Az elemzők már jó előre kongatták a vészharangot, jelezve, hogy a szélsőjobboldal idén jócskán megerősödve kerülhet ki az idei európai parlamenti választásokból. Erről írt januárban publikált tanulmányában az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) nevű kutatóintézet, erről beszélt Simon Hix, az Európai Egyetemi Intézet politikatudományi professzora, és erről cikkezett a Politico is.

A választási eredmények bizonyos tagállamokat kiragadva valóban a szélsőjobboldali erők sikerét mutatják. Erre utal például az is, hogy

A hazai színtereket érdemes most figyelni

Az egész képet nézve még mindig az látszik, hogy elmaradt a szélsőjobb áttörése – írja a Euronews. A lapunknak nyilatkozó szakértő is ezt hangsúlyozta. Ugyanakkor persze látni kell szerinte azt is, hogy „folytatódik a fokozatos jobbra tolódás az EP-ben és a tagállamokban is, vezetési nehézséget okozva akár az EU-ban is”.

„Ahogy tavaly decemberi tanulmányunkban is előrejeleztük, a szélsőjobboldal nem okozott földcsuszamlást: a jelenlegi állás szerint a két radikális szélsőjobboldali, jobboldali frakciónak, az Európai Konzervatívok és Reformereknek (ECR) és az Identitás és Demokráciának (ID) együtt 131 képviselője lesz (ECR 73, ID 58), ami az új, 720 tagú EP mindössze 18 százaléka. Rajtuk kívül 16 szélsőjobboldali párt ad összesen 45 képviselőt (5,7 százalék), akiknek eddig vagy nem volt frakciója, vagy még nem ismert, melyik frakcióhoz tartoznak majd. A radikális szélsőjobboldali-jobboldali pártok tehát összesen az EP 24 százalékát teszik majd ki. Ez elmarad az előzetes becslésektől és várakozásoktól: a Europe Elects áprilisi mandátumbecslése például még 84 helyet prognosztizált az ECR-nek”

– nyilatkozta az Economxnak Berkes Rudolf, a Political Capital politikai kutató, elemző és tanácsadó intézet elemzője.

Hozzátette, „egyelőre nem látható, milyen mozgások lesznek egyrészt az ECR és az ID, másrészt a frakciókon kívüliek között, megmarad-e a két külön frakció, illetve létrejön-e egy harmadik az AfD vezetésével. Ez az EPP-ECR és az EPP-S&D viszony alakulásától is függ. Ha létre is jönne a jelenlegi két frakció tagjai között egy szélesebb együttműködés, az biztosan nem fedi majd le a teljes spektrumot, így feltehetően nem integráltabb, hanem tagoltabb lesz a szélsőjobb. A szélsőjobb jelentette kihívásra válaszul ugyanakkor az EPP valószínűleg folytatja fokozatos jobbra tolódását, a radikális pozíciók részbeni átvételét. Ez megnehezítheti a közép koalíciójának működését, megnövelve az eseti együttműködések jelentőségét, de kellő súly hiányában a szélsőjobb befolyása korlátozott marad”.

A szakértő szerint a legnagyobb kérdés a jövőbeli uniós normák tekintetében nem is az EP összetétele, sokkal inkább az, mi történik majd azokban a tagállamokban, ahol megugrott a szélsőjobboldal támogatottsága.

Ez a tendencia folytatódhat a nemzeti választásokon is az év hátralevő részében – Ausztriában parlamenti, Németországban tartományi választások lesznek ősszel –, ami miatt meggyengülhetnek a mainstream erők a tagállamokban. Ez vezetési nehézséget okozhat az EU legerősebb országaiban, például Németországban, ami kihathat az EU-ra is. Franciaország lehet a tesztország e tekintetben a június végére meghirdetett előrehozott választással.

Ukrajna támogatása maradhat, a klímapolitika még kérdéses

Berkes Rudolf szerint azok, akik arra számítanak, hogy a fokozatos jobbra tolódás hatására akár már az új európai parlamenti ciklus változást hozhat az EU Ukrajna-politikájában, tévednek. Meglátása szerint az Európai Parlament továbbra is az eddigihez hasonlóan támogató attitűdöt fog képviselni ebben a kérdésben. Már csak azért sem, mert „a fősodorhoz valamelyest közelebb álló ECR pártjai egyértelműen kritikusak Moszkvával szemben”. Egyértelműen elmondható ez többek között az ECR élén álló olasz kormányfőről, Giorgia Meloniról is. De az általa vezetett Olaszország Fivérei (FdI) mellett atlantista, oroszellenes álláspontot képvisel a lengyel Jog és Igazságosság Pártja (PiS) is.

„A tagállamok esetében ugyan még nyitott kérdés, hogy Franciaországban és Ausztriában mit hoznak az idei választások, de jelentős politikai fordulatra Ukrajna kérdésében nem számítok. Franciaországban elnökként Macronnak széles a külpolitika alakítására a mozgástere, míg Ausztria katonailag semleges államként eddig is nagyrészt tartózkodott a katonai támogatástól”

– mondta Berkes.

A szakértő szerint két nagy terület van, ahol a szélsőjobb erősödése és az EP általános jobbra tolódása érdemben megmutatkozhat:

  • a klímapolitika, természetvédelem és – ezekkel összefüggésben – a gazdaság zöldítése, valamint
  • a migráció.

Azonban ezekben a kérdésekben is „elsősorban a Bizottság elnökének személye a kérdés, illetve a tagállami kormányok összetétele. Harmadsorban kérdés csak az EP összetétele, hiszen társjogalkotóként beleszólhat az uniós jogalkotásba ezeken a területeken, átfogalmazhatja, átírhatja a Bizottság javaslatait, amit később a tagállamokkal kell egyeztetniük”.

Az még kérdéses, Ursula von der Leyen ismét elnyeri-e a lehetőséget, hogy a következő ciklus alatt is az Európai Bizottság elnöke maradjon. A Bariban tartott G7-csúcstalálkozón mindenesetre már erről is egyeztethetett Giorgia Meloni olasz kormányfővel, Olaf Scholz német kancellárral és Emmanuel Macron francia elnökkel.

Berkes Rudolf összességében arra számít, hogy „a mainstream pártok várhatóan megőrzik maguknak a kulcsfontosságú parlamenti bizottsági helyeket és pozíciókat”.