Egész Európában csökkent a munkavállalók reálbére, a fizetések emelkedése elmaradt az infláció mértékétől – olvasható az Eurofound átfogó elemzésében. Az árak emelkedése a 2023-as bértárgyalások egyik legfontosabb szempontja, ám a korábbi, 2008-as válsághoz képest jelentősen nőtt a munkavállalók alkupozíciója.

Az erősebb érdekképviselet azonban ennek ellenére is kevésnek bizonyult, mivel a jelentés szerint elsősorban nem a munkavállalók képviselete befolyásolta az egyes ágazatokban a keresetek emelkedését.

A jelentés rámutat, hogy

az évtizedek óta nem tapasztalt mértékű áremelkedések – elsősorban az energia- és az élelmiszerárak emelkedése – egyfajta újraelosztást hoztak a munkavállalók bérezésében.

A legfontosabb szempont mindenhol az volt, hogy a bérek emelkedése kompenzálja az árak változását úgy, hogy ne alakuljon ki ár-bér spirál, vagyis a bérek emelését ne áremelésekkel ellensúlyozzák a foglalkoztatók.

A bértárgyalások vegyes eredményekkel zárultak, összességében igaz, hogy a közepes és jobb keresetű munkavállalók bérének vásárlóereje csökkent, ugyanakkor az alacsonyabban fizetett dolgozók keresete követte az inflációt, sőt, sok esetben meg is haladta, vagyis reálbér-emelkedést tapasztalhattak az érintettek.

Az Európai Unió legtöbb országában a bértárgyalásokat meghatározta:

  • az infláció;
  • a munkaerőhiány;
  • az adott ágazat;
  • a minimálbér;
  • az egyszeri fizetéskompenzáció;
  • az alacsony keresetű munkavállalók aránya;
  • valamint a bérindexálás.

Főszerepben a minimálbér

Az Eurofound azt is megállapította, hogy a minimálbér szerepe kiemelten fontos a többi alacsonyabb keresetű munkavállaló szempontjából is. A 27 tagországból jelenleg 22-ben van állami minimálbér, míg öt országban ágazati kollektív megállapodások alapján határozzák meg a legalacsonyabb béreket a szakszervezetek és a munkáltatók, beleértve az államot is.

A minimálbérek emelkedése átlagosan 11 százalékos volt az EU-ban és szinte sehol sem haladta meg 2023-ban az infláció mértékét.

A kötelező legkisebb bérek változása ugyanakkor az alacsonyabb keresetű munkavállalók fizetését is befolyásolta, nagyobb korrekciót tudtak esetükben kialkudni az érdekképviseletek.

Rövidesen eldőlhet, mennyivel emelkedik idén a minimálbér

Nyitottak a munkáltatók a szakszervezetek javaslatára, vagyis arra, hogy korrigálni kell a minimálbér idei összegét. Egyelőre az nem világos, hogy mikor kapják meg az érintettek a pluszpénzt, és milyen mértékű lesz a korrekció. A Liga Szakszervezetek több javaslatot is megfogalmazott, az egyeztetések szeptemberben folytatódnak – hangsúlyozta megkeresésünkre Mészáros Melinda, a szakszervezeti konföderáció elnöke. Bővebben >>>

Elsősorban azokban az országokban volt jelentős szerepe a minimálbéreknek, ahol annak összege megfelelő szociális védelmet is nyújt egyben, összhangban az EU 2022-ben bevezetett minimálbér-irányelvével.

Megvalósult a munkáltatók rémálma

Az európai országok közül négy tagállamban bevett gyakorlat az úgynevezett bérindexálás:

  • Belgiumban;
  • Luxemburgban;
  • Máltán;
  • és Cipruson.

A mechanizmus lényege, hogy az árak emelkedéséhez kötik a bérek emelkedését, így az inflációt követő fizetésemeléseket automatikusan végre kell hajtani. A konkrét képlet ugyanakkor eltér ezekben az országokban is, mert nincs kiterjesztve az összes munkavállalóra.

A munkáltatók támadják is a rendszert, mivel álláspontjuk szerint nem követi a termelékenységet és a munkaerő hatékonyságát, emellett megfosztja a szociális partnereket az autonóm döntéshozataltól. A szakszervezetek szerint ugyanakkor jó a bérindexálás gyakorlata, mivel garanciát jelent a reálbérek megőrzésére.

Azokban az országokban, ahol egyáltalán nincs ilyen törvényi szabályozás, nem is támogatják a bevezetését a munkáltatók és a szakszervezetek, de a közgazdászok is próbálják féken tartani ezeket a törekvéseket.

A visszaeső vásárlóerő az infláció elleni csodafegyver?

A jelentés kitér arra, hogy az automatikus bérindexálás bevezetése elsősorban nem a munkavállalók reálbérének megőrzését szolgálja, hanem azt akadályozza meg, hogy mérsékelt inflációs időszakban a fizetések jobban emelkedjenek, mint az árak.

A közgazdászok általános véleménye, hogy az inflációt meghaladó béremelések további inflációt okoznak és kialakul az úgynevezett ár-bér spirál, vagyis az a jelenség, amikor a fizetések emelésének üteme miatt emelkednek az árak.

Noha az Európai Központi Bank (EKB) is ezt akadályozza monetáris politikájával, egyre világosabbá válik, hogy a jelenlegi rekord magas infláció nem hasonlítható össze a korábbi gyors áremelkedésekkel terhelt időszakokkal.

Ennek oka, hogy a mostani inflációs helyzetet a globális gazdaság turbulenciái idézték elő, vagyis a Covid-19 járvány, majd az orosz-ukrán háború miatt emelkedő energia- és alapanyagárak. A másik ok, hogy

a vállalkozások egy része nagyobb mértékben emelte az árakat, mint amekkora drágulást indokolttá tett a költségek emelkedése.

Az ár-bér spirál elkerülése érdekében jellemzővé vált az egyszeri, rendkívüli kifizetés a munkáltatók körében. Az érdekképviseletek és a munkáltatók ezzel szemben ugyanakkor inkább a hagyományos béremelést támogatják.

A szakszervezeteknél erősebbnek bizonyult a munkaerőhiány

Az adatok azt mutatják, hogy a legfejlettebb európai országokban, vagyis Németországban, Franciaországban és Olaszországban a szolgáltatói szektorban jobban nőttek a fizetések, mint az iparban, noha a három ország eltérő bérpolitikát folytat.

Ennek oka egyértelműen a munkaerőhiány. Az Eurofound rámutatott, hogy jellemzően a turizmus-vendéglátás egyes területein a bérek emelése meghaladta az inflációt, noha mind a szakszervezeti lefedettség, vagyis a munkavállalók képviselete, mind a termelékenység és a hatékonyság alacsony az ágazatban.

A legfontosabb iparágakban a vártnál rosszabb eredményeket hoztak a kollektív tárgyalások. Sok esetben középtávú megállapodások záradékában rögzítették az inflációkövető bérváltozást, elsősorban az alacsonyabb fizetéseknél. A magasabb keresetű munkavállalók ugyanakkor jelentős veszteséget szenvedhettek el.

A célzott inflációkövetés lehet a középút

Az Eurofound arra a következtetésre jutott, hogy

az energia és az élelmiszerek áremelkedése által legsúlyosabban érintett alacsony keresetű dolgozók esetében automatikus indexálást kellene bevezetni, ugyanakkor a többi munkavállalónál már további inflációs hatással járna a lépés.

A munkaerőhiány egyértelműen sarokba szorította a munkaadókat, ám elsősorban a szolgáltatásokban jellemző a miatta meghatározott átlag feletti béremelés. Az üres álláshelyek aránya az EU-ban 2,9 százalék volt 2022-ben, ami minden eddiginél magasabb. A munkaerő hiányának hosszabb távú hatása ugyanakkor nem egyértelmű, mivel nincs arra garancia, hogy a béremelés zálogává vált volna a szakemberhiány.

Középtávon az infláció mérséklésének eszköze a munkavállalók egyszeri kifizetése lehet, mivel a klasszikus béremelésekkel szemben nem okoz további áremelkedést a lépés.

A várakozások szerint 2025-re térhet vissza az infláció az EKB által meghatározott 2 százalék alatti sávba.

Nyugat-Európa nincs hozzászokva a béremeléshez

Míg hazánkban és a többi kelet-európai országban az elmúlt években jóval jelentősebben nőttek a fizetések az inflációnál, addig Nyugat-Európában ismeretlen ez a gyakorlat. A nyugati országokban a XX. században kialakult a munkavállalók magas keresetének köszönhetően az a jólét, ami nem tette szükségessé a bérfelzárkózást. Ezért az elmúlt évtizedekben a viszonylag kiegyensúlyozott, 1-2 százalékos inflációval azonos mértékben változtak a bérek is. Az ennél nagyobb fizetésemeléseket régóta kerülendő gyakorlatnak tekintik a nyugat-európai országokban, mivel az 1-2 százalékos infláció melletti 5-10 százalékos bérnövelés áremelkedésekhez vezetett volna, ráadásul a munkáltatóknak sem állt érdekükben a termelékenységgel és az árváltozással nem szinkronban mozgó bérpolitika kialakulása. A nyugati országokban régóta jellemző vendégmunka és a migráció eddig a munkaerőhiányt is féken tartotta.