Érvelésük leginkább arra épült, hogy a kötelezően meghatározott legkisebb bérek munkavállalókat szorítanak ki a piacról, akik termelékenysége alacsony, így őket a vállalatoknak nem érné meg minimálbéren foglalkoztatni. Emiatt pedig a minimálbér eltörlése a foglalkoztatást is növelné.

Van benne igazság: nyilvánvalóan vannak alacsonyabb termelékenységű munkavállalók, akik akarnának dolgozni alacsonyabb bérért is, viszont tömegével dolgoznak olyanok is a gazdaságban, akiknek a bére azért annyi, amennyi, mert a törvény előírja.

A munkaadók, visszaélve piaci erőfölényükkel, törvényi szabályozás hiányában a jelenleginél alacsonyabb bért fizetnének számukra.

Vagyis habár a javaslat növelhetné a foglalkoztatást is, feltéve, hogy az alacsonyabb bérek nyomán mások nem döntenek-e inkább a munkanélküliség mellett, összességében nem vezetne társadalmilag kedvezőbb kimenetelre, az alacsony keresetűek körében bércsökkenést okozna.

Manapság a megszólalások inkább a minimálbér-emelés mértékét kérdőjelezik meg, annak következményeivel foglalkoznak, viszont a fent említett probléma (az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék) mintha továbbra is jelen lenne. A legtöbb kritikai érvelés szerint a minimálbér (és a garantált bérminimum) növelésének mértéke túlzó, nincs összhangban a termelékenység alakulásával, emiatt nem kigazdálkodható, elbocsátásokhoz vezet vagy áremelést okoz. Nézzük is, hogy mik azok a sok esetben akár józan paraszti ésszel is belátható tényezők, amelyek nagyban árnyalják a sokszor borús képet!

Nincsen ingyen ebéd. Ha a munkavállalók több pénzt akarnak hazavinni, akkor azt valamilyen forrásból elő is kell teremteni. Ennek legfenntarthatóbb módja, ha javul a termelékenység, mert akkor több forrás áll rendelkezésre a bérek fejlesztésére. Ezért is találkozhatunk az elemzésekben olyan meglátásokkal, hogy ha javul a termelékenység, akkor nyílik majd tér nagyobb bérfejlesztésre. Vagyis az ő elgondolásukban van egy konkrét ok-okozati lánc, időrendi sorrend.

Azonban ez nem törvényszerűség. Maga a béremelkedés is kiválthatja a termelékenység javulását, a két folyamat párhuzamosan is végbe mehet. Könnyen belátható, hogy a magasabb bért kapó munkavállaló hatékonyabban dolgozik, kevéssé kerüli a munkát, kevesebbet hiányzik, jobban odafigyel, ha úgy látja, a munkáját megbecsülik.

De ugyanígy végbe mehet a béremelkedés és a termelékenység együttes javulása, ha a bérverseny sarkallja fejlesztésre a cégeket, vagy ha a rosszabb hatékonyságú vállalatok nem bírják a versenyt, kiárazódnak a piacról, és az így felszabaduló munkaerőt a hatékony vállalatok fel tudják szívni. Ebben az esetben nem szabad várni a csodára, hogy magától a vállalatoknál megteremtődjön a béremelés fedezete – miért is történne meg, ha nincs külső kényszerítő erő –, hanem aktívan elő kell segíteni annak végbemenetelét.

Szintén gyakori felvetés, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum emelése inflációs sokkot okoz, mert a vállalatok áthárítják azt a fogyasztókra. Ennek tisztázásához nézzük, mekkora hatása van a legkisebb béreknek a teljes bértömegre.

A KSH adatai szerint a teljes munkaidőben alkalmazásban állók száma közel 3,2 millió fő, esetükben az átlagbér a tavalyi év vonatkozásában közel 650 ezer forint körül alakulhatott.

A minimálbéren vagy garantált bérminimumon foglalkoztatottak számára nincs konkrét adat, azonban az MNB legutóbbi Inflációs jelentésben közölt számításai, valamint a kormányzati bejelentések alapján nem tévedhetünk nagyot, ha azzal számolunk, hogy előbbi bérkategória a munkavállalók 5, míg utóbbi a 15 százalékát érinti.

Ebből kiindulva, a minimálbéren foglalkoztatottak bruttó bére a teljes bértömeg 2,1, míg a garantált bérminimum esetében 7,5 százalékát adta a tavalyi évben. Vagyis a 9, illetve 7 százalékos emelés a teljes bértömeget csupán 0,7 százalékkal növeli. Ha ezt a vállalatok teljes mértékben áthárítják a fogyasztókra, akkor – korrigálva a bérhányaddal – az az árak kevesebb mint 0,3 százalékos növekedésének felel meg. Tehát nem kell attól tartani, hogy a legkisebb bérek emelése nyomán ismét elszabadul az infláció.

Emellett erős feltételezés az is, hogy a minimálbér-emelést teljes mértékben áthárítják a vállalatok. Erre nem is igazán van mozgásterük a jelenlegi gazdasági környezetben. A belső kereslet csak fokozatosan áll helyre, miközben a külső környezet továbbra is gyenge, ez pedig növeli a gazdasági szereplők árérzékenységét. A vállalatok nem tudják csak úgy áthárítani a költségeik növekedését, mert azzal a piacvesztést kockáztatnák, ha versenytársaik nem lépnek hasonlóan. Emiatt a profitráta csökkentése jöhet szóba elsősorban.

Jól megfigyelhető folyamat volt az elmúlt években, hogy az inflációval párhuzamosan a profitok is gyors ütemben nőttek a gazdaság széles rétegeiben, több ágazat esetében – például az iparban – a béreknél is fokozottabb ütemben, amely mérsékelte az eleve alacsony hazai bérhányadot.

Emiatt pedig van tér a béremelések kigazdálkodására az árak emelése nélkül is.

A vállalatvezetők szeretnék elkerülni ezt a szcenáriót, ezért is jönnek leggyakrabban ilyen irányból a termelékenység növekedésének elsőbbrendűségét hangsúlyozó megszólalások.

Van egy további szempont a minimálbér-emelés hatása kapcsán, amely talán a súlyánál kisebb figyelmet kap az elemzésekben. A minimálbéren, illetve garantált bérminimumon foglalkoztatottak egy része – nem tudni, mekkora része – szürkén is szerez jövedelmet. Esetükben a vállalatok a terheik növekedése nélkül is – köszönhetően az adókedvezménynek – ki tudják gazdálkodni a magasabb béreket, amely tovább mérsékeli a minimálbér-emelés negatív hatásait.

A munkavállalók szempontjából ez nem optimális kimenetel, mert ténylegesen nem kapnak magasabb bért, azonban társadalmi szempontból, illetve hosszabb távon a fehéredés révén ez is pozitív szcenárió.

Ahogy láthattuk, a minimálbér (és a garantált bérminimum) emelése több fajta válaszreakciót is kiválthat a vállalatok részéről. A gyakorlatban nemcsak nemzetgazdasági, hanem még vállalati szinten is a fenti opciók kombinációja fog előállni, az egyedi vállalati helyzettől, valamint a vezetői döntésektől függően. Ugyanakkor a vállalati válaszlépések többségének hatása inkább a pozitív irányba mutat, a fehéredés mellett a termelékenység javulását is kikényszerítheti, miközben a legalacsonyabb bérű és így legkisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező munkavállalók helyzetét is javítja, emiatt pedig a vészharangok kongatása erős túlzásnak tekinthető.

A legkisebb bérek 9, illetve 7 százalékos, 2025 eleji emelése mindenképpen középutas politikának tekinthető, figyelembe veszi a vállalati teherbíró képességet úgy, hogy érdemi ösztönzőt jelent a termelékenység javítására, miközben régiós szinten sem lóg ki a sorból, vagyis a nemzetközi versenyképességet sem veszélyezteti.

Összességében, hasonlóan a hatéves bérmegállapodáshoz, ezúttal is erős kompromisszum született a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán, és ha visszaemlékezünk, a korábbi megállapodást is kritikák sora övezte, amelyek nem állták ki az idő próbáját.

A cikk szerzője Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője.

Makronóm: újra kéne hangolni a jegybanki eszköztárat

A jegybanknak biztosítania kell az árfolyam stabilitását, miközben a gazdasági növekedést is elősegíti. A kettős cél teljesüléséhez szükség lenne a jegybanki eszköztár finomhangolására, tudatosabb és bátrabb használatára - írja Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza, aki az MNB, az intézetet kritizáló elemzésére reagált.
Ha többre kíváncsi, itt olvashat tovább.

Kapcsolódó