Ha munkahelyi kiégésről beszélünk, a többség általában a középkorúakra asszociál először. Azokra a munkavállalókra, akik elértek már bizonyos szintre a karrierjük során, és úgy érzik, egyre nehezebben találnak már új kihívást azon a területen, amellyel foglalkoznak.

Egyre több tanulmány és kutatás mutat azonban rá arra, hogy ez egyre nagyobb mértékben veszélyezteti a fiatal munkavállalókat is. A holland TNO kutatószervezet tavaly ősszel publikált tanulmánya szerint például 2022-ben minden negyedik 18-34 éves holland munkavállaló számolt be kiégési panaszokról.

A jelentés szerint a kiégési esetek egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak. A legnagyobb növekedést ilyen tekintetben a fiatal nők körében tapasztalták a tanulmány készítői.

Azt látjuk, hogy a panaszokkal küzdő fiatal munkavállalók száma egyre nagyobb. Ráadásul a felmerülő problémák súlyossága is növekszik

– nyilatkozta Malte van Veen, a TNO kutatója a Trouw holland lapnak.

De mi is az a kiégés?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint „a kiégés egy olyan szindróma, amely a krónikus, nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz következménye. Három tényező jellemzi:

  • kimerültség-érzés;
  • fokozott mentális távolságtartás a munkától, vagy a munkával kapcsolatos negatív attitűd, cinizmus; valamint
  • csökkent szakmai hatékonyság.

A WHO hangsúlyozza, hogy a kiégés kifejezés kizárólag a munka világában tapasztalt jelenségekre alkalmazható, az élet egyéb területein észlelt hasonló szindrómákra nem.

Európa-szerte szenvednek a fiatal munkavállalók

Természetesen nem csak Hollandiában tapasztalt jelenség az, hogy már a fiatalok is egyre hajlamosabbak a kiégésre. A Cigna nemzetközi egészségügyi szolgáltató is erre a problémára hívta fel a figyelmet már 2022-es globális jólléti jelentésében is.

„A munkavállalók stressz-szintje 2021-ben még enyhén csökkent, most azonban növekszik, és a hatást leginkább a fiatalabb generáció érzi” – mondta Arjan Toor, a Cigna európai részlegéért felelős vezérigazgatója.

Hozzátette, 

Európa-szerte a munkavállalók 77 százaléka nyilatkozott úgy, hogy stresszes. A 18-24 éves Z generáció esetében azonban ez az arány 86 százalékra, a 25-34 évesek körében pedig 81 százalékra emelkedik.

A szolgáltató kutatása alapján a kezeletlen stressz már a 18-24 évesek negyedét érinti, közülük sokan számoltak be olyan tünetekről, mint a fejfájás, az étvágytalanság és az alvászavar.

Sokszor a szülők sara lehet

A szakértő szerint a korábbi generációk tagjaira fiatalabb korukban általánosságban nem nehezedett akkora teher, mint a mai pályakezdőkre. Ennek oka, hogy az információ áramlása szűkebb és kötöttebb volt, ebből fakadóan a vágyak és az elégedetlenség szintje is. Csekélyek voltak a viszonyítási alapok, a visszajelzés viszont több, a családi kötelékek pedig javarészt erősebbek.

Korunk leggyakoribb jelensége az elfáradás, kifáradás, és ez legtöbbször lelki eredetű. Túl sok a vállalt kompromisszum, a társadalomnak és a szülőknek való megfelelésből származó stressz. Aztán ott van a belső párbeszéd, amely mostanság egyre agresszívabb, állandó versenyhelyzetet generál önmagunkkal, másokkal, bizonyos elvárásokkal szemben. Olyan elvárásokkal szemben, amelyek legtöbbször elképzeltek és távol állnak a valóságtól. Nincs könnyű dolga mai fiatalabb generációnak. Talán nekik a legnehezebb az összes eddigi közül: a háborúban az ellenség ismert és látható volt. Ma a közösségi média rejtett stressz- és veszély faktorokat tartalmaz. Az ellenség mi magunk vagyunk

– nyilatkozta S. Tóth Márta NLP Coach, személyiség- és üzletfejlesztő az Economxnak.

Elárulta, sok esetben éppen a szülők hajszolják bele a fiatalt a kiégésbe, miután pont nem azt adták meg a gyereknek, amitől erős, stabil, tartósan sikeres ember válhat belőlük. „Olyan ütemben változik minden körülöttük, hogy lehetetlen lépést tartaniuk: ha lakást akarnak, egy általuk elképzelt jobb életet, túl kell hajszolniuk magukat, és közben órák hosszat méricskélik magukat, hol tartanak éppen” – mondta.

Mit kezdhet a problémával a munkaadó?

S. Tóth Márta szerint a cégvezetők általánosságban tisztában vannak azzal a problémával, általános tendenciával, hogy egyre nagyobb arányban küzdenek a kiégés problémájával a fiatal munkavállalók. Jellemző azonban, hogy

„nem mindig akarnak vagy tudnak tenni ellene. Kár, mert a legjobb befektetés lehetne ez, amennyiben jól mérték fel a helyzetet és a kommunikáció, a határok, a misszió és a vízió már az elején tisztázottak.”

Hozzátette, a vállalatoknak fontos tisztában lenni azzal, hogy a frissdiplomásokkal egészen biztosan más kommunikáció, más működési alapok szükségesek, mint az idősebb, tapasztaltabb munkavállalókkal.
Nagyon cégfüggőnek tartja, hogy hol mennyire foglalkoznak a dolgozók lelkesítésével – független attól, hogy frissdiplomások vagy sem. Nagyon gyerekcipőben jár még az a témakör Magyarországon, hogy miként kezelik a lelkesítést, a motivációt és egyáltalán a világos jövőkép felvázolását kortól függően.