Sarokpontok:
- A kormányzat elmozdulna a döntően kereslet oldali ösztönzéstől a lakáskínálat bővítésének irányába.
- A következő 8-10 évben megpróbálnak visszakapaszkodni az évi 25-30 ezres újlakás-építési sávba.
- Előnybe hoznák a fiatalokat, 40 év alatti családosokat, a dolgozó, de szociálisan mégis rászoruló embereket, vagy a köztisztviselőket. Pilot projektek indulhatnak ebből a célból, a forrás rendelkezésre áll.
Az Orbán-kormány ezentúl nem a keresleti oldalt támogatná elsősorban, hanem a kínálatot fejlesztené, azaz a lakásállomány bővülését és a hazai építőipar fejlesztését mozdítaná elő. Így az újfajta lakhatási támogatások mellett létrehoznának speciális, úgynevezett
megfizethető lakhatási körzeteket is,
a kamattámogatások ezentúl célzott társadalmi csoportoknak szólnának, de új, lakhatási célú béren kívüli juttatások, kollégiumi férőhelyek és megtakarítási formák is elérhetővé válnának.
A korábbi kormányzati megközelítéssel ellentétben az új lakáspolitikai stratégia abból indul ki, hogy az 1990 előtti helyzethez képest a fiatalok a családalapítás előtt ma már elsődlegesen a lakhatásukat kívánják biztosítani, stabil és megfelelő komfortú otthonra vágynak, míg a rendszerváltás előtt a megfelelő lakhatás nélkül is belevágtak az önálló életbe.
Az új típusú lakáspolitikai termékek célzottan a 30-35 év alattiaknak, illetve a fiatal házasoknak, kisgyermekes családoknak szólnak. A kormányzatnál felismerték annak jelentőségét is, hogy az ingatlanárak, a lakhatási költségek emelkedése meghaladta a reálbér növekedési ütemét, és ez már jelentős társadalmi problémát okoz.
Ugyanakkor az ingatlanfejlesztők és az építőipar szereplői is jelezték a kormányzat felé, komolyabb prioritásként kell kezelni a lakáspolitikát.
Minden megváltozik
Csepeti Ádám, a Miniszterelnökség stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára az Economx érdeklődésére arról beszélt, a kormányzat szeretne elmozdulni a döntően kereslet oldali ösztönzéstől a lakáskínálat bővítésének irányába, valamint a nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a nem kizárólag demográfiai indíttatású lakáspolitikai programokra, felpörgetve ezzel az építőipar teljesítményét.
Az elmúlt években többek között a magas kamatkörnyezet, az építőipari termékek megdrágulása, az infláció és a beszállítói láncok repedezése eredményeként megdrágultak az építkezések, ami azt eredményezte, hogy körülbelül évi 15-18 ezerre esett vissza az új lakásépítések száma Magyarországon. Csepeti megerősítette,
a következő 8-10 évben megpróbálnak visszakapaszkodni az évi 25-30 ezres újlakás-építési sávba, de ezt nem ugrásszerűen érnék el, mert azzal megint elszállnának az árak, az építőipar évi 2-3 ezer növekménnyel viszont le tudná követni a programot.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter segítségével kell olyan szabályozási környezetet kialakítani, amellyel képes lehet a kormányzat elérni ezt a 25-30 ezres új lakásépítési sávot, de folyamatos az egyeztetés az ingatlanpiaci szereplőkkel, a legjelentősebb fejlesztőkkel és kivitelezőkkel, hogy feltérképezzék a szakágazatok felszabaduló kapacitásait, illetve a kínálati oldali ösztönzők (például: tőkeprogram, kedvezményes projektfinanszírozási hitel, adókedvezmény, telek-, építési szabályok) csatlakozási pontjait.
Élet a szabályozott (megfizethető) lakhatási övezetekben
Úgy kalkulálnak, hogy
tízezer új lakás építése körülbelül 0,8-0,9 százalékkal emeli a GDP-t,
de fontos szempont, hogy ne csak Budapesten épüljenek új ingatlanok, hanem vidéken is, és nem feltétlenül csak városokban. Ugyanakkor, az iparosodó nagyvárosokban, különösen Debrecenben, Kecskeméten, Szegeden megjelent egy komoly lakhatási igény. Az ideérkező termelőkapacitások jelentős munkaerő-áramlást generálnak, nemcsak a településeken, hanem annak környékén is.
Szükség lesz a fehérgallérosok, a kékgallérosok, a köztisztviselők, és a diákok számára is komfortos lakhatást biztosítani.
Vidékre eddig a nagy fejlesztők azért óvakodtak elmenni, mert azt gondolták, hogy a keresleti feltételek nem megfelelőek, miközben a fejlesztési-építési költségek nem sokkal alacsonyabbak a fővárosinál. Egy több minisztérium szakértőiből álló munkacsoport ezért alkotta meg az egyik új szakpolitikai eszközt, a szabályozott, megfizethető lakhatási övezetek koncepcióját. Eszerint
a nagyvárosokban, a nagyvárosok vonzáskörzetében, valamely funkcionális földrajzi egységében kialakított szabályozott lakhatási övezetekben az állam a meghatározott ingatlanfejlesztőknek különböző csatornákon, vegyes tulajdonú tőkealapokon, vagy projektfinanszírozási hitelen, adópolitikán keresztül ösztönzőket nyújtana, hogy aztán az érintett cégek meghatározott kondíciók mellett fejlesztéseket hajtsanak végre.
Csepeti Ádám elmondása szerint ezek a meghatározott kondíciók relatíve egyszerűek: vállalnak egy maximális eladási árat a tulajdonosi céllal hasznosított új építésű ingatlanok esetében, vagy vállalnak egy maximális bérleti díjat a bérleti céllal hasznosított lakások esetében.
Mi is adunk valamit, ők is vállalnak valamit, mi adunk különböző állami ösztönzőket különböző csatornákon, ők pedig vállalják azt, hogy a tisztán piaci körülményekhez képest kedvezőbb kondíciók mellett hasznosítják ezeket a lakásokat. Ez egy fair megállapodás lehet, és ebbe az irányba indultunk el a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetésével
– magyarázta a stratégiáért felelős államtitkár-helyettes.
Szintén áttörés lehet, hogy ezekben az övezetekben, a megfizethető lakhatási projektekben adott társadalmi célcsoportokat kell előtérbe helyezni, például
fiatalok, 40 év alatti családosok, dolgozó, de szociálisan mégis rászoruló emberek, vagy épp köztisztviselők számára kell előnyt biztosítani.
Úgy tudjuk, a kezdeményezésre van kormányzati hajlandóság és költségvetési forrás is, így a pilot projektek hamarosan elindulhatnak. A Miniszterelnökség és a Nemzetgazdasági Minisztérium már több város vezetésével egyeztetett, és ezek során az is kiderült, hogy az általános telekhiány ellenére vannak olyan területek, amelyek azonnal rendelkezésre bocsáthatók, vagy viszonylag könnyen átnyilváníthatóak építési telekké. Fontos a partnerség, hiszen a területek többsége önkormányzati, esetleg egyetemi tulajdonban van, így számukra is biztosítani kell kézzelfogható előnyöket, amennyiben részesei lesznek a projekteknek.
A nagy ipari munkahelyek, gyárak környékén egyre égetőbbé vált a lakhatási kérdés, ezért a szabályozott lakhatási övezetek esetében nem feltétlenül csak a település közigazgatási határain belül gondolkodnak.
Ezen felül fontos szempont az is, hogy milyenek a közösségi közlekedés adottságai, illetve hogy milyen messze van a potenciális munkavállalók lakhelye a gyártól.
A szegedi BYD-beruházás esetében így azt kell például megvizsgálni, hogy mondjuk Sándorfalva, Maroslele, Makó, Domaszék, Kistelek, Mórahalom települések kilométerben és percben milyen távol vannak a BYD-gyártól, Szeged belvárosától, és ezen paraméterek ismeretében is hogyan lehet kialakítani olyan megfizethető lakhatási övezetet, ahol mindenki megtalálja a számításait, a városvezető, a vármegyei vezető és az ingatlanfejlesztő is konszenzusra tud jutni. Nem cél egy idegen testet beleerőszakolni a város szövetébe. Viszont egyedi tárgyalások során döntenének arról, hogy az adott övezetben milyen szempontok érvényesüljenek, akár a társasházak, akár a lakások száma kapcsán, meghatározott eladási ár, bérleti díj mellett.
(Cikksorozatunk a szabályozási környezet és a megtakarítási formák, illetve a kollégiumi rendszer átalakításával és annak részleteivel folytatódik.)