Az elmúlt időszakban a geopolitikai bizonytalanságok és a gazdasági kihívások arra késztették a döntéshozókat, hogy olyan gazdaságpolitika kialakításán dolgozzanak, amely csökkenti a külső hatásoknak való kitettséget, miközben fenntartja a gazdasági növekedést és a stabilitást. A magyar kormány gazdasági semlegességet hirdető stratégiája ennek következtében egyre nagyobb figyelmet kap a nemzetközi térben is.
A koncepció deklarált célja egy olyan gazdasági modell kialakítása, amely kevésbé érzékeny a globális válságokra és a politikai konfliktusokra.
Magyarország ennek keretében igyekszik egyensúlyozni a nemzetközi gazdasági szereplők között, elkerülve az egyoldalú függőségeket és fenntartva a mozgásterét a különböző gazdasági partnerekkel való együttműködésben.
Komoly kihívást jelent azonban, hogy az ország nyugati szövetségesei egyre inkább elvárásként fogalmazzák meg, hogy külgazdasági téren is történjen meg egy világos oldalválasztás.
Számos előnnyel járhat a gazdasági semlegesség
Szigethy-Ambrus Nikoletta, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője arról beszélt az Economx kérdésére, hogy a gazdasági semlegesség egy olyan orientációt jelent, amely mind külpolitikailag, mind külgazdasági szempontból egyfajta semleges álláspontot képvisel. A közgazdaságban nem találunk erre pontos definíciót, inkább a diplomáciában, a külpolitikai nézetekben írják pontosabban körül.
Az elemző szerint a semleges gazdaság jellemzőt elsősorban olyan időszakokban alkalmazzák, amikor globálisan magas a geopolitikai feszültség. Ebből adódóan olyan helyzetben alakulhat ki, amikor két vagy több ellentétes fél áll egymással szemben, ebből pedig az adott állam semlegességgel szeretne távol maradni. Vonatkozhat mindez a politikai állásfoglalásra, továbbá arra is, hogy külgazdasági prioritásait ennek mentén szervezi az adott állam.
Tekinthetünk úgy is a gazdasági semlegességre, amelyet nem az egész nemzetgazdaságra, hanem részterületekre értünk, így például az energiaellátottságra, a külföldi befektetésekre vagy a finanszírozási forrásokra.
Az Oeconomus elemzője felidézte, hogy 2024 májusában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy részletes elemzést adott közre a gazdasági rugalmasság témájában, ami számos hasonlóságot mutat a semlegesség kérdéskörével. A tanulmány fókuszába a Covid-19, valamint az orosz-ukrán háború miatti gazdasági krízisek kerültek. Az ezekből kialakuló gazdasági és nemzetbiztonsági aggályok elkezdték átformálni a kereskedelmi kapcsolatokat, a partnerekkel való szövetségeket, az FDI áramlását, a nemzetközi pénzügyeket is. Az IMF összefoglalója szerint a politikai döntéshozók mindezek miatt egyre nagyobb gondot fordítanak a gazdasági rugalmasság kiépítésére.
Mindez számos előnnyel járhat, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy ha nagyobb mértékben vonulnak vissza az egyes államok a korábbi elkötelezettségeiktől, akkor azzal a gazdasági integrációkból származó előnyök is jelentősen megváltoznak
– figyelmeztetett a szakértő.
A korábbi magyar gazdaságpolitikai modellekben azonos pontként jelent meg, hogy valamely integrációhoz (EU), vagy térséghez (keleti nyitás) jobban húztak az adott érdekek. Emellett folyamatosan fenntartotta Magyarország kapcsolatait a korábbi partnerekkel is, tehát egy-egy új prioritás nem jelentette a már meglévő szövetségesekkel a viszony leépítését.
Szigethy-Ambrus Nikoletta szerint a gazdaságilag semleges modellben ugyanígy fenntartható lenne a korábban kialakított kapcsolat az EU-val, a NATO-val, a közép-ázsiai és kelet-ázsiai országokkal, viszont, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott, négy területen semlegességre törekednének a gazdasági döntéshozók: a piacok (külkereskedelem), a beruházások (FDI), a finanszírozás és az energia ágazataiban.
A cél az lenne, hogy ne csupán egy blokkal alakuljon ki szoros gazdasági kapcsolata az országnak, hanem a lehető legszélesebb, leginkább diverzifikáltabb partnerségeket tudja létrehozni a magyar gazdaság. Ehhez az szükséges, hogy Kínával, az Egyesült Államokkal, az EU-val is kereskedni tudjon Magyarország.
Arra a kérdésre, hogy mennyire reális ez a gazdaságpolitika a jelenlegi világgazdasági helyzetben, úgy válaszolt az elemző, hogy a törésvonalak elmélyülése Oroszország és az Egyesült Államok, valamint az USA és Kína között – nem számítva a többi mikrokonfliktust, valamint a közel-keleti helyzetet – lehetővé teszi a „kimaradó” országok számára, hogy minden érintettel fenntartsák a kereskedelmi kapcsolataikat, továbbá, hogy a rivális országok között akár árucserét is bonyolítsanak, közvetítő szerepük közbeiktatásával.
A tranzakciós kapcsolatok fenntartása egy ennyire bonyolult kereskedelmi környezetben lehetőséget teremt a semleges országok számára, hogy vonzó befektetési helyszínként magasabb értékben áramoljon például FDI hozzájuk, ezáltal pedig diverzifikálják gazdasági partnerségeiket.
A szakértő szerint azonban fontos azt is megemlíteni, hogy ahogyan a geopolitikai törésvonalak mélyülnek, úgy válik egyre nehezebbé semlegesnek maradni. A másik lehetőség, hogy egy ország profitálhasson a geopolitikai széttöredezettségből, ha közvetítőként vagy alternatív kereskedelmi partnerként lép fel a rivális országok között. A legtöbb konfliktus következménye, hogy szankciókkal sújtják egymást az érintett felek, ami ellátási problémákhoz vezethet. Ezt az akadályt orvosolhatják a semleges országok azzal, ha az egymással szemben álló felek között értékesítenek az adott termékből, egyfajta közvetítőként. Példaként hozta erre Brazíliát, amely az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború során vált közvetítő országgá.
Mindezek mellett azonban hátrányai és lehetséges veszélyei is vannak a semlegesség vállalásának.
Az egyik legfontosabb probléma, hogy a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése nem tud túljutni a nominális növekedésen. Vagyis, bár arányaiban magasabb lehet az export-import a két ország között (ellenséges és semleges), de nem fogják fokozni egymással a megállapodások, nyilatkozatok, kedvezmények mennyiségét. Ennek hátterében a bizalmatlanság áll, ami hátráltatja a szabályozási, harmonizációs együttműködéseket. Ezen túlmenően korlátozottabbá válik a transznacionális kereskedelem, mert a konfliktusban érintett országok fokozottabban szabályozhatják a piaci terjeszkedést, ami hatással van a semleges ország terjeszkedési lehetőségeire is
– magyarázta.
A geopolitikai feszültség, a konfliktus kiszélesedése egyre nehezebbé teheti a semleges álláspont fenntartását. Azzal, hogy az ellenfelek között egyre nő a feszültség, a semleges országok számára egyre inkább csökken a mozgástér. Bizonyos idő után elkerülhetetlen, hogy egyik vagy másik oldallal ne alakulna ki erősebb viszony, ami a másik fél részéről „megtorlást” eredményezhet. Ez lehet diplomáciai természetű, érintheti a gazdasági kapcsolatokat, kialakulhat egy olyan helyzet a korábbi partnerországgal, ami szankciók, vámok bevezetését hozza magával. Az ellenséges felektől való túlzott elszigetelődés ugyancsak rossz politika, hiszen jelentősen korlátozódhat a gazdasági előnyök aránya.
Az Oeconomus elemzője szerint a jelenlegi gazdasági helyzet, valamint az európai versenyképesség állapota egyértelműen rávilágít arra, hogy mielőbb változtatni szükséges az EU gazdasági hozzáállásán. Ennek egyik fontos része az, hogy a Kínával való kapcsolatát rendeznie szükséges az integrációnak. Az EU részéről fontos lenne felismerni, hogy a kínai gazdasági kapcsolatok helyreállítása, azok fejlesztése közös uniós cél, hiszen a két térség közötti partnerség megerősítése jótékonyan hathat a közös piac teljesítményére is. Ezzel együtt Kínában a szabályozási kereteket lenne fontos tisztázni, azok betartatását előirányozni.
Az Európai Uniónak fel kell ismernie, hogy Kína szerepe akár az e-mobilitás, akár más területeken mennyire megnőtt az utóbbi években, miközben az európai gazdasági ágazatok versenyképessége folyamatosan csökkent. Az EU és a Kína között a partnerség stabilizálását a kiegyensúlyozottabb, egyenlőbb versenyfeltételek és a viszonosságot biztosító gazdasági kapcsolat kialakítása révén lehet megvalósítani.
Arra, hogy semleges országként, gazdaságként hogyan lehet az EU és Kína viszonya között lavírozni, jó példa Finnország, amely egyszerre tudott mindkét térséggel együttműködni, úgy, hogy az EU-val való kapcsolata ettől nem szenvedett csorbát.
Egy esetleges közvetítői szerep realitásáról az elemző úgy vélekedett, hogy Magyarország az elmúlt egy évtized során olyan stratégiai kapcsolatok kialakítására törekedett a külgazdaságában, amelyek eléggé szerteágazóak ahhoz, hogy a lehető legnagyobb gazdasági előnyre tehessen szert általuk az ország. Az EU-val való kapcsolatunk továbbra is prioritás, ahogyan az integrációban való tagságunk is. Gazdaságilag még mindig az EU Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere, Szigethy-Ambrus Nikoletta szerint ez nem is fog változni lényegesen, már csak a földrajzi elhelyezkedés és egyéb állandó tényezők miatt sem.
Kínával a 2010-es éveket követően kezdte Magyarország szorosabbra fonni a partnerséget, főként a távol-keleti ország gazdasági fejlődése, valamint az abban rejlő potenciál miatt. Jelenleg Kína nem csak kereskedelmi, de tőkekihelyezési szempontból is fontos Magyarország számára, hiszen az elmúlt évek során is több kínai eredetű beruházás jött létre itthon, ezzel munkahelyeket teremtve, valamint elősegítve a gazdasági növekedést. Emellett az EU-nak is érdemes lenne komolyan foglalkoznia azzal a ténnyel, hogy Kína szerepe már nem csupán gazdasági szempontból, de a globális FDI miatt is lényegesen erősebb, mint korábban volt.
Mindezek a tények elősegíthetik azt, hogy Magyarország akár egyfajta közvetítő legyen Kína és az EU között, ennek megvalósulása azonban még számos politikai és egyéb tényezőtől függhet
– zárta a gondolatait.