A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset kiindulópontja, hogy a leégett ház tulajdonosának nem fizetett a biztosító. A tulajdonos beperelte a biztosítót, a bíróság két szakértőt rendelt ki az ügyben, az egyik statikus szakértő volt. A tulajdonos beperelte a statikus szakértőt azért, mert megsértette az ő személyiségi jogait. Ez tehát a második per lett az ügyben.

Ebben a második perben a bíróság tanúként hallgatta ki a másik szakértőt, aki tanúvallomásában a következőt mondta: „a ... úr beszédéből kivettem olyat, hogy nekik érdekük lenne az, ha a szakvélemény egyfajta módon készülne el", továbbá „44 év alatt ennyire burkolt megkereséssel még nem találkoztam korábban, amikor egyenesen felajánlottak valamit, akkor én azt egyenesen vissza is tudtam utasítani". A perben tett tanúvallomása miatt a tulajdonos szintén személyiségi jogai megsértése miatt beperelte a másik szakértőt is. Ez lett a harmadik per.

Az elsőfokú bíróság elutasította a tulajdonos keresetét. Az indoklásában kifejtette, hogy a szakértő tanúvallomásának lényege az volt, hogy a perben érintett oldal számára mely esetben lenne kedvező a szakvélemény, míg ő ilyen tartalmú szakvélemény elkészültéről nem tudta biztosítani a másik felet. A szakértő tanúként arról beszélt, hogy őt tulajdonképpen burkoltan megkeresték egy olyan peres ügyben, amelyben kirendelt szakértőként vett részt és nem utalt ebben a körben a tulajdonos személyére kifejezetten, illetve a használt kifejezésekből az sem egyértelmű, hogy a szakértő sugallani kívánta tanúvallomásában, hogy őt bárki megkívánta vesztegetni - erre utaló konkrét kijelentés nem hangzott el a szakértő szájából. Az elsőfokú bíróság szerint a tanúvallomásban foglaltak véleményként, értékítéletként minősíthetőek és akkor lehetnének személyiségi jogot sértőek, ha kifejezésmódjukban indokolatlanul bántóak lennének, de ez nem volt megállapítható.

A tulajdonos fellebbezett. A másodfokú bíróság jogerős ítélete kiemelte, nem lehet eltekinteni attól, hogy a sérelmezett közlések egy tanúvallomás részeként hangzottak el és azok a szakértőnek, mint tanúnak a tényekből levont, okszerűtlennek nem tekinthető következtetéseit tartalmazták. Ezek pedig csak akkor adhatnának alapot személyiségi jogsértés megállapítására, ha a tulajdonosra nézve kifejezésmódjukban indokolatlanul bántóak, sértőek lennének. A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság helytállóan döntött, amikor ilyen körülményt nem látott fennállónak. Vagyis a másodfokú bíróság jóváhagyta a korábbi ítéletet.

Ugyan ezt tette a Kúria is, ahova szintén a tulajdonos fordult. A legfőbb bírói fórum kimondta: a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelemről a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ez pedig a tulajdonos kérelmének az újabb elutasításával járt.