A 152 millió gyermekmunka áldozatnak közel fele 5–11 éves. 42 millió (28%) 12–14 éves; és 37 millió (24%) 15-17 éves. Az életveszélyes gyermekmunkának minősülő gyakorlat a 15-17 éveseket sújtja leginkább, de sok a 12 év alatti gyermek is. A legrosszabb a helyzet Afrikában és Ázsiában, csak Indiában 30 millióra becsüli a kizsákmányoltak számát.

A Napi.hu pár hete írta meg, hogy az Egyesült Államok hatóságai két kiskorú, tíz év körüli gyermekre találtak, akiket ingyen dolgoztattak a louisville-i McDonald's étteremben, nem egyszer éjszakai műszakban. Pár hónapja pedig arról számoltunk be, hogy kiszolgáltatott helyzetben lévő, szegény sorsú gyerekeket toborzott egy építési vállalkozó Magyarország keleti részében, és átlagosan egy éven keresztül kőkemény munkát végeztek. Akadt, aki még a 15. életévét sem töltötte be.

Az Unicef szerint a gyermekmunka világviszonylatban elsősorban a mezőgazdaságban van jelen (71%), ezt követi a szolgáltatások területe; majd az ipar, ide értve a bányászatot is.

Ördögi kör

A gyermekmunka nagyon komplex és alapvetően a szegénységgel összefüggő jelenség: a gyermekek a családjuk és maguk túlélése miatt kényszerülnek dolgozni.

A megfelelő minőségű oktatás hiánya pedig megrajzolja azt az ördögi kört, amiben a gyermekmunka is megszületik, és újratermeli önmagát. A szegény családban élő, iskolába nem járó, hanem helyette dolgozó gyermek, könnyen belátható, felnőttként is olyan munkák elvégzésére kényszerül, amelyek kevés jövedelemmel járnak – mutat rá az Unicef.

Okok, sorra szedve
Megfelelő minőségű oktatás hiánya
Sok családnak nincsen pénze gyermekük, gyermekeik taníttatására
Helyi szokások, elvárások, vallási hagyományok
Hitelek törlesztésének, visszafizetésének kényszere
Menekült, migráns lét
Helyi villongások, háborúk

A nyugati cégek menedzserei profitot és yachtot akarnak

Ezer és ezer nyugati cég vádolható azzal, olyan termékeket, alapanyagokat forgalmaznak, amelyek gyermekmunkával készültek. A védekezés a következő: hosszúak, bonyolultak, áttekinthetetlenek a beszállítási láncok, nem tudnak mindenkit ellenőrizni.

Mindez azonban átlátszó érvelés, hiszen melyik ruhaipari óriáscég hivatkozhatna információhiányra, amikor Mianmarban, Bangladesben, vagy Indiában termeltet. A legnagyobb csokoládégyártó cégek ne tudnák, hogy Nyugat-Afrikában gyerekek szedik le a termést a kakaóbab ültetvényeken? A textilpiac szereplői ne tudnák, hogy az üzbegisztáni gyapotföldeken is ez a gyakorlat? A gyerekek apró ujjai ugyanis kevésbé károsítják a termést, ráadásul nem kell nekik felnőtt bért fizetni.

Egy felmérés szerint, amely az elektronikában és az autógyártásban meghatározó cégeket érintett, a társaságok nem tudták megmondani, honnan származik a Kínán keresztül hozzájuk érkező lítiumion akkumulátorokban használt kobalt. Így nyilván fogalmuk sincs arról, hogy a világ kobaltkitermelésének felét biztosító Kongói Demokratikus Köztársaságban gyermekek ezrei dolgoznak a bányákban.

A nyugati cégek tulajdonosai tehát megkapják a profitjukat, a menedzserek az  év végi bónuszukat és nem kell szégyenszemre „A yacht nélküli menedzserek klubja” tagjává válniuk. A beszállítókat pedig soha nem fogják komolyan ellenőrizni, az együttműködést nem szakítják meg, bár számos szép közlemény napvilágot lát a gyermekmunka elleni elkötelezett hozzáállásról.

Lehet megoldás: a focilabdáknál meghátráltak a cégek

Pakisztán a világ egyik legnagyobb focilabda gyártója, és nyílt titok volt a gyárakban foglalkoztatott nagyszámú gyermek kizsákmányolása. Itt azonban az UNICEF, a pakisztáni kereskedelmi kamara és az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezet közösen tető alá hozott egy megállapodást, amelyben a gyártók kénytelenen voltak vállalni, hogy a labdák előállításához nem vesznek igénybe gyerekmunkát.