Az amerikai szavazók most döntenek arról, hogy a következő négy évben Kamala Harris aktuális demokrata alelnök vagy a republikánus volt elnök, Donald Trump irányítsa az országot.

Az amerikai elnökválasztással kapcsolatban egyelőre leginkább csak a kérdőjelek sokasodnak. A republikánus és demokrata jelölt közötti küzdelem kiélezett, egyelőre azt sem lehet tudni, ki lesz a győztes, azt pedig csak sejteni lehet, mit jelenthet az európai politikára és gazdaságra nézve Donald Trump vagy Kamala Harris sikere. Trump esetében az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint erősebb a kiszámíthatatlansági faktor.

Kapcsolódó

A Kínára való koncentrálás stratégiai iránya azonban mindkettejükre jellemző, ez pedig okozhat kellemetlenségeket az Európai Unió számára. Ahogy az is, hogy végső soron az európai gazdasági érdekek mindkét fél számára sokadrangúak a belpolitikai prioritásokkal szemben.

Az állás – a közvélemény-kutatási adatok alapján – meglehetősen szoros. Harris népszerűsége megugrott Trumpéhoz képest akkor, mikor beszállt az elnöki pozícióért folytatott harcba. A Harris és Trump közötti elnökjelölti vita idején még egyértelmű volt előbbi előnye – bár a különbség akkor sem volt igazán jelentős. Ezt követően azonban élesedett a helyzet. November elejére már mindkét jelölt esetében 49 százalékos támogatottságról számolt be egy – az NBC News által közzétett – felmérés. Vannak ugyanakkor olyan közvélemény-kutatási adatok is, amelyek enyhe Harris-fölényt prognosztizálnak.

Ábra: Economx

Kereskedelmi kapcsolatok változhatnak meg tartósan

Nem véletlen, hogy az Európai Unió is árgus szemekkel követi az amerikai elnökválasztást. Harris múlt hónapban a Fox Newsnak nyilatkozva kijelentette, az ő elnöksége nem Joe Biden aktuális elnök munkásságának a kritika nélküli folytatását jelentené. Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint azonban ahhoz kétség sem férhet, hogy Harris megválasztása egyfajta folytonosságot jelentene.

„Egy Harris-elnökség esetén az EU a Biden-adminisztrációhoz hasonló politikai és gazdasági kapcsolatrendszerre számíthat. Az amerikai zöld iparfejlesztési- és hazatelepítési programok folytatódni, ha nem erősödni fognak, és a Kínával szembeni kockázat-mentesítési stratégia is változatlan maradhat. Míg előbbi a közvetlen állami támogatásokon keresztül továbbra is komoly verseny elé állítaná az európai vállalatokat, addig a Harris-adminisztráció folytatná az európai döntéshozók győzködését a Kínától való függés csökkentésének szükségességéről”

– mondta lapunknak Berkes Rudolf külpolitikai szakértő.

Hozzátette, „ezzel szemben egy második Trump-elnökség ennél lényegesen kevésbé kiszámítható lenne. Ami szinte garantáltnak látszik, hogy az EU és benne elsősorban Németország sokkal erősebb amerikai politikai nyomás alá esne, hogy Európa is aktívabban bekapcsolódjon a Kína elleni vívott kereskedelmi háborúba. Rosszabb esetben pedig az USA és az EU könnyen egy közvetlen kereskedelmi háborúban találhatja magát, ha Trump beváltja a védővámgyűrűről szóló ígéreteit. Utóbbira már készülnek is az Európai Bizottságban, mely nem hagyná viszontválasz nélkül az uniós termékeket érő kereskedelmi korlátozásokat. Egy kisebb-nagyobb kereskedelmi konfliktus ugyan nem lenne példátlan az EU és az Egyesült Államok között, ennek a mértéke és tartóssága ugyanakkor kérdéses. A fő kockázat az, hogy egy Trump-elnökség lelkes vámpolitikája évtizedekre befagyasztaná a két kontinens közötti vámterheket, hosszú távon akadályozva a gazdasági kapcsolatokat és az amerikai piachoz való hozzáférést”.

Az európai autóipar Trump célkeresztjébe került. Az amerikai Tesla-vezér Elon Musk támogatását élvező republikánus jelölt több alkalommal is kifejtette, hogy fájlalja az amerikai és európai autóipar közötti arányok eltolódását.

Az összes kis európai állam együtt utasítja vissza az autóinkat, de nem kellenek nekik a mezőgazdasági termékeink sem. Ellenben autók millióit adják el az Egyesült Államokban. Ezért viszont nagy árat kell majd fizetniük

– mondta Trump. A volt elnök sokszor jelezte már, megválasztása esetén minden külföldön gyártott termékre 10-20 százalékos általános vámot vetne ki.

Ez az uniós piacon elsősorban Németországot érintené érzékenyen, ezen keresztül azonban természetesen Magyarországot is. Ugyanakkor egyes elemzők rávilágítottak arra is, hogy Harris elnöksége is bőséggel állíthatna új gazdasági kihívásokat Európa elé.

„Harris valószínűleg nyitottabb lenne Trumpnál a transzatlanti párbeszédre. Mindkét jelöltnek vannak azonban olyan gazdasági prioritásai, amelyek kellemetlen helyzetbe hozzák majd Európát. Ide sorolható többek között a Kínával szembeni keményebb fellépés, az amerikai munkahely-teremtés fellendítése Európa szemppontjából érzékeny ágazatokban, így a járműgyártásban. Sem a republikánusokat, sem a demokratákat nem hatják meg túlzottan az európai gazdasági érdekek, ha azok belpolitikai prioritásokkal ütköznek”

– idézi a Centre for European Reform kutatóintézet elemzőit, Aslak Berget és Zach Meyerst a Financial Times.

Orbán Viktor stratégiája csak bizonyos szempontból lehet kifizetődő

Orbán Viktor magyar kormányfő nem egyszer egyértelművé tette, hogy reményei szerint az amerikai elnökválasztás győztese Donald Trump lesz. Nem véletlen párhuzam például az sem, hogy a magyar EU-elnökség mottójául a magyar kabinet a következőt választotta: Tegyük újra naggyá Európát! Angolul ez a következőképpen hangzik: Make Europe Great Again. Majdnem ugyanezt a szlogent használta Trump a 2016-os elnökválasztási kampány során. Esetében persze ez így hangzott: Make America Great Again.

A Political Capital politikai kutató, elemző és tanácsadó intézet elemzése szerint azonban rámutatott, még ha be is jön, hogy mindent Trumpra tett fel Orbán, az leginkább a rendszer fenntartásában segít majd. Gazdasági szempontból viszont kifejezetten hátrányos is lehet Magyarország számára egy republikánus diadal.

„Bár Trump megválasztása esetén újra szorosabbá válhatnak a két ország közötti politikai és gazdasági kapcsolatok, esetleg növekedhetnek az amerikai beruházások Magyarországon, más negatív hatások ezt könnyen ellensúlyozhatják. Kérdés, hogy a Trump-Orbán személyes viszony elegendő lesz-e ahhoz, hogy egy Trump vezette amerikai adminisztráció ne szóljon bele az Orbán-rezsim Oroszországgal, Kínával és más keleti országokkal fenntartott, erősödő gazdasági és politikai kapcsolataiba. Orbán konnektivitásnak nevezett gazdasági stratégiájának lényege, hogy bárkivel hajlandó üzletelni, aki beruház Magyarországon, és ezt politikai szívességekkel is igyekszik ösztönözni. Ezzel szemben Trump valószínűleg 20 százalékos vámot vetne ki minden külföldi országból származó importra, le akarja nyomni a német autóipart az Egyesült Államokban, ami hatalmas csapást mérhet a magyar gazdaságra. Nem mellesleg Trump Kína-politikája, amely magában foglalja a teljes körű kereskedelmi háborút, ellentétben áll Orbán azirányú törekvéseivel, hogy mélyítse a kínai kapcsolatokat”

– olvasható az elemzésben.

Ukrajna is visszafojtja a lélegzetét

Biztonságpolitikai kérdésekben az elemzők többsége szerint Harris a Biden-kabinet által kijelölt úton maradna, apróbb módosításokkal.

Egy Harris-adminisztráció ugyan folytonosságot jelentene a jelenlegi amerikai külpolitikában, de az amerikai stratégiai érdekei nem változnának. Folytatódna az amerikai diplomáciai figyelem és katonai erőforrások Kelet-Ázsiába helyezése, de ennek ellenére a NATO és az európai szövetségesek továbbra is fontos partnerei lesznek Washingtonnak. Az Európai Unió biztonsága szempontjából kulcsfontosságú amerikai védőernyő minden bizonnyal a helyén marad, viszont az önvédelem felelősségét egyre inkább az európai államoknak kellene megoldania a jövőben. Az ukrajnai orosz agresszióval kapcsolatban is kontinuitás várható, Harris és adminisztrációja folytatná Ukrajna katonai támogatását, hiszen ez egybeesik az amerikai stratégiai érdekekkel

– mondta Berkes Rudolf.

Középtávon azonban a szakértő szerint az várható, hogy a Harris-kabinet a kiegyezés és a konfliktus befagyasztása felé irányítaná Kijev és Moszkva figyelmét. „Mindezt azonban a kijevi és európai kormányokkal együttműködve, velük koordinálva tenné, a hagyományos diplomáciai eszköztár felhasználásával. Ukrajna támogatása pedig egy tűzszünet esetén sem szűnne meg.”

Trump gyakorlatilag az orosz-ukrán háború kitörése óta hajtogatja, hogy az orosz támadás nem történt volna meg, ha még 2022-ben is ő állt volna az Egyesült Államok élén. A republikánus elnökjelölt máig kitart ezen állítása mellett, és számos alkalommal megígérte már: ha ismét ő kerül a hatalomra, véget vet ennek a fegyveres konfliktusnak. A többség szerint ez a Kremlnek kedvező forgatókönyvet takar, Berkes Rudolf azonban nem ért egyet ezzel a gondolatmenettel.

Egy második Trump-elnökség egyes várakozásokkal ellentétben ugyan nem állítaná meg egy nap alatt az orosz-ukrán háborút 2025 januárjában, de vélhetően az európai szövetségesekkel való egyeztetés nélkül kísérelne meg összehozni egy tűzszüneti megállapodást Ukrajna és Oroszország között. Mindez azonban nem jelentene automatikusan egy oroszbarát hozzáállást a Fehér Ház részéről és egy Moszkvának kedvező megállapodást. Trump vélhetően inkább fenyegetések útján igyekezne a tárgyalóasztal mellé kényszeríteni Oroszországot és Ukrajnát, hogy minél inkább felgyorsíthassa az amerikai katonai erőforrások átcsoportosítását Ázsiába

– magyarázta a szakértő.