Óvatos kritikával illette az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét (NATO) a közelmúltban tagállammá vált Svédország. A svéd külügyminiszter, Tobias Billström arról beszélt az Euractivnak, hogy a katonai egyesülésnek több „stratégiai nehézséget” kellene Oroszország elé gördítenie annak érdekében, hogy „megállítsa az ukrajnai agressziót”. Szerinte ezen a területen a NATO egyértelműen alulteljesít.

„Látnunk kell, hogy Oroszország egy felelőtlen, a világot nukleáris fenyegetésekkel riogató szomszéd. Fő törekvése, hogy újra létrehozza korábbi birodalmát, mégpedig független, szuverén államok rovására. Ezt kell megállítanunk” – mondta.

A szakértő szerint az éles nyilatkozat háterében az húzódhat, hogy jelenleg az Egyesült Államok kezében van az európai béke kulcsa. Ez pedig arra vezethető vissza, hogy az európai államok elkényelmesedtek az elmúlt évek során, és csak módjával költöttek fegyverkezésre, védelmi fejlesztésekre.

A svéd külügyminiszter vélhetően az európai fegyvergyártásra, az európai fegyveres erők helyzetére gondolt. Ezeket valóban nem lehet másképp jellemezni, mint hogy nevetséges. Az európai fegyveres erők olyan állapotba kerültek az elmúlt húsz évben, amire nem lehet elég negatív jelzőt találni. Ha valahol valaki azt gondolta, hogy az Egyesült Államok folyamatosan és következmények nélkül garantálni fogja az európai államok biztonságát, az nagyot tévedett

– nyilatkozta az Economxnak Somkuti Bálint, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója.

Hozzátette, „miután már NATO-tagállam lett Svédország, egyértelműen látja azt, hogy a svéd felkészültség, a svéd fegyveres erők és maga a védelemhez való hozzáállás is sokkal komolyabb, mint az többi európai országé átlagosan”.

A NATO-tagállamok számára kijelölt cél jelenleg, hogy a bruttó hazai termék (GDP) két százalékát költsék éves szinten védelmi fejlesztésekre, fegyverkezésre. Ezt egyébként más is kevesellte már, a közelmúltban például Andrzej Duda lengyel elnök beszélt arról, hogy ezt fel kellene tornázni három százalékra.

„Ez lenne majd az a küszöb, amely alá semmiképpen sem szabad kerülni”

– hangsúlyozta.

A francia javaslat túl erős, de cselekedni kell

Emmanuel Macron francia elnök február végén kijelentette, semmi sem zárható ki annak érdekében, hogy a nyugati erők megakadályozzák az oroszok győzelmét Ukrajnában. Egy általa összehívott párizsi segélykonferencián vetette fel, hogy beszélni kell többek között arról a forgatókönyvről is, hogy nyugati szárazföldi csapatokat küldjenek Ukrajnába. Beismerte azonban, hogy ebben a témakörben nem volt konszenzus a megbeszélésen résztvevő 20 európai vezető között.

A svéd külügyminiszter egyértelműen azokkal ért egyet, akik szerint ez túlságosan merész elképzelés. Kiemelte, Svédország csak márciusban csatlakozott a NATO-hoz, 200 évnyi katonai semlegességet követően.

„Az francia javaslat, miszerint ukrán földön képezzünk ki ukránokat, szintén nem opció Svédország számára” – jelentette ki Billström.

Ugyanakkor azt is kétségtelennek tartja, hogy „a NATO nem tesz eleget Ukrajnáért”. Szerinte nem minden állam veszi tudomásul azt, hogy valóban sürgősen cselekedni kell. „Ezeknek az országoknak meg kell érteniük, hogy a konfliktus itt van, és foglalkoznunk kell vele” – mondta.

Ukrajna felfegyverzése nem csak kapacitáskérdés

Billström kitért arra is, hogy „nem ipari kapacitás kérdése”, hogy a NATO biztosít-e több katonai felszerelést Ukrajnának. „Ez inkább a politikai vezetésről és politikai akaratról szól” – mondta, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államoknak és Európának sokkal több közös gyártási kapacitása van, mint Oroszországnak.

A szakértő szerint viszont ez ebben a formában nem igaz, a svéd külügyminiszter túlságosan leegyszerűsíti ezt a kérdéskört.

Az alapvető problémát az képezi, hogy bármilyen területet megnézünk, a kisebb gyártási kapacitással bíró Oroszország jelenleg szinte mindenből többet termel, mint az egyesített nyugat, és akkor még nem számoltuk hozzá a szövetségeseit: Iránt, Észak-Koreát, és esetleg Kínát. Az elméleti lehetőség tehát adott lenne, de gyakorlatilag egyik állam sem volt eddig hajlandó azt a lépést megtenni, hogy az komoly változtatásokat eredményezhessen. A lehetőség ott van, de ahhoz nagyon keményen bele kellene állnia az Európai Uniónak is a védelmi fejlesztésekbe – hosszabb távú elköteleződésre, hosszabb távú elszántságra lenne ehhez szükség

– magyarázta Somkuti Bálint.