Szakonyi Péter cikke.

Nem túl bátor jóslat az, hogy még jó néhány évig tarthat a pereskedés az Esterházy főúri család műkincseiért. A szerdán kihirdetett ítélet ugyan az államnak kedvez, de a Fővárosi Törvényszék csak az első állomás lehet a bonyolult jogi eljárásában, ami akár az Ítélőtáblán, majd a Kúrián folytatódhat. A felperes alapítvány előzetesen arról tájékoztatta lapunkat, hogy készülnek a fellebbezésre.

Amint arról korábbi cikkeinkben részletesen beszámoltunk, az Esterházy Alapítvány (Privatstiftung) - mint az egykori Esterházy hitbizomány jogutódja - 2016. december 5-én kérelmet terjesztett elő a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél hogy az ausztriai Fraknó várából a Tanácsköztársaság alatt elhurcolt műkincsek közül 505 tárgyat az alapítvány részére adjanak ki, végül 270 műtárgy miatt indult el a jogi folyamat, ezek értéke 30 millió euró volt a per kezdetén, de ezt a teljes állományra nem pontosították később sem.

Az alapítvány a műkincseket méltó körülmények között, közgyűjteményben, egy egységként mutatná be Budapesten, azokat itt helyzné el.

Vissza kellene adni

A kérelem alapja az volt, hogy a Miniszterelnökséget akkor vezető miniszter, Lázár János olyan törvénymódosítást kezdeményezett és kormányrendeletet fogadtatott el, aminek értelmében minden olyan műkincset vissza kell adni eredeti tulajdonosának, ahol az állam nem tudja egyértelműen bizonyítani a tulajdonjogát.

Ez azt jelentette (volna), hogy több, egykor főnemesi és zsidó család által birtokolt tárgyat vissza kellett volna származtatni az örökösöknek. A sok nagy értékű műkincs közül tudomásunk szerint csak egy festmény, Bruegel egyik műve kerülhetett vissza ennek révén a Batthyány családhoz, más igazán értékes kollekcióról nem tudni.

Mégsem akarjuk visszaadni

A múzeumokról szóló törvényt és a kormányrendeletet 2019-ben úgy módosították, hogy a közgyűjteményekben lévő műtárgyakat csak abban az esetben lehet kiadni, ha az igénylő a tulajdonjogát kétséget kizáróan bizonyítja. Ráadásul ez érintette a már folyamatban lévő ügyeket is. Így már nem volt kérdéses, hogy a Miniszterelnökséget jelenleg vezető miniszter, Gulyás Gergely elutasítja az Esterházy Privatstiftung igényét.

Indoklásában azt írta, úgy ítéli meg, hogy a fraknói műkincsek nem tekinthetők az osztrák vár tartozékának, emiatt rájuk a magyar jogot kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy a tárgyak Magyarországon találhatók 1919 áprilisa óta. A határozat tartalmazta azt is, hogy a kérelemben megjelölt műtárgyak a magyarországi hitbizományok államosításáról szóló, 1949-ben hozott törvény alapján magyar állami tulajdonba kerültek.

Az állam a maga javára módosította a jogszabályt

Az Esterházy Privatsiftung ezt a döntést támadta meg a bíróságon, azt állítva, hogy álláspontjuk szerint a hatóság a közigazgatási döntéshozatal során valamennyi eljárási határidőt sokszorosan túllépett. Azzal is érveltek, hogy a jogszabályellenes késedelemnek az "a jogállami keretek között megmagyarázhatatlan következménye" is lett, hogy a késedelem időtartama alatt a magyar állam gyökeresen megváltoztatta a műtárgyak kiadására vonatkozó szabályokat, mert az új felállásban már nem az államnak kell bizonyítania kétséget kizáró tulajdonjogát, hanem az eredeti tulajdonos jogutódjának.

A bíróságnak azt is elővezették, hogy az eljárás során összekeveredett a műtárgyak kiadására vonatkozó kötelezetti szerepkör és a jogszabályalkotói szerepkör. Az állam ugyanis mint törvényhozó úgy változtatta meg a folyamatban lévő eljárás szabályait, hogy ezzel az eredeti kormányrendelethez képest kedvezőbb helyzetbe hozta saját hatóságait, és sokkal hátrányosabb helyzetbe hozta az igénylőket.

Itt volt, hát államosították

Az Esterházy Alapítvány szerint a hitbizomány alapítója ugyanis a fraknói kincstár kizárólagos őrzési helyeként az ottani várat jelölte ki, amivel a kincstárban lévő összes műtárgyat a fraknói vár tartozékává tette. Ezt a későbbi hitbizományi birtokosok sem változtathatták meg. Téves következtetésre jutott az eljáró miniszter az államosítás kérdésében is, mert a tények és körülmények alapos vizsgálata azt mutatja, hogy az igényelt műtárgyak államosítása nem valósult meg. Ez a hivatkozás egyébként több más nagy értékű kollekció - így például a Herzog-műkincsek esetében is előkerült, és ott sem állta meg a helyét. Más esetben pedig az egykori tulajdonosok értékeiket letétbe helyezték el magyar múzeumokban, majd ezeket az állam szó nélkül magáévá tette attól függetlenül, hogy a letétet nem lehetett (volna) államosítani.

A Fővárosi Törvényszék mai határozata csak egy adalék lehet az évtizedes vitának, amelynek igazi tétje a magántulajdon szentsége. Ezt sértette meg kormányok sora azzal, hogy elvette, majd azzal, hogy nem adta vissza az elzabrált műkincseket.

Fellebeznek, de párbeszédet akarnak

A Fővárosi Törvényszék szeptember 23-án hozott döntése fontos állomás, de nem a végső szó a 20. századi magyar történelem gazdag fordulatait megidéző bonyolult ügyben, ezért a felperes Esterházy Privatstiftung várhatóan fellebbez az elsőfokú ítélet ellen, amely nem ismeri el a Privatstiftungot az ún. Esterházy-kincshez tartozó mintegy 270 darab műtárgyegyüttes tulajdonosaként. Az Esterházy örökség vagyonkezelője szerint a tulajdonosi helyzet rendezése elengedhetetlen a magyar kulturális örökség fontos részét képező műkincsegyüttes méltó körülmények között, közgyűjteményben, egy egységként történő bemutatásához Budapesten - írta szerda délutáni közleményében az alapítvány.Az Esterházy Privatstiftung ugyanakkor megerősítette, hogy továbbra is párbeszédre és együttműködésre törekszik a kormány képviselőivel a magyar kulturális örökség páratlan műkincsgyűjteményével kapcsolatos összes nyitott kérdésben, mert csak egy átfogó, hosszútávú, szilárd jogi és erkölcsi alapokon nyugvó megállapodás rendezheti megnyugtató módon a még nyitott vagy vitás kérdéseket."A Privatstiftung véleménye szerint közérdek fűződik ahhoz, hogy a műtárgyegyüttes bemutatása a nemzetközi kulturális vérkeringésbe szervesen bekapcsolódó Budapesten, méltó körülmények között, egy közgyűjtemény keretein belül, egy egységként történjen meg, ahol az elérhető mind a kutatók mind pedig az érdeklődő nagyközönség számára. Épp ezért továbbra is az a cél vezérli, hogy - az V. Esterházy Pál herceg és a magyar állam képviseletében eljáró Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter között létrejött és 1923-ban írásban megkötött letéti szerződés szellemiségével összhangban - olyan hosszú távú megállapodást kössön a magyar állammal, amely egyaránt és méltó módon képviseli a nemzeti és a szakmai érdekeket" - közölte a felperes.

A cikk szerzője Szakonyi Péter.