A dugódíj pont egy olyan téma, amivel időről-időre egy sötét sarok mögül előugorva jól lehet riogatni – aztán persze lehet vizslatni, majd pellengérre állítani az ellenoldal reakcióját. Vidáman lehet „autósellenesezni”, reménytelenül araszolgatva Budapest belvárosa felé az agglomeráció sokszor egysávos útjain. A dugódíjra számtalan példa akad Európa nagyvárosaiban, sikerrel alkalmazzák, persze arrafelé az emberek is rájöttek, hogy tulajdonképpen tömegközlekedéssel is el lehet jutni a munkahelyre, iskolába vagy éppen a csemete különóráira. Itthon teljesen más a helyzet, időről-időre felmerül, de meglépni persze senki nem meri és nem is fogja, hiszen mereven ott áll a köztudatban, különösen a döntéshozók fejében, hogy
ez szinte garantált politikai öngyilkosság.
Beszélni persze lehet róla, akár következmények nélkül is – ahogy nemrégiben Lázár János is megtette, mentségére szóljon, hogy nem magától, hanem egy újságírói kérdésre adott válasz formájában.
Az mindenesetre kiderült, hogy az építési és közlekedési miniszter láthatólag inkább pozitívan vélekedik a dugódíjról. Mint mondta, ott, ahol drágább a parkolás és az autózás, az emberek áttérnek a tömegközlekedésre, a nagyvárosok pedig így tisztábbá válnak.
– Számos eretnek gondolatom van. A saját gondolataimat képviselem – adta a választ arra a felvetésre, hogy a jobboldalon a dugódíj eretnek gondolatnak számít. Karácsony Gergely jól érezte, hogy ez most itt nem a helyeslés ideje – még akkor sem, ha Lázár mondja: az RTL Híradónak inkább arról beszélt, hogy kellene még néhány feltételnek teljesülnie ahhoz, hogy Budapesten dugódíj bevezetéséről lehessen beszélni. Legyen például először ingyenes az M0-ás.
Politikai döntés és törvénymódosítás kellene a bevezetéshez
Mivel a 4-es metrót uniós pénzből finanszírozták, ezért cserébe az EU azt kérte a fővárostól, hogy a belvárosban autózókat szoktassák át a tömegközlekedésre. Erre lett volna válasz a dugódíj. Az autósok nagy része azonban ellene volt ennek az elképzelésnek. Erre hivatkozva a kormány törvényben tiltotta meg a dugódíj bevezetését.A miniszteri mini-interjú, majd a főpolgármesteri riposzt után a Totalcar is felvetette a kérdést, hogy lesz-e, lehet-e egyáltalán dugódíj Budapesten. A lap szerint a díj bevezetése nagyjából olyan, mint az euró bevezetése: sok problémára jelentene megoldást, ám senki nem dolgozik komolyan azon, hogy megvalósuljon.
Egyfajta gumicsontként dobálják be innen-onnan.
Mondhatni (fél)komolyan utoljára Tarlós István főpolgármestersége idején merült fel utoljára, 2025-ös becsült dátummal, de akkor is bevallottan azért került a Budapesti Mobilitási Tervbe, hogy az EU követelményeinek megfeleljen a város vezetése, és ha lesz is dugódíj, az igencsak a jövő zenéje. Majd ugye jött a törvény is, hogy tilos ilyen sarcot bevezetni.
Biztosra akartak menni, amikor azt feltételezték, hogy a társadalom autós része nem igazán támogatta/támogatja ezt az elképzelést. Az autósok szavazatát pedig mindenki félti. Más kérdés, hogy amire a Totalcar cikke rámutat:
a közvetlenül érintetteket ebben az esetben sem kérdezte senki, igy vagy úgy, de lazán döntöttek nélkülük.
Éppen ezért izgalmas kérdés: vajon tényleg egyértelmű az ellenállás a dugódíjjal szemben? A társadalom értelemszerűen nem kizárólag autósokból áll:
mit szólnának az emberek, ha végül mégiscsak lenne valakiben annyi bátorság, hogy bevezetné?
A Pulzus Kutató az Economx megbízásából arra kereste a választ, az emberek támogatnák-e a dugódíj bevezetését Budapesten, majd fokozatosan a nagyobb városokban. Az ezer fő megkérdezésével végzett kutatás eredménye azt mutatja, hogy a válaszadók 40 százaléka nem támogatná. Ez viszont messze nem jelent többséget.
A válaszadók látszólag kisebbsége (27 százaléka) Budapesten mellett más nagyvárosokban is támogatná a bevezetést, és 16 százalék az, amelyik a fővárosra korlátozná. Ám ha a két értéket összeadjuk, abból könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a szűk többség, azaz 40 százalék együtt tudna élni egy Budapesten bevezetett dugódíjjal, sőt nagy valószínűséggel támogatná is azt.
Ami a válaszadók nemek szerinti megoszlását illeti, egy érdekes eredményre jutott a kutatás: az ellenzők között messze a nők vannak többségben.
Meglepő, hogy épp az a társadalmi réteg ellenzi leginkább a dugódíjat, amelyről kevésbé feltételezhető a napi szintű autóhasználat. Messzemenő következtetéseket persze nem vonnánk le ebből,
de itt megcáfolhatónak látszik, hogy az autós társadalom, vállvetve, egyöntetűen a bevezetése ellen lenne.
Ami a megkérdezettek iskolai végzettségét illeti szignifikáns különbségek nem nagyon láthatóak a válaszokban.
Az első grafikonból láttuk, hogy a szűk többség inkább dugódíj-párti, pláne a azt a fővárosban vezetnék be. Adódik azonban a kérés, hogy akik ezt mondják, vajon hol, milyen településen élnek. Nos, ami elsőre szemet szúr, hogy a dugódíj legtöbb híve megyeszékhelyeken lakik, persze a megkérdezettek fele azt is inkább Budapestre képzelné el.
A fővárosi helyeslők nagy többsége pedig, épp ellentétesen gondolkodik – a többi nagyvárosra is kiterjesztené.
A felmérés alapján az is kijelenthető, hogy bár a budapestiek körében sok ellenzője akadna a dugódíjnak (43 százalék) összességében mégiscsak enyhe többségben vannak azok, akik inkább támogatnák azt valamilyen formában. Ez azonban valóban nem olyan releváns különbség, amiért egyhamar bárki politikai kockázatot fog vállalni.