Összevissza ingadoznak az üzemanyagárak, de tegyük rendbe: kell-e, érdemes-e egyáltalán pár forintos ingadozással foglalkozni?
Ezeket a drasztikus című cikkeket minden esetben pánikkeltésnek tartjuk a hírpiacon. Az üzemanyagárár olyan téma, ami valamilyen formában mindenkit érint, ezért lehet róla bármikor bármennyit cikkezni. Még azokat is érinti, akinek autója és jogosítványa sincs, hiszen közvetve lehetnek elszenvedői az emelkedő áraknak, mert hát megjelenhetnek a termékárakban, a szállítási költségekben is. Emiatt ez mindig felkapott téma − ha felmegy az ár, ha lemegy. Mi, amennyire lehet tényszerűen, a pánikot visszaszorítva próbáljuk tompítani a híradásokat, ugyanis ezen a piacon 5-10 forintos mozgás egy héten belül az teljesen normális, nincs benne rendkívüli, főleg azóta, hogy 600 felett van a literenkénti átlagár. Amikor 300 forint volt egy liter és 5 forintos ugrás volt, nyilván mi is felkaptuk a fejünket, mert más volt az arány.
Ezzel azt akarja mondani, hogy a jelenlegi ingadozás nem terheli meg olyan mértékben a pénztárcákat, hogy földhöz vágna minket?
Nézzük a tényeket: 5 forintos árnövekedésnél 50 literes tankot vizsgálva 250 forintot spóroltunk meg, ha emelés előtt beállunk a sorba tankolni. Ráadásul a kutasok visszajelzése alapján egyre ritkábban tankoljuk tele az autót. Ez az információ tehát inkább pszichésen dolgozik, és azok, aki emelés előtt elmennek tankolni, valószínűleg úgy számolnak, ha minden emelés előtt megtankolnak, hosszú távon megéri. De lássuk be, ez a differencia még egy kávéra sem elég.
Az imént azt mondta, egyre ritkábban tankoljuk tele az autót. Mennyiért tankolunk átlagosan?
A fővárosban átlagosan 5-10 ezer forintért tankol fejenként a lakosság, ám vidéken ez teljesen másképp van. Nagyon sokan tankolnak mindössze 1-3 ezer forintért, mondhatjuk, hogy annyit tankol sok ember, amennyit elautózik a faluban, és ha esetleg még aznap elfogy, visszamegy és ugyanennyit tölt a tankba. Ezt azonban egyre több helyen korlátozzák a kutak, ugyanis ezek a rövid tankolások a kútoszlopoknak sem tesznek jót, a berendezések nem köszönik meg ezt a bánásmódot. Ugyanúgy, ahogy az autónknak sem tesz jót, ha beindítjuk a nagy hidegben és csak 1 km-t megyünk vele, majd újra leállítjuk a motort.
Nagy Márton a napokban azt nyilatkozta, van egy megállapodásuk a Magyar Ásványolaj Szövetséggel, amely szerint az árainknak a régiós középmezőnybe kell tartozni, és ha ez megváltozik, beleavatkoznak az árakba. Önök mit gondolnak arról, hogy a kormány hozzányúlna az árakhoz?
Ez a monitorozás tavaly körülbelül ilyenkor kezdődött, nem sokkal az ársapka kivezetése után. Figyelik az osztrákokat, szlovákokat, románokat, szlovénokat, horvátokat, lengyeleket, cseheket, és ehhez képest vizsgálják a mi aktuális árainkat. Akkortájt ez valamilyen szinten indokolt is volt, hiszen bőven 700 forint felett állt a mutató, s ez kiugró volt a régióban. Azokban az időkben a kormány úgy döntött, hogy Nagy Márton minisztériuma a MÁSZ-szal együtt monitorozni kezdi a hazai és a régiós árakat is, és van egy olyan akarat, hogy nem lehet nálunk a legdrágább az üzemanyag. Ami egyébként egy meglehetősen merész vállalás, ha azt nézzük, hogy nálunk a legmagasabb az áfa, plusz erre jön rá az 500 millió feletti árbevételt produkáló cégeknek a 3 százalékos különadó, ami a kutak 80 százalékára vonatkozik
És hogyan állunk most a régióban? Mit lát most a Holtankoljak.hu?
Onnantól hogy ezeket az árakat figyelik, mindig a középmezőnyben voltunk, de Románia például folyamatosan ránk ver 70-100 forintot. Emiatt a keleti régióban a hazai lakosság átjár tankolni, sőt még vásárolni is. A déli szomszédoknál, horvátoknál, szlovénoknál körülbelül átlagosa 50 forinttal olcsóbb a benzin. A horvátoknál egyébként azóta változott ez a gazdasági működés, hogy euróra álltak át, náluk is árszabályozás került bevezetésre, de teljesen más szabályok alapján. Havi szinten nézik és ahhoz alakítják, nem konkrét dátumtól-dátumig tart a beavatkozás. Ezt nálunk azért is nehezebb kicsit lebonyolítani, mert nagyjából 700 olyan kút van, amely magánkézben van, tehát önálló vállalkozásként működik és egyénileg szabja az árakat az értékesítés során.
Ha a régiót nézzük, mi lenne az optimális szám, tehát egy normális üzemanyagár?
Monitorozzunk akkor mi is most! A pillanatnyi állás szerint
- nálunk kis kerekítéssel a benzin 620, a gázolaj 640 forint,
- Romániában 570 és 600,
- Szlovénia 591 és 603,
- Horvátországban 600 és 655,
- Ausztriában 632 és 669,
- Szlovákiában 643 és 638.
Nincs tehát sok kérdés, a középmezőnyben vagyunk, tehát semmiféle beavatkozásra nincs szükség a számok alapján.
Bár fentebb megvizsgáltuk, hogy a mezőnyben jól állunk, a KSH adatsorából szinte minden hónapban az derül ki, hogy keveset tankolunk az elmúlt évekhez képest. Ebből nagyon úgy tűnik, hogy még ez a versenyképes ár is nagyon fájó az embereknek...
Sajnos igazolnom kell, hogy a KSH nem téved: valóban sokallják az emberek ezt az árat. Ez abból is kitűnik, hogy a kutak beszámolói alapján az idei január-februári időszak minden idők legrosszabb üzemanyag-fogyasztását hozta. Ezzel nem lehet vitatkozni, ám meglátásom szerint ez már nem csak az árakra vezethető vissza. Most is, ha kinézek az ablakon, négy rollerest látok elsuhanni előttünk, s azt látom, hogy az emberek egyre tudatosabbak a költéseiket illetően, egyre többen leteszik az autót. Ezt mutatja a vármegyebérletek magas eladási száma is. De egy valamit nem szabad elfelejtenünk: a bezuhanó építőiparhoz tartozó gépjárművek sem járnak a kutakra, az a sok-sok kamion mind ott áll a telephelyen és nem kerül beléjük gázolaj, ez pedig hozzátesz, hogy a fogyasztási számok ilyen alacsonyan maradtak az elmúlt időszakban.