Mióta lényegében lefulladt a magyar gazdaság motorja, és egymást váltják az enyhe visszaesések, minimális növekedések és stagnálások, azóta halljuk, hogy a gazdaság egyik fő problémája az alacsony fogyasztásban rejlik. Ebből kifolyólag pedig a kormányzat - amennyire lehetőségei engedik – támogatni igyekszik a belső kereslet helyreállását. Az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv egyik eleme is a jövedelmek vásárlóerejének növelését helyezi középpontba. Ez nem véletlen, hiszen

EU-s összevetésben a relatív pozíciónk sokkal rosszabb (csak Bulgária van mögöttünk) a hazai egy főre jutó fogyasztásban, mint az egy főre eső GDP-ben és számos területen kimondottan elmarad a fogyasztás mértéke még a régiós átlagtól is.

Ez a jelenség viszont egyáltalán nem újkeletű, viszont az utóbbi évek tendenciái (leszámítva a 2023-as inflációs sokk miatti jelentős visszaesést) egyáltalán nem mutatnak a további leszakadás irányába.

Ma már húzóerő a fogyasztás

Tény és való, ha megnézzük, hogy milyen magasan alakul makroszinten a megtakarítási ráta, valamint, hogy relatíve stabil foglalkoztatottság mellett milyen erős a reálbérdinamika (idén közel kétszámjegyű lesz), akkor azt mondhatjuk, hogy a háztartások még mindig meglehetősen óvatosak a költéseiket illetően. Azonban a kilábalás bár lassan és fokozatosan, de egyértelműen érzékelhető, olyannyira, hogy háztartások fogyasztása idén már egyértelműen húzóereje az összességében igencsak lanyha (2024 egészében 0,7 százalékkal bővülhet a GDP előrejelzésünk szerint) gazdasági növekedésnek.
A fő visszaesést igazából a beruházások adják, ahol már nyolc negyedéve folyamatosan negatív a GDP volumenváltozásához való hozzájárulás, miközben a fogyasztás már több mint egy éve elindult fölfelé. Részeletes adatunk még nincs, de a meglepetésszerű visszaesés a harmadik negyedévben is valószínűsíthetően a beruházások nagymértékű visszaesésének tudható be. Miközben a fogyasztás hozzájárulása továbbra is pozitív maradhatott, addig a beruházások jelentős mértékű zuhanása több mint 3%-kal fékezte a gazdasági növekedést számításaink szerint.
Forrás: KSH
Ráadásul

a hazai fogyasztás dinamizálódása egyértelműen kiugró a régióból, viszont nem lefelé, hanem pont, hogy fölfelé.

Bár az inflációs krízis nálunk okozta a legnagyobb beszakadást, ezt megelőzően, illetve ezt követően is látványos növekedés történt. Régiós és EU-s átlagot is érdemben meghaladó a bővülés a fogyasztásban, egyedül Romániában volt jelentősebb a kumulált felpattanás a COVID utáni időszakban.
Forrás: MNB

A napi termékek vásárlásában fogjuk vissza magunkat

Akkor mégis miért halljuk folyamatosan, hogy milyen nagy a visszaesés a háztartások költekezéseiben? A válasz a boltok forgalmának csökkenésében keresendő. A kiskereskedelmi forgalom szinte minden hónapban negatív meglepetést okoz, a teljes értékesítési volumen szinte az egész évben a 2021-es szint alá ragadt be. Azonban a fogyasztás nem csak az egyes kiskereskedelmi egységekben történhet. A tartós (lakberendezés és háztartásvitel, műszaki cikkek, gépjárművek), illetve félig tartós (ruházat és lábbeli, elektronikai termékek, hobbi- és sportcikkek) termékek vásárlásában semmi kirívót nem találunk, miközben a szolgáltatások és a nem tartós (főleg élelmiszer, de ide tartozik az üzemanyag, gyógyszer, stb) termékek iránti igény drámaian széttart. 
Ennek a folyamatnak ciklikus és strukturális okai is vannak. Egyrészt a COVID alatt - természetes módon - drasztikusan nőtt a termékek iránti igény, majd az újranyitást követően a szolgáltatások iránt ugrott meg a kereslet. Ez a trend azonban nem bizonyult átmenetinek.

Egyre többet és szívesebben költünk élményekre, miközben például az élelmiszer fogyasztásunk visszaesik.

Ennek az is az oka, hogy az inflációs sokk elsősorban az élelmiszereket érintette (bőven 60% fölött van az árszínvonal 2021-hez képest) és bár az infláció lelassult, ez nem jelenti azt, hogy visszatérünk a korábbi árszintekre, csak a további emelkedési ütem szelídült meg. A vásárlási kedven (pár kivételt eltekintve) a 27%-os ÁFA kulcs és a 4,5 %-os kiskereskedelmi különadó sem segít.
Forrás: MNB

Beruházások kellenek

Bár a fogyasztás szerkezete kétséget kizáróan megváltozott az utóbbi pár évben, a fő probléma a gazdaság beindításával kapcsolatban nem ez, hanem a beruházások teljes leállása. Arra, hogy a kormányzati fejlesztések újrainduljanak még elég sokat kell várni, hiszen az állam egy igen jelentős fiskális kiigazítás közepén tart, amelynek egyik legfőbb része a költségek lefaragása, amit leghamarabb a beruházások leállításával lehet elérni. 
Egyedül a vállalati beruházások dinamizálódásában lehet bízni, azonban a jelenlegi üzleti hangulatban rövid távon itt sem várunk robosztus felpattanást. Ahhoz, hogy fordulat következzen be változás szükségeltetik azon tényezőkben, amelyek jelenleg arra kényszerítik az üzleti szférát, hogy beruházási döntéseiket elhalasszák. Ezek közé tartozik a mérsékelt belső és külső kereslet, a korábbi költségsokkok elhúzódó hatása, az általános bizonytalanság megléte, illetve a kiszámítható üzleti környezet hiánya.
A szerző, Bukovszki András a CIB Bank elemzője