetéből kiderül, hogy a bevezetésének első évében várt 520 millió font (207 milliárd forint) összbevételből csak 160 millió jutna közvetlenül erre a célra. A többit a tanítási nap meghosszabbításával kapcsolatos költségekre költenék, ami csak részben jelent sport célú kiadást.

Ráadásul a pénzügyminiszterek nem szeretik a megpántlikázott adókat, amelyeket csak meghatározott célra használhatnak fel ahelyett, hogy besöpörnék a közös kassza bármely kiadásainak fedezésére - mondja Mark Hellowell, az Edinburgh-i Egyetem közgazdász professzora. Osborne 2020-ra egyensúlyi költségvetést tervez, ami rászoríthatja arra, hogy véget vessen a cukoradó megcímkézésének.

Kattintson a nagyításhoz!

"Ideológiai" háttér

Az adó a legújabb kísérlet arra, hogy az üzleti világ befolyásolásával elérjenek valamilyen közpolitikai célt - összegzi a helyzetet az FT. A kormány tavaly májusi hatalomra kerülése óta több ilyen közteherrel állt elő: például a bankokra vetettek ki új adót és emelték a kiadási céllal lakást birtoklók terheit.

Ez a fajta adóztatás emlékeztet a Munkáspárt korábbi elnöke, Ed Miliband felfogására, amely szerint az üzleti vállalkozások viselkedésük alapján két csoportba oszthatók: ragadozókra és termelőkre. Az előbbiek nyilván nagyvonalúbban adóztathatók. A Downing Street "ideológiája" szerint a cukoradóval a kormány és a vállalati szféra együtt küzdhetne az elhízás súlyos társadalmi problémája ellen.