A Kína dél-keleti partjaitól 180 km-re fekvő csendes-óceáni Tajvan szigetét a Kínai Kommunista Párt immáron 75 éve próbálja visszacsatolni a szigetországhoz és teljes ellenőrzés alá vonni.  Ugyanakkor a polgárháborút követően a kommunisták elől 1949-ben a szigetre menekülő nacionalista erők az évek során  szisztematikusan törekedtek a Kínai Népköztársaságtól való függetelenedésre, önállóságuk megóvására és egy a kínaitól mostanra szinte teljesen elkülönült tajvani identitás-tudat kiépítésére.

Tajvan (Kínai Köztársaság) hetvenes-nyolcvanas évekbeli radikális gazdasági fejlődésének köszönhetően beállt az „ázsiai kistigrisek” sorába, mára pedig a méretéhez képest a világ legfejlettebb gazdaságai közé tartozik. Az exportvezérelt sziget kulcsfontosságú eleme a globális ellátó láncoknak, elég csak a félvezetőiparára, az okostelefonokhoz szükséges chipek és egyéb elektronikai alkatrészek gyártására gondolni.  

Kapcsolódó

Annak ellenére, hogy saját alkotmánnyal, közvetlenül választott elnökkel, demokratikus államrendszerrel, jelentős hadsereggel rendelkezik, valamint de facto önálló módon működik, a világon csupán 11 ország ismeri el Tajvant legitim államként, elsősorban Peking gazdasági és diplomáciai nyomásgyakorlásának következtében, melyekkel arra ösztönzi a nemzetközi közösséget, hogy hivatalos kapcsolatokat kizárólag a Népköztársasággal tartson fenn. 

A Hszi Csin-ping elnök kommunista vezetése Tajvant Kína részének tekinti, így mindennemű szeparatista törekvést saját területi integritásának megsértéseként értelmez. 

Ebből kifolyólag a Népköztársaság a rendszeres szigetországot bekerítő hadgyakorlatokon, a tajvani felségterületekre történő berepüléseken, behajózásokon és a Dél-kínai-tengeren való mesterséges szigetépítésen kívül soft power (nem katonai jellegű) eszközökkel is próbálja megvalósítani az áhított egyesítést, illetve megingatni a tajvaniaknak a védelmi rendszerükbe vetett bizalmát. Peking a nemzetközi intézményekből történő fokozatos kiszorítás, kibertámadások és a tajvani választásokba való beavatkozás által törekszik elrettenteni a szigetországot a függetlenedéstől.

Erőszakos vagy békés egyesítés? 

Hszi Csin-ping kormányzásának meghatározó eleme a „kínai álom” névre keresztelt vízió. A Kommunista Párt politikai ideológiáját átitató elképzelés elsődleges célja a nemzeti megújulás megvalósítása 2049-ig, a Népköztársaság megalapításának százéves évfordulójáig. A tervezet legékesebb példája az ázsiai kontinenst Európával összekötni kívánó széleskörű Egy Övezet Egy Út infrastrukturális projekt, melynek Magyarország büszke tagja. Kína az eurázsiai befolyásának terjesztéséhez hasonlóan a Dél-kínai-tengerre és a csendes-óceáni szigetvilágra is nyomást kíván helyezni erősödő nemzetközi státuszának demonstrálásaként. Hszi víziója magában foglalja Tajvan szigetének végső egyesítését a szárazfölddel. A Kommunista Párt 2022 októberében rendezett 20. országos kongresszusán az elnök kijelentette, hogy a békés újraegyesítés a legjobb módja a szorosközi integrációnak, bár konkrét időpontot nem tűzött ki a terv végrehajtására. 

Abban az esetben, ha a Tajvanon regnáló Demokratikus Progresszív Párt hivatalosan kikiáltaná a szigetország függetlenségét, akkor egy olyan, Peking által felvázolt szimbolikus „vörös vonalon” lépne át, mely egyenesen a sziget megtámadásához vezethetne. 

Hszi elnök a Tajvan-ügyet nemzetbiztonsági kérdésként kezeli és mindennemű külföldi befolyást Kína belügyeibe történő beavatkozásként, illetve a Kommunista Párt agendájának feltartóztatásaként értékel. 

Hszi elnök a Kínai Kommunista Párt 20. országos kongresszusán
Hszi elnök a Kínai Kommunista Párt 20. országos kongresszusán
Kép: Getty Images, Kevin Frayer

Hogy jön a képbe az Egyesült Államok? 

A lokálisnak tűnő szorosközi konfliktust az Egyesült Államok beavatkozása emeli nemzetközi jelentőségűvé, tekintettel arra, hogy a világ két legnagyobb gazdasága és nem mellesleg nukleáris fegyverekkel bíró állama feszül egymásnak a globális világrend  irányításáért folyó nagyhatalmi harc során. Washington nem titkolt célja, hogy a nemzetközi politikából magának egyre nagyobb szeletet követelő Kína befolyását a dél-kínai-tengeri és csendes-óceáni régióban ellensúlyozza és a lehető leginkább csökkentse. Mivel Tajvan visszacsatolása a szárazföldhöz a Kommunista Párt regionális előrenyomulását és legitimációját igazolná, az Egyesült Államok katonai, gazdasági és diplomáciai eszközökkel egyaránt próbálja feltartóztatni a Népköztársaságot Tajvan kiemelt támogatása révén.  

Ugyan Peking nyomására Washington 1979-ben megszakította hivatalos kapcsolatait a szigetországgal, az Egyesült Államok Tajvan legfőbb nemzetközi szövetségeseként biztonsági garanciákat vállalt a szigetország védelmére és a status quo fenntartására a Tajvani-szorosban. A Taiwan Relations Act szavatolta az Köztársaságba irányuló amerikai védelmi jellegű fegyverszállítást töretlenségét és az USA azon kapacitását, hogy egy a sziget ellen intézett potenciális kínai támadás során képes legyen katonai ellencsapással beavatkozni a konfliktusba. Bár a beavatkozás nem kötelező jellegű, mégis nagy az esélye annak, hogy egy potenciális invázió következtében Washington Tajvan segítségére sietne. Donald Trump ciklusa alatt rekordmagas, 18 milliárd dollár értékben értékesített fegyvereket az amerikai vezetés Tajvan számára. Ezáltal nem meglepő, hogy Peking számtalanszor emlékeztette Washingtont, hogy tartsa magát távol a tajvani szeparatista mozgalmak támogatásától a két nagyhatalom közötti „vörös vonal” tiszteletben tartásának jegyeként. 

Egyes szakértők szerint a Tajvani-szorost övező geopolitikai válságpont a legkritikusabb eleme az amerikai-kínai bilaterális kapcsolatoknak: ez az a kérdés, melynek negatív végkimenetele a legnagyobb valószínűséggel vezetne egy hadi összecsapáshoz a két nagyhatalom között. 

Fokozódó feszültség

Tovább korbácsolta a kedélyeket a 2024-es tajvani elnökválasztások eredménye, mely során ismét a függetlenséget támogató kormánypárt jelöltje győzedelmeskedett az egyesítés-párti Kuomintanggal szemben, Kína legnagyobb sajnálatára. Laj Csing-te megválasztása jól bizonyítja a tajvaniak rendületlen reményét, miszerint egykor képesek lesznek teljesen függetlenedni az ázsiai óriástól. Bár Joe Biden a választásokat követően megerősítette, hogy az Egyesült Államok nem támogatja Tajvan elszakadását  – Peking kedélyeinek megnyugtatása végett  – külpolitikájában továbbra is megtartotta a kínai védővámok nagy részét, illetve további fegyvereladásokat eszközöl szorosközi szövetségesének. 

Május 20-i beiktatási beszédében az új tajvani elnök, Laj Csing-te nyíltan felszólította Kínát, hogy „vessen véget a Tajvan elleni politikai és katonai megfélemlítésének és oszlassa el a világ szorosközi háborúval kapcsolatos félelmeit”. Az elnök – aki magát korábban számos alkalommal a tajvani függetelenség aktivistájakánt aposztrofálta nyílvános megszólalásaiban  – most óvatosabb retorikára váltott: kijelentette, hogy támogatja a status quo-t, valamint Tajvan már független szuverén ország, így nincs szükség a függetlenség kikiáltására. 

Azonban Peking Laj felszólítását a szeparatista mozgalom felbújtásaként értelmezte és két napos nagyszabású hadgyakorlatot indított a sziget körül: a gyakorlatok részeként több tucat éles lőszert szállító kínai vadászrepülőgép mért színlelt csapásokat az „ellenség” „nagy értékű katonai célpontjaira”, valamint rombolókra, fregattokra és rakétamotorcsónakokra – írja a CNN. 

Napokkal a gyakorlatok után Dong Jun, Kína új védelmi minisztere éles szavakkal reagált a megválasztott elnök beiktatási beszédére a szingapúri biztonsági csúcstalálkozón tartott értekezésében.

Tajvan fokozatosan törekszik a függetlenségre, és azok, akik támogatják, saját pusztulásukat idézik elő

 – figyelmeztetett a védelmi miniszter. 

„Határozott lépéseket fogunk tenni Tajvan függetlenségének megfékezésére, és gondoskodunk arról, hogy egy ilyen összeesküvés soha ne járjon sikerrel” – jelentette ki Dong miközben „külső zavaró erőként” utalt a fegyvereladásokat eszközölő Egyesült Államokra, amely szerinte „illegális kapcsolatokat tart fenn” Tajvannal. 

j
Laj Csing-te a 2024-es elnökválasztáson
Kép: Getty Images, Annabelle Chih

Az eszkalálódó szorosközi konfliktus kiemenetelével kapcsolatban Matura Tamás Kína-szakértőt, a Corvinus egyetem oktatóját kérdezte az Economx. 

Ma Ukrajna, holnap Tajvan? 

Arra a kérdésre, hogy számíthatunk-e arra, hogy Kína katonai inváziót indítson Tajvan ellen a jelenlegi geopolitikai konfliktusok (Ukrajna, Gáza) közepette, illetve azok hátszelén, nehéz választ adni. A szakértő szerint az elmúlt években még a korábbi időszakhoz képest is átláthatatlanabbá vált a kínai döntéshozatal, így nagyon nehéz megjósolni, hogy mit léphet a Kínai Kommunista Párt vagy maga Hszi elnök-pártfőtitkár a politikai túlélésük biztosítása érdekében. Egyfelől a kínai Népi Felszabadító Hadsereg még messze nem elég erős ahhoz, hogy felvegye a harcot egy, a tajvani konfliktusba nagy valószínűséggel belesodródó szövetséges haderővel szemben, és negatív nemzetközi gazdasági, illetve politikai következmények is elrettenthetik Pekinget.

Ugyanakkor hasonlóan racionális megfontolások alapján tűnt teljesen ésszerűtlennek az Ukrajna elleni orosz agresszió 2022 februárjáig, ami megtanított minket arra, hogy az autoriter rezsimek racionalitása eltérhet a megszokottól.

Amerikai beavatkozás várható

Az USA több mint négy évtizede az úgy nevezett stratégiai homályban hagyja a beavatkozás kérdését, azaz szándékosan nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy mit tenne a kínai invázió esetén, ami maga is egyfajta elrettentési eszköz. Ugyanakkor az elmúlt években Biden elnök számos alkalommal egyértelműen kimondta, hogy Washington Tajpej segítségére sietne egy háborús konfliktus esetén, bár a kormányzat utólag mindig jelezte, hogy hivatalosan nincs változás az amerikai politikában e téren. Ugyanakkor az USA nagyhatalmi érdekeiből levezethető, hogy nem hagyhatja veszni Tajvant. 

Milyen jövő vár Tajvanra, ha Trump, illetve, ha Biden kerül hatalomra?

 Biden elnök győzelme esetén a novemberi amerikai elnökválasztásokon egyértelműen az eddigi politika, azaz Tajvan támogatása várható. Trump visszatérése – mint minden más területen –, e téren is nehezen kiszámítható változásokat hozna.

A korábbi hónapokban Trump többször tett olyan utalást, miszerint akár el is engedné Tajvan kezét, ha cserébe Kína szó nélkül lenyeli a gazdasági és kereskedelmi követeléseit.

Ellenben épp a napokban járt Tajpejben a volt elnök egyik korábbi nagykövete, akinek szavai arra utalnak, hogy a volt elnök véleménye megváltozott, és ő is támogatná Tajvant, amennyiben visszatérhetne a Fehér Házba. 

Orosz barátság

Amennyiben az esetleges invázió következtében a globális ellátási lánchoz történő hozzáférésben akadályoznák Kínát, bizonyos nyersanyagok terén komoly segítséget nyújthatna Oroszország, de messze nem eleget ahhoz, hogy a kínai gazdaság hosszabb távon fenntartható legyen egy háborús konfliktus esetén. Különösen igaz ez a mostani kínai gazdasági gyengélkedés idején, amikor az exportra termelő ipar felfuttatása zajlik ismét az országban, márpedig ahhoz felvevő piacok is szükségesek, amit a relatíve kis és szegény orosz fogyasztói réteg nem képes pótolni. 

Peking és Moszkva szerelméről itt írtunk részletesen

Az orosz elnök múlt heti beiktatása óta az első külföldi útja Kínába vezet, ami egyértelműen jelzi, hogy Moszkva fő partnerévé immár Peking vált. Mit változtatott meg a háború és mennyire lesz képes Peking pótolni Moszkva európai piacvesztését? >>>

Forgatókönyv a konfliktus jövőjére 

Elég nehéz jóslatokba bocsátkozni e kérdés kapcsán, mert egyre több a kiszámíthatatlan tényező, gondoljunk akár az amerikai választások kimenetelére, akár a kínai gazdasági helyzet alakulására és Hszi személyes ambícióira. 

Ettől függetlenül és elég pesszimista vagyok a helyzettel kapcsolatban, a jelenleg látható folyamatok nem a békés rendezés irányába mutatnak.


A legtöbb, amit remélhetünk az, hogy a felek képesek lesznek a status quo, azaz a jelenlegi helyzet fenntartására, a legtöbb amit tehetünk pedig, hogy gazdasági és biztonsági téren is készülünk egy fokozódó konfliktusokkal terhes világra. Nagyon valószínűtlen egy békés egyesítés anélkül, hogy vagy Kínában vagy Tajvanon komoly belpolitikai változások állnának be. Márpedig sem a Népköztársaság demokratizálódása, sem pedig a tajvani identitás eltűnése nem várható belátható időn belül. 

Összességében kijelenthető, hogy a tajvani konfliktus pattanásig feszült Kína erősödő globális pozíciója és az USA ázsiai befolyásának fenyegetettsége miatt. Ezen háromszögkapcsolatban a diplomácia és az egyensúly fenntartása létfontosságú lesz a békés megoldások elősegítése és a regionális stabilitás biztosítása érdekében.