2024-ben több kritikus jelentőségű választás lesz a világban, és számos geopolitikai eseménynek lehetnek komoly negatív kimenetei. A közel-keleti eszkalációtól való félelem erősödik, a tajvani választások eredménye a kínai-amerikai kapcsolatok további romlására adhat okot és az Észak-Koreából érkező agresszívabb retorika is aggodalmakat kelt, egy esetleges észak-déli háború árnyát vetítve előre.   

Bármennyire is nyugtalanítóak azonban ezek a fejlemények, nem szabad őket kizárólag abból a szempontból mérlegelni, hogy hogyan csökkenthetők a negatív kimenetek kockázatai a befektetésekben. Ha jobban körülnézünk és észrevesszük, hogy a világ egyik részén jelentkező kockázat gyakran új lehetőséget nyit a világ egy másik részén. Itt nemcsak a globális délről (azoknak az alacsonyabb jövedelmű országoknak a csoportja, amelyekben az iparosodás folyamatban van és gyakran a gyarmatosítás jelenlegi vagy korábbi alanyai) beszélünk, hanem a nyugatról is. Nézzük meg közelebbről, hogyan működnek ezek a dinamikák. 

Európa profitálhat az amerikai-kínai nézeteltérésből

Európa előnyt kovácsolhat abból, hogy az amerikai-kínai feszültségek metszéspontjában helyezkedik el. Az elmúlt időszakban több befektetést láthatunk Kínából Európába áramlani, mivel Európa jobb befektetési környezetet kínál Pekingnek, mint az USA.  

Kína 2016 óta fokozatosan elszakad az Egyesült Államoktól, ez nyilvánvalóan látszik az adatokból. Bár még nem látunk jelentős növekedést az Európába irányuló kínai befektetésekben, ez azonban inkább a kínai zéro-Covid politika hosszú lecsengésének eredménye, és ez a kép már változóban van. A kínai befektetések Európában növekednek, különösen az olyan stratégiai ágazatokban, mint az akkumulátorgyártás és az elektromos járművek gyártása. Bár Kína indítékai kétségtelenül gazdaságiak, végső soron ez új feldolgozóipari munkahelyeket teremt Európában, és lehetővé teszi az EU számára, hogy az olcsóbb akkumulátorok és az elektromos járművek nagyobb ütemű előállításával felgyorsítsa a zöld átmenetet. Az, hogy a gyártási ellátási lánc egy része a kontinensen marad, az európai országok számára nagyobb piaci ellenőrzést is lehetővé tesz.

De nemcsak Európa kínál viszonylag biztonságos befektetési környezetet Pekingnek, az európai gyártók kínai beruházásai is nagyobb biztonságban lesznek, mint amerikai társaik.

Túl sok minden nyomja Európa vállát ahhoz, hogy szakítson Kínával, és ez különösen igaz annak fényében, hogy Biden elnök inflációcsökkentő törvénye (vagyis az amerikai állam megszokottnál nagyobb gazdasági szerepvállalása) fokozta az USA és az EU közötti kereskedelmi versenyt.  

Győztesek a globális délen: Malajzia, Marokkó és a többiek

Az úgynevezett globális délen is kialakulóban van a „győztesek” klubja, amelynek tagjait nagyjából három típusba sorolhatjuk.  

Vannak országok, amelyek a nemzetközi diverzifikációból húznak hasznot, akár azzal, hogy leválnak Kínáról és Oroszországról, akár azzal, hogy segítik Kínát abban, hogy függetlenedjen az Egyesült Államoktól. Ezek jellemzően erőforrásokban gazdag, viszonylag stabil országok, amelyek egyre inkább az új vagy átalakított ellátási láncok középpontjába kerülnek. 

Malajzia és Vietnam egyre fontosabb tényezővé válik a nemzetközi kereskedelemben, míg Marokkó autóipari ágazata az ukrajnai háború miatt részesült a diverzifikáció előnyeiből. Kína Marokkóban és Mexikóban fektet be, hogy jobban ki tudja szolgálni a nyugati piacokat. Japán és Dél-Korea Kína földrajzi közelségének és fejlett technológiai ágazataiknak köszönhetően szintén profitál abból, hogy a Kína fokozatosan elszakad az Egyesült Államoktól.

Egy másik csoportot képeznek azok a nyersanyag-központú gazdaságok, amelyek nem elégszenek meg azzal, hogy új exportcélpontokat keresve növelik a nyersanyag kivitelület, hanem igyekeznek előre lépni az értékláncban, azaz nyersanyag exportőrből köztes feldolgozóvá akarnak válni. Tipikusan ilyen ország Indonézia, amely megtiltotta a nyers nikkel exportját,  és arra ösztönzi a külföldi vásárlókat, hogy helyi kohókba fektessenek be a nikkel export előtti feldolgozása érdekében. Ugyanez a megoldás látszik körvonalazódni az indonéz EV-akkumulátor ipar fellendítése érdekében is, ehhez a ferronikkel kivitelre kivetett adókkal igyekeznek versenyelőnybe hozni a hazai gyártást.  

Vannak olyan országok is, amelyek az Egyesült Államokkal kötött új biztonsági szerződésekből profitálnak,

mivel ezek a megállapodások gyakran tartalmaznak a védelmi ágazaton túlmutató beruházási vállalásokat is. Jó példa erre a Fülöp-szigetek, amely amellett, hogy beleegyezett az amerikai katonai bázisok befogadásába, jelentős beruházási kötelezettségvállalásokat ért el az Egyesült Államoktól különböző ágazatokban.

Végül ott vannak azok az országok, amelyek globális befolyásra tesznek szert azáltal, hogy új pólusokká válnak az egyre többpólusúvá váló világban. India rengeteg új, technológiára és zöld energiára vonatkozó megállapodást kötött az Egyesült Államokkal, és tudja, hogy új, kiemelt ázsiai partnereként sokat kérhet ezért cserébe.

Optimizmus és pesszimizmus egyformán

A befektetők és a vállalkozások joggal óvakodnak a geopolitikai bizonytalanság folyamatos és fokozott jelenlététől, ami a partnerségek és ellátási láncok globális átrendeződését eredményezi, és fennáll a veszélye annak, hogy a feszültségek további konfliktusokba és zavarokba torkolljanak. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a választási naptár szempontjából is sűrű év áll előttünk, akkor érthető az emberek pesszimizmusa. A befektetők azonban bölcsen tennék, ha optimistábban gondolkodnának, mert a geopolitikai feszültségek igazi lehetőségeket is szülnek.  

(A cikk szerzője, Anna Rosenberg az Amundi Befektetési Intézet geopolitikai vezetője)