Alacsony kamatok és növekedés jellemezte a 2010-es éveket, ezek a boldog békeidők viszont belátható időn belül biztosan nem jönnek vissza – kezdte az Economxnak a kijózanító diagnózist Essősy Zsombor, a Magyarok a Piacon Klub elnöke. Azzal folytatta, hogy
a pandémia, az energiaválság és az orosz-ukrán háború, majd pedig a gázai konlfiktus korában, a 2020-as években kénytelenek vagyunk hozzászokni a kiszámíthatatlan, változékony gazdasági helyzethez.
A szakember jelzésértékűnek tartja, hogy már a Magyar Nemzeti Bank is deklaráltan adatvezérelt döntéseket hoz, igaz, ennek a megközelítésnek konjunktúra idején is helye lenne.
Elmúlt az energiasokk
A régi iskola szerinti közgazdasági törvények sora dől meg Essősy Zsombor szerint, mindenekelőtt az a tétel, hogy a recesszió munkaerő-elbocsátással jár. A tervezést mindenesetre megkönnyíti, hogy az energiasokk elmúlt, 6-8-10-szeres árnövekmények helyett tartósan legfeljebb kétszeres, két és félszeres a differencia, ezzel együtt jól felfogott érdek a függetlenségre való törekvés az energiahordozó-készletek felett álló, olyan jellemzően autoriter berendezkedésű nagyhatalmaktól, mint Oroszország vagy az Öböl-menti országok. „Távolodni kell tőlük, de ez egy plusz költséggel járó plusz feladat” – szögezte le.
A szakember úgy véli, az elkerülhetetlenné váló, alternatív megoldásokat előtérbe helyező energetikai beruházások inflációt gerjesztenek, mint ahogy közvetve a feszített munkaerőpiac is. Bár a saját bőrünkön érezzük, nem magyar sajátosság, egyre kevesebb a munkaképes korú ember a fejlett világban.
Éppen ezért a meglévő állománynak mindenütt több pénzt kell fizetni, a magas bérek viszont nyomban visszaköszönnek a fogyasztói árakban.
A harmadik fontos pont, ami ugyancsak hatással van az árstabilitásra Essősy Zsombor szerint, az a termelés visszahozása a Távol-Keletről Európába: lehet, hogy drágább így az előállítás, de ha helyben van, akkor legalább nem ütköznek logisztikai akadályokba az ellátási láncok.
Újra kell gondolni az inflációs célt
Összegezve a hazai kkv-szektor krémjét tömörítő klub elnöke úgy fogalmazott, lassan berendezkedhetünk a 3 helyett az 5-8 százalékos inflációra. A nagy energiakérdésre a reálgazdasági szereplőknek túl nagy ráhatása egyenként nem lehet, a munkaerőpiacot pedig ha nem nemzetgazdasági szintű demográfiai kérdésként közelítjük meg, akkor a hatékonyságnövelés az egyetlen út.
Ebben nagyobb szerepet kaphat a mesterséges intelligencia (MI), mint azt bárki is gondolná, és nem a következő 10-20, hanem már 2-3 évben. Essősy várakozásai szerint például könnyen elképzelhető, hogy rövidesen egy call centerbe az addigi 3000 dolgozó helyett elég lesz csak 100 az extrém problémás ügyekre, a többit pedig kezeli az MI.
Nem árt hangsúlyozni, hogy mindez elsősorban a fehérgallérosoknál reális, a kékeknél nem, egy burkoló, kertész vagy éppen masszőr munkáját például nem veheti csak úgy el a technológia. Ezeket a feladatokat eleve nem lehet home office-ból űzni, nem véletlenül értékelődtek fel a Covid alatt: így – egy konkrét példával élve – ma egy diszkontlánc áruházi munkakörében többet lehet keresni, mint pályakezdő közgazdászként egy befektetési alapnál.
Sokaknak versenyelőny volt a gyenge forint
A szakember szerint az elmúlt 10-12 évben jellemzően – részben tudatosan – leértékeltük a forintot, ezzel pedig a magyar cégek exportképessége fokról fokra növekedett. A mostani 380 körüli forint/euró árfolyam kifejezetten erős, sőt egyesek szerint jelenleg valamelyest túlértékelt a hazai fizetőeszköz, ami nem kedvez a külpiacra gyártóknak, szolgáltatóknak. Ezzel együtt az importtermék pedig értelemszerűen olcsóbban jön be az országba. Az viszont a bel- és külpiaci érintettség mértékétől függetlenül a klub tapasztalatai szerint mindenütt jelentkező probléma, hogy legalább 10 százalékkal kell bért emelni, miközben a partnerek 2-2,5 százaléknál nagyobb áremelést nehezen viselnek el. Márpedig ha ez nem jár együtt a hatékonyság növelésével, hamar elpárolog a profit.
Ami a big picture-t illeti, abban Magyarország aligha lesz az uniós törekvések kerékkötője, hogy jelentős erőforrásokat kell a digitalizáció és az oktatás szolgálatába állítani, abból születnek ugyanis az innovatív megoldások, s válhat általuk hatékonyabbá a termelés.
Essősy Zsombor szerint sok vállalat ma hibernált állapotban van, van pénze, de inkább leköti azt, nem fejleszt, hanem kivár. Ha viszont azt látják a cégvezetők, a döntéshozók, hogy beindul a fogyasztás, akkor jönnek az újabb beruházások is. Erre a folyamatra katalizátorként hathat az uniós pénzek érkezése, mind a 2021-2027-es kohéziós források, mind pedig a NextGen, vagyis a helyreállítási terv keretében. A klub elnöke szerint ha évente 3-4 milliárd euró áramlik be a brüsszeli csatornákon át az országba, az kevésbé veri fel az árakat, mint ha 10 milliárd eurós nagyságrendben pumpálnák a friss pénzt a gazdaságba. A szakember úgy véli, még ha számos külső és belső tényező is befolyásolja a jövő évi inflációt, vélhetően újra számolhatunk reálbérnövekménnyel.