A háború hatásainak értékelésekor először azt érdemes hangsúlyozni, hogy az orosz-ukrán háború a pandémia kedvezőtlen gazdasági hatásainak mérséklődésekor, illetve az újraindulás időszakában érte a magyar gazdaságot. Ezáltal önmagában is a növekedési pálya eltérülését, és az infláció lassabb visszarendeződését, sőt növekedését hozta.

Magyarország számára a legfájdalmasabbak az energiapiacokon zajló tendenciák voltak. Rövid idő alatt jelentősen emelkedett az importált energia ára, ami teljes egészében megjelent a folyó fizetési mérlegben, nyilvánvalóan rontva azt

– világítottak rá lapunknak az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzői. Ez az energiasokk okozta leginkább a megváltozott inflációs környezetet. A háború közelségének hatására a lakossági percepciók gyorsuló ütemben romlottak, és a fogyasztást nem csak a megváltozott inflációs környezet, hanem az óvatosság és a gazdaságba vetett hit romlása is alakította, melynek eredményeként nem véletlenül váltott a korábbi reálbérnövekedés eltérő előjelűre. A fogyasztás visszaesése pedig azonnal jelentkezett az egyébként általános forgalmi adó alapú költségvetés bevételi odalán.

Az egymás után bevezetett szankcióknak egyértelműen volt inflációgerjesztő hatása, amely minden egyes EU-s országban jelentkezett

 

– jelezték a szakértők. Kifejtették, hogy az árak emelkedésének üteme egyébként nem volt érdemben magasabb, mint például azokban a balti-államokban, amelyek ugyancsak „közelről” érezhették a háború hatásait, azonban idehaza a különböző lakosságot védő kormányzati intézkedések (például ársapkák) miatt annak tetőzése időben később jelentkezett.

Komoly problémák szorultak árnyékba a háború miatt

Az európai háborúból adódó kihívások és a megoldások keresése olyan lényeges kérdésekről terelték el a figyelmet, EU-s és tagállami szinteken is, mint például az idősödő népesség problémája, a versenyképesség nehézségei, a digitalizáció és a formálódó világgazdasági blokkokból adódó lehetőségek mielőbbi kiaknázása – világítottak rá a szakértők, megjegyezve, hogy emiatt a hosszú távú hatásokat még nem is biztos, hogy teljes egészében meg tudjuk érteni.

Lényeges azonban rámutatni arra, hogy az EU-s tagállamok között Magyarország a korábbi és hasonló méretű válságokhoz képest stabilabb állapotban vészelte át a külső körülmények okozta (gazdasági) nehézségeket.

– vélik az Oeconomus szakértői, akik szerint a legjobb összehasonlítás a 2008-2009-es pénzügyi, majd reálgazdasági válsággal adódik, amely alapján:

  • A 2020-as évek kihívásai, és az európai háború a foglalkoztatást nem vetette vissza, ráadásul a mutató tekintetében továbbra is éllovas ebben Magyarország az EU-n belül,
  • a kihívások közepette az ország külföldi tőkevonzóképessége sem csökkent,
  • ráadásul keleti és nyugati irányból is jelentős tőkebeáramlás realizálódik.

Ezután az elemzők összeszedték, hogy miként festene a magyar gazdaság a háború sebei nélkül:

  • a háború nélkül biztosan látványosan mérsékeltebb lett volna az inflációs pálya,
  • kevésbé negatív a folyó fizetési mérleg hiánya,
  • biztosan nincs 430 forintos euró 2022 októberében,
  • nem billen ki ennyire látványosan a költségvetés egyensúlya,
  • és nem romlanak ilyen mértékben a lakossági percepciók sem.

Leszögezték azonban, hogy a költségvetést sikerült egyensúlyban tartani, az államadósság látványosan nem szállt el, és nem került a fenntarthatatlan tartományba, mint például Olaszország esetében.

A negatív hatások tehát számosak, és ezekhez érdemes még hozzátenni a következőket: a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos félelmek és az energiapiaci válság történelmi mélypontra gyengítették a forintot az euróval szemben. Ez egyrészt drasztikusan felerősítette a háború árfelhajtó hatását – a háborúk jellemzően súlyosan inflatórikusak –, másrészt a gyenge forint miatt rendkívül megdrágult import hatására a magyar külkereskedelmi mérleg is mélyen negatívba fordult.

Szintén nem lehet eléggé hangsúlyozni a német gazdaság mélyrepülésének hatását a magyar gazdaság és export teljesítményére.

– világítottak rá a szakértők. Míg Németország 2021-ben még 2,6 százalékkal növekedett, 2022-re már csaknem 2 százalékot zsugorodott a gazdasága, és ebből a recesszióból még 2023-ban sem tudott kikeveredni (-0,3 százalék).

Az egyik front az infláció drasztikus gyorsulása

A háború, az ebből eredő bizonytalan gazdasági környezet és kilátások, valamint a szankciók hatására rendkívüli mértékben szálltak el az energiaárak Európában, elsősorban a földgáz és – annak nyomán – az áram ára. E drágulás közvetlenül és közvetetten is az infláció gyorsulásához járult hozzá.

A háztartások ugyan az átlagfogyasztási szintig rezsivédett áron kapják a vezetékes gázt és villamos energiát, ugyanakkor az átlagfogyasztási szint felett piaci árat fizetnek – mely a fogyasztói árak emelkedésében is megjelent

– mutattak rá a szakértők, hozzátéve, hogy közvetetten a földgáz és áram drágulása – a vállalati rezsiköltségek jelentős emelkedésén keresztül – a legtöbb termék és szolgáltatás árába beépült.

A szállítási nehézségek is rontottak a gazdaság helyzetén

A vállalatok helyzetét tovább rontotta a háború miatti szállítási nehézségek fokozódása, az ellátási láncok akadozása.A szakértők kifejtették, hogy „a szűk logisztikai kapacitások és a nemzetközi kereskedelmi útvonalak jelentőségének átrendeződése árfelhajtó hatású. Az orosz invázióra válaszul bevezetett szankciók szinte teljesen ellehetetlenítették az Európa és Ázsia közötti áruforgalom Oroszországon való áthaladását. Ehhez alkalmazkodva a két térség logisztikai vállalatai az időigényesebb Középső-folyosót kezdték el használni. A Kazahsztánon, Kaszpi-tengeren, Azerbajdzsánon, Georgián és a Fekete-tengeren keresztül vezető útvonal kapacitása azonban nem elég a kiesett orosz útvonal helyettesítésére. Az európai szankciók kontraproduktivitása a kereskedelmi útvonalak területén is megmutatkozik, ugyanis az Európa és Kelet-Ázsia közötti egyetlen biztonságos szállítási útvonalat vágják keresztül.”

Forrás: Oeoconomus

Komoly ütést vitt be a háború a magyar gazdaságnak


A fogyasztás korrekciója, az alacsonyabb beruházási aktivitás lassította a magyar gazdasági növekedést – termelési oldalról pedig az ipar gyengélkedése is hozzájárult a lassuláshoz. Az ipari szektort a nyersanyagárak emelkedése, az energiaárak elszállása, a szállítási nehézségek egyaránt negatívan érintették, miközben a belső – például a háztartások fogyasztása – és a külső kereslet is visszaesett, például a német gazdaság gyengélkedése miatt.

A szakértők összevetették a 2022-2023-as tényleges gazdasági növekedést azzal, hogy a háború kirobbanása előtt a nemzetközi szervezetek (IMF és OECD) és a hazai jegybank milyen GDP-pályát várt 2022-2023-ra. Az IMF 2021 októberében, az OECD és az MNB 2021 decemberében adott ki előrejelzést a magyar gazdasággal kapcsolatban. 2022 vonatkozásában a három szervezet 4,9 százalékos GDP-bővülést várt, míg a tényleges gazdasági növekedés éves szinten 4,9 százalék lett 2022-ben. Így a különbség 0,3 százalékponttal alacsonyabb GDP-növekedés 2022-ben. Természetesen fontos hangsúlyozni, hogy e különbség nem egyedül a háború okozta gazdasági nehézségnek köszönhető – a háborútól független tényezők is szerepet játszottak az alacsonyabb GDP-bővülésben, például a rendkívüli aszály visszavetette a mezőgazdaság teljesítményét.

Hasonlóan megvizsgálták a 2023-as GDP-t is:

a három szervezet átlagosan 2021 végén 3,6 százalékos GDP-növekedést vetített előre 2023-ra Magyarország vonatkozásában. Ehhez képest 2023-ban a bruttó hazai termék a nyers adatok alapján 0,9, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok alapján 0,8 százalékkal maradt el az előző évitől.

A várakozások és a megvalósult teljesítmény közötti eltérés tehát 4,5 százalékpontnyi. Itt is érdemes hangsúlyozni, hogy nem egyedül az orosz-ukrán háború hatására tért el jelentős mértékben a tény GDP-adat az előzetesen vártnál. 2023 vonatkozásában a magas inflációt és annak továbbgyűrűző hatásait is figyelembe kell venni a gazdasági teljesítmény megítélésekor: a reálbérek visszaesését, a lakossági fogyasztás korrekcióját, a beruházások elhalasztását, a magasabb kamatkörnyezet gazdasági teljesítményt visszafogó hatásait. 

A szakértők arra is rávilágítottak, hogy Magyarországnak nagy az energiafüggősége és kiszolgáltatott a világpiaci folyamatoknak. A függőségek ellenére, a válságok dacára sikerült Magyarországon néhány stratégiai ágazatban, amelyek egyébként az energia szektorához köthetőek, rendkívül előremutató lépéseket tenni, ilyen például a zöld energia és az energiatárolás.

Változott a gondolkodás


A szakértőket arról is kérdeztük, hogy milyen korábbi paradigmákat változtatott meg a háború.

A legfontosabb változás az energiabiztonsággal kapcsolatos gondolkozásban állt be

– válaszolták. Kifejtették, hogy bár történtek jelentős első lépések a háború kitörése előtt is az energiaellátás diverzifikálására, főleg az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítésének ügyében, ténylegesen az orosz irányú energiafüggés nem változott. Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy az orosz partner vállalatok kínosan ügyeltek arra, hogy megbízhatóan és a versenytársaknál kedvezőbb áron szállítsanak. Mivel az EU már a háború előtt is energia versenyképességi problémákkal küszködött az USA-val és Kínával szemben, a gazdasági motiváció valójában hiányzott a váltáshoz. Ezért még 2020-ban is, a magyar gáz importban az orosz forrás aránya 90 százalék felett volt, és az Európa gázfogyasztásában meghatározó méretű német importban is jóval 60 százalék felett állt. Az EU 2022-es döntése az orosz energiáról való drasztikus leválásról és az európai gazdaságokat szétziláló energiapiaci válság megmutatták a diverzifikált és versenyképes árú energiaforrások kritikus fontosságát.

Emellett komoly vita kezdett kibontakozni két korábban sérthetetlennek számító kérdéskör kapcsán is:

  • Egyrészt hazánkban is felvetődött, hogy meg kellene változtatni az inflációs célkövetés rendszerét és magasabb inflációs célt kellene kijelölni.
  • Ezután pedig a költségvetés hiányának kérdése került előtérbe, és felmerült, hogy rövidebb ideig szükséges lehet nagyobb költségvetési hiányt vállalni.
  • Ezen három tényező arra mutatott rá, hogy valójában felpezsdítette a hazai gazdasági gondolkodást az utóbbi időszak és számos szereplő foglalt állást a kérdéses témákban.

Már korábban is voltak szankciók Oroszország ellen

A szakértők emlékeztettek, hogy a modern Oroszország elleni nyugati szankciók valójában nem 2022 után kezdődtek először, hanem még a távoli 2012-es évben, több mint tíz évvel ezelőtt. az úgynevezett Magnyickij Act keretében emberi jogok megsértésével vádolt orosz tisztviselőket szankcionált Washington.

Ezt orosz ellenlépések követték, és az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok egyre rosszabb irányba fordultak.

A Krím félsziget 2014-es orosz megszállásával Moszkva ellen az Egyesült Államok, Európai Unió és több másik nyugati szövetségi rendszerben lévő állam szektorális szankciókat alkalmazott, megnehezítve az orosz vállalatok finanszírozását és hitelezését és bizonyos nyugati technológiák exportját. Moszkva erre a nyugati – főleg mezőgazdasági – importtermékek kitiltásával reagált.

Később a teljes szankciós arzenált az oroszokra szegezték

A szakértők felidézték, hogy 2022-től kezdve, az Ukrajnával szembeni orosz agresszióra válaszul a Nyugat bevetette a teljes szankciós arzenálját Moszkvával szemben, amely minden lehetséges ágazatot és szinte kivétel nélkül minden orosz állami vállalatot érintett.

Legutóbb, szinte napra pontosan a háború második évfordulóján az EU már a 13-ik szankciós csomagot fogadja el Oroszországgal szemben.

Összefoglalva azt lehet mondani, hogy bizonyos szankciós elemek működtek – pénzügyi és banki tevékenység célzó és a technológia behozatalát érintő szankciók –, míg mások nem hozták meg a várt eredményt.

Az orosz gazdaság egyelőre sokkal jobban teljesít a szankciók ellenére is, mint amire 2022 tavaszán az elemzők számítottak

– mutattak rá lapunknak a szakértők. Kifejtették, hogy Oroszország egyrészt ki tudja kerülni az energiahordozók exportját érintő szankciókat, és értékesíteni tudja a termékeit közvetítőkön keresztül, vagy azokra a piacokra, amelyek nem csatlakoztak a szankciókhoz. Másrészt viszont ugyancsak közvetítőkön keresztül hozzájut mindazokhoz a szankcionált termékekhez és a nyugati technológiák egy részéhez, amelyek a szankciós listán vannak.

Ennek felára van, de mivel Moszkva hosszú éveken át készült a háborúra, és tartalékokat képzett, a többletköltségek viselésére még hosszú éveken keresztül lesz lehetősége.

A közvetítő szereplők jelenlétének pedig egy másik hatása is van: hozzájárulnak az energiaárak és a kereskedelmi forgalomban kapható termékek árnövekedéséhez és az inflációhoz. „Ennek megfelelően egyébként az elmúlt két évben a magyar kormány álláspontja is arról szólt, hogy túlzóak a várakozások a szankciók hatásaival kapcsolatban, és végső soron a szankciók nagy károkat okozhatnak az európai gazdaságok számára. Ma már látható, és nagyrészt beigazolódott az, amit a releváns szakirodalom is sugall, hogy a szankciók nagyban ártottak az EU-nak, bizonyos területeken többet is mint Oroszországban” – világítottak rá az Oeconomus elemzői. Megjegyezték, hogy az orosz gazdasági adatok biztosan nem tükröznek olyan nagyságú visszaesést, mint amit a szankciók megalkotói vártak. Ráadásul, és ez a régiónk szempontjából fontos: EU-s oldalon energiasokk alakult ki.

Az elemzésben közreműködtek az Oeconomus szakértői: Bendarzsevszkij Anton, Erdélyi Dóra, Pásztor Szabolcs, Tatár Mihály.