„Szeizmikus változás” történt az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kapcsolatában az elmúlt időszakban – idézi a The Guardian David Manning korábbi washingtoni brit nagykövetet. Erről a lordok nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó különbizottsága előtt beszélt, véleményét pedig több másik diplomata is osztotta.

Hangsúlyozta, a két országot jelenleg gyökeresen eltérő értékek mentén vezetik. Az amerikai és a brit álláspont most jelentős mértékben különbözik egymástól.

Hasonlóképp vélekedik az Economxnak nyilatkozó szakértő is.

„Ami igazán szembetűnő, hogy gyakorlatilag a második világháború óta nem volt ennyire élesen különböző az angol és az amerikai álláspont, mint most. Különleges kapcsolatnak tekinthető a két angolszász ország közötti viszony, szinte mindig nagyjából azonos állásponton voltak, még ha hangsúlybeli különbségek voltak is. Ez viszont most nagyon éles különbség”

– mondta lapunknak Egedy Gergely, az NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszékének egyetemi tanára.

Ukrajna a vízválasztó

Már Keir Starmer brit kormányfő és Donald Trump amerikai elnök múlt heti találkozója előtt is világos volt, mennyire különbözik a két országvezető véleménye Ukrajnával, az ukrajnai háború lezárásával kapcsolatban. Starmer a Washington felé tartó repülőgépen arról beszélt a vele utazó újságíróknak, hogy ha Ukrajna védelme nem lesz biztosított a háború lezárása után, Vlagyimir Putyin orosz államfő ismét támadásba lendülhet.

„A biztonsági garanciának el kellene rettentenie Putyint attól, hogy visszatérjen. Attól tartok, ha biztonsági garancia nélkül lesz tűzszünet, az egyszerűen csak arra ad neki lehetőséget, hogy kivárjon és újra nekilóduljon. Az Ukrajnával kapcsolatos ambíciói ugyanis – azt hiszem, mindenki számára – elég nyilvánvalóak” – mondta. Körülbelül egy órával később pedig Trump kijelentette: „Nem fogok túl sok biztonsági garanciát vállalni, ezt majd Európa megteszi.”

Háborús kérdésekben aztán a washingtoni találkozó sem hozott magával konszenzust, a két országvezető álláspontja jelentősen távol maradt egymástól.

Tovább mélyülhet a töréspont?

Manning, aki 2003 és 2007 között – George W. Bush amerikai elnök és Tony Blair brit kormányfő regnálása idején – volt nagykövet, attól tart, hogy többről van itt szó, nem pusztán arról, hogy eltér az amerikai és a brit vélemény egy bizonyos kérdésben.

Ami engem aggaszt azzal kapcsolatban, ami most történik, az az, hogy az úgynevezett különleges kapcsolat alapja a bizalom és a közös értékek voltak

– mondta. Szerinte azonban most az látszik, hogy az Egyesült Államok élén egy olyan elnök van, aki nem idegenkedik attól, hogy „belezsarolja vagy akár belehízelegje az ukrán erőket valamibe, amiről nem érzik azt, hogy érdekükben állna”. A diplomata szerint pedig ez túlmutat egy aprócska nézeteltérésen.

Arra buzdította a brit kormányt, hogy olyan forgatókönyvekkel is számoljanak, amelyeket hat héttel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartottak. Szerinte még az is elképzelhető, hogy Trump felmondja az Egyesült Királysággal kötött nukleáris együttműködési megállapodást, vagy hogy az USA elkötelezettsége olyannyira kétértelművé válik, hogy a NATO 5. cikkelyének kölcsönös védelmi záradéka válik kérdőjelessé.

„Makroszinten hatalmas az eltérés. Többé-kevésbé minden nagy aktuális külpolitikai kérdésben nem értünk egyet az Egyesült Államokkal, és inkább európai partnereinkkel vagyunk összhangban – legyen szó akár a Közel-Keletről, akár Iránról, akár az éghajlatváltozásról, akár Kínáról, de mindenekelőtt magáról Európáról”

– mondta.