Magyarországon a legszélesebb azon termékek köre az EU országaiban, ahol a 2022. novemberi adatok alapján ársapka-intézkedés volt hatályban – írja a jegybank honlapján elérhető elemzésében Balatoni András, az MNB igazgatója.

Az ársapkákat azért vezette be a kormány, hogy féken tartsa az infláció emelkedését egyes termékek árának rögzítésével.

Az érintett termékek köre fokozatosan bővült, és 2022 őszén a legszélesebb volt az Európai Unió országai között. Az MNB erről egy ábrát is összerakott:

Az ársapkákkal ellátott termékek súlya a fogyasztói kosárban és a harmonizált fogyasztóiár-index (2022. november)
Az ársapkákkal ellátott termékek súlya a fogyasztói kosárban és a harmonizált fogyasztóiár-index (2022. november)
Kép: MNB

Az árstopok széles körű alkalmazása mellett is a magyar harmonizált fogyasztóiár-index adat lett a legmagasabb az EU-ban novemberben, miközben az élelmiszerek esetében nemzetközi összevetésben is kiugróan magas áremelkedés történt.

A jegybank szintén a napokban publikált egy sor grafikont az élelmiszerek és üzemanyagok inflációjáról, az ársapkák közvetlen és közvetett következményeiről. Az ábrahalmazhoz fűzött összefoglalójában az MNB többek között kiemeli, hogy

  • a magyar élelmiszer-infláció a legmagasabb az Európai Unióban;
  • szinte minden termékfőcsoportban érdemben magasabb az áremelkedés a visegrádi régió átlagánál;
  • az ársapkák csak a közvetlenül érintett termékek árát fixálták, a helyettesítő termékeknél jelentős áremelkedés történt;
  • az árnövekedés kifejezetten erőteljes a hazai előállítású feldolgozott élelmiszereknél az alacsony termelékenység és a verseny hiánya miatt;
  • az importárakba az árfolyamleértékelődés hatása gyorsan beépült;
  • az árrés emelkedése a piaci árazású üzemanyag-piacon is megfigyelhető volt.

Mint írják, összességében az ársapkák a közvetett csatornákon keresztül mintegy 3-4 százalékpontos inflációs hatást generáltak, amelyek hatása az ársapkák kivezetésével még inkább egyértelművé válik.

Az élelmiszerek fogyasztóiár-változásának alakulása az EU-ban – HICP adatok alapján; az MNB módszertanával ellentétben az Eurostat élelmiszer statisztikája tartalmazza az alkoholmentes italokat is (Forrás Eurostat, MNB)

Az élelmiszerek fogyasztóiár-változásának alakulása az EU-ban – HICP adatok alapján; az MNB módszertanával ellentétben az Eurostat élelmiszer statisztikája tartalmazza az alkoholmentes italokat is (Forrás Eurostat, MNB)
Kép: MNB

Balatoni András elemzésében arra keresi a választ, hogy mi az oka annak, hogy az árak rögzítése, csökkentése mégsem képes kordában tartani sem a részpiacokon érvényesülő, sem a makrogazdasági szintű inflációt. Szerinte a kérdés rendkívül aktuális, de nem új keletű, a válasz az 1970-es években keresendő. „Kevésbé ismert általánosan, de a szabadpiac elveken nyugvó gazdaságszervezés mintaállamaként emlegetett Amerikai Egyesült Államokban előszeretettel alkalmaztak ársapkákat a különböző termékek és szolgáltatások terén a 60-as évek végén, 70-es évek elején” – fogalmaz az MNB igazgatója, hozzátéve, hogy az árak és a bérek kontrolljának egyik kiemelt gazdaságpolitikai mérföldköve volt Nixon elnök New Economic Policy-je 1971-ben, amit lelkesen fogadtak a kor egyes közgazdászai.

Első lépésként egyes árakat 90 napon keresztül befagyasztottak, majd felállítottak egy úgynevezett „ár bizottság” is, ami a piaci folyamatok helyett szerette volna kordában tartani az inflációt. 1973-ban az élelmiszerek és üzemanyagok árának emelkedésére reagálva újra bevezettek egy széles körű, 60 napos árbefagyasztást, majd egészen 1974 áprilisáig célzottan, néhány termék ára volt szabályozva.

Az ársapkák a 70-es évek Amerikájában sem hoztak tartós megoldást. Ellenük leghangosabban Milton Friedman érvelt, azt állítva, hogy az árbefagyasztás hiányhoz vezet, emellett az infláció emelkedését sem képes kordában tartani. A vállalatok ugyanis kreatívak, ha az egyik terméken veszteségük halmozódik fel, akkor más, nem szabályozott árak emelésével állítják helyre a jövedelmezőségüket. Az idő ez esetben Balatoni szerint őt igazolta: az infláció 1972 után fokozatosan emelkedett, és 1974-ben, mikor még életben volt az intézkedések egy része, 11,1 százalékot tett ki, ami az előző évtizedhez képest rendkívüli emelkedést jelentett az USA-ban.

„A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy nem lehetett árszabályozással kivédeni egy olyan széles körű költségemelkedés hatását, mint az 1973-as olajársokk”

– írja Balatoni András.

Mi a helyzet a magyarországi ársapkákkal?

Hazánk esetében az élelmiszerekre kivetett ársapkák a teljes fogyasztói kosár 2,4 százalékára vonatkoznak. Az árstopoknak volt egy közvetlen hatása, ami az adott élelmiszer árának rögzítésén

keresztül mérsékelte az inflációt. Az ársapkák fennmaradásával azonban szinte azonnal életbe lépnek olyan piaci mechanizmusok, amelyek más termékek árának emelkedéséhez vezetnek. Mivel az élelmiszerek súlya a kosáron belül mintegy 20 százalék, ezért a kereskedők számára rendkívül nagy tér nyílt az alkalmazkodásra.

Balatoni András kiemeli, hogy

„az élelmiszer-árstopok nem mérsékelték a helyettesítő termékek inflációját”, „a rögzített árú termékek esetében elmaradt áremelkedéseket a kereskedők teljes egészében áthárították más termékekre”.

A magyar élelmiszer-infláció majdnem minden alcsoportban Európa legmagasabbja, több esetben jelentősen is (például tejtermékek, kenyér és tészták) meghaladva a V3-k értékeit. Ezen hatáshoz adódott hozzá az árfolyam-leértékelődés importár-növelő hatása. Ráadásul egyes élelmiszeripariszegmensekben az ellátási láncokban kialakuló tartós zavarok (például a tejipari termékeknél) tovább növelték az árnyomást, ezzel egyes termékkörök (például sajtok, túró) jelentős versenyhátrányba kerültek a nemzetközi piacokon. Az ársapka által nem érintett termékeknél bekövetkezett áremelkedés kioltotta az 1,2 százalékpontos technikai inflációcsökkentő hatását az intézkedésnek – írja az MNB igazgatója.

Az üzemanyagpiacon még a háború kitörése előtt, 2021. novemberében vezették be az ársapkát a lakossági vásárlásoknál. Ez Balatoni szerint folyamatosan jelentős infláció-csökkentő hatással bírt, azonban a piaci árazású termékek esetében az alapanyag-költségek és adótételek változásánál érdemben gyorsabb áremelkedés volt megfigyelhető.

Azt, hogy miért nőttek a fogyasztói árak a költségek és adóknál nagyobb mértékben, a jegybank igazgatója szerint számos, nyilvánosan nem ismert költségelem is magyarázhatja, mint például finomítás, szállítás, nagy- és kiskereskedelem költségének, valamint a vállalati eredmény növekedése. A költségek és adók, valamint a fogyasztói ár szétnyílásához ugyanakkor az import fokozatos kiesése és a kiskereskedelmi verseny szűkülése is hozzájárulhatott.

A növekvő vállalati, szállítási költségek 0,4-0,6 százalékponttal növelhették az inflációt.

Balatoni kiemeli, hogy a piaci áraknál lényegesen alacsonyabb szinten rögzített lakossági üzemanyagár-sapka a magas hazai üzemanyag-felhalhasználáson keresztül rontotta a folyó fizetési mérleget, ami egy általánosan kockázatkerülő feltörekvőpiaci közegben a devizapiacon leértékelődési nyomást okozott.

Az ársapkák 2022 végére már 3-4 százalékponttal növelhetik az inflációt

A jegybank igazgatója szerint „összességében az árbefagyasztások közvetlen inflációt csökkentő hatása rövid távon volt domináns, tartós fennmaradásukkal az inflációt növelő alkalmazkodási hatások egyre erősebbé váltak”. Ezen utóbbi hatások nagysága 2022 végéhez közeledve elérhették a 3-4 százalékpontot. Kedvező fejlemény, hogy a benzinár-sapka kivezetésével a piaci verseny ismét erősödhet. Az élelmiszerek esetén is megfontolandó az ársapkák lehető legkorábbi kivezetése, mivel a piacok tartós torzulása a kiskereskedelmi árak növekedését, a hazai élelmiszeripar versenyképességének további csökkenését eredményezheti – fogalmaz elemzésében Balatoni András.

(Az elemzés teljes terjedelmében ezen a linken, míg az MNB grafikonjai itt érhetők el.)