Haszonnövényeink és állataink védelme érdekében jelenleg globálisan 3 millió tonna peszticidet ((növényvédelemre alkalmazott vegyi anyagok, például gyomirtók, rovarölők gyűjtőneve) használunk fel évente. Magyarországon 2018-ban a legutolsó növényvédőszer-forgalmi jelentés alapján 26,5 tonna növényvédő szer került forgalomba, melyek 40 százaléka gyomirtó, 27 százaléka gombaölő, 16 százaléka talajfertőtlenítő, 8 százaléka pedig rovarölő szer volt. Az intenzív felhasználás következményeként azonban az élelmiszer-alapanyagokon és késztermékeken kívül az Északi-sarkvidéktől az Antarktiszig gyakorlatilag minden környezeti elemből kimutathatók növényvédőszer maradványok, melyeknek a humán- és környezet-egészségügyi hosszú távú hatásai gyakran ismeretlenek.
A növényvédőszerek engedélyezése ugyan rendkívül bonyolult és alapos folyamat, mely során egy hatóanyagnak számtalan kritériumnak kell megfelelnie, a különböző kutatási módszerek fejlődésével párhuzamosan mégis több, korábban relatíve ártalmatlannak ítélt vegyület esetében derül fény arra, hogy a nem "célszervezetekre" nézve káros biológiai hatásokat gyakorol. Ez különösen jelentős a krónikus toxicitás esetében, hiszen a növényvédőszer-maradványok gyakran csak kis koncentrációban, ám huzamos ideig vannak jelen a környezetben, ezáltal hosszú távú kitettséget jelentenek az ökoszisztéma elemeire nézve.
Kapcsolódó
Értékelték a glifozátot
A Szent István Egyetemen már több mint egy évtizede zajlik intenzív kutatómunka az egyes peszticid hatóanyagok és készítmények ökotoxikológiai hatásainak komplex vizsgálatára. A magyar kutatócsoport legutóbb a világon jelenleg legnagyobb mennyiségben forgalmazott és felhasznált, társadalmilag és tudományosan is rendkívül megosztó gyomirtó szer hatóanyagot, a glifozátot tartalmazó készítmények biológiai hatásmérésének eredményeit értékelte. A vizsgált készítmények közül jelenleg 11 rendelkezik felhasználási engedéllyel Magyarországon, melyek mind a III. forgalmi kategóriába tartoznak, azaz 18 éves kor felett bárki számára szabadon megvásárolhatók és alkalmazhatók saját célra.
A glifozát színtelen, kristályos, vízben jól oldódó szerves vegyület régóta ismert totális gyomirtó hatóanyag. Széles körben használják a mezőgazdaságban világszerte az egy-, és kétszikű, egyéves vagy évelő gyomok ellen egyaránt. A szer használatának terjedését elősegítette, hogy az eredeti gyártó cég leginkább a glifozát-toleranciát fejlesztette GMO növényei előállítása során. Ennek lényege, hogy a kultúrnövény (például szója, kukorica) a génmódosítás következtében érzéketlen lesz a glifozátkezelésre, ami lehetővé teszi a szelektív növényvédelmet. A gyom a "folyékony kapának" is nevezett glifozát hatóanyagú gyomirtó miatt elpusztul, a kultúrnövény viszont megmarad. A GMO-k terjedésével az elmúlt években főleg a génmódosított glifozátrezisztens kukorica alkalmazása miatt nőtt meg a glifozát-felhasználás. Az Egyesült Államokban például már a 2000-es évek elejére a legtöbbet használt peszticiddé vált.
Kombinációban nő a toxicitás
A magyar kutatóknak a világszerte kimagasló tudományos elismertséggel rendelkező Environmental Pollution szaklap októberi számában megjelent eredményei szerint a glifozát hatóanyag önmagában nem volt káros befolyással egyik tesztszervezetre sem. Ezzel ellentétben az úgynevezett inertnek (semlegesnek) elkönyvelt formázó anyagokat is tartalmazó készítmények közül mindegyik toxikus volt mind az akut, mind a krónikus Aliivibrio fischeri sejttoxicitási tesztben. Köztük 10 készítmény hormonálisan aktívnak (ösztrogén- és/vagy androgénhatás) bizonyult már a mezőgazdasági és kertészeti gyakorlatban ajánlott alkalmazási koncentrációk tizedében is.
A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a készítmények toxicitása elsősorban a formázó anyagokkal, valamint a köztük (és a hatóanyag között) fellépő potenciális, egymás tulajdonságait felerősítő, szinergikus hatásokkal van összefüggésben. Sajnálatos tény az is, hogy több készítmény esetében a felhasználók (és a kutatók) számára meg sincsenek nevezve ezek a - gyártók által ártalmatlannak titulált, tekintett - formázó anyagok, amelyek jelentősen megnövelhetik a hatóanyagok, illetve a növényvédő szerek veszélyességét. A kutatók megállapították, hogy a hatóanyagok mellett a különféle segédanyagokat felvonultató készítmények átfogó biológiai hatásvizsgálata és kockázatbecslése is rendkívül sürgető feladat, különösen egy szabadon hozzáférhető peszticid készítmény-csoport esetében, melyhez a most elvégzett kutatás új tudományos eredményeivel hozzá tud járulni.
Több uniós tagállamban már tilos használni
A glifozát 2001-es Európai Unióban történő engedélyezése óta több olyan tudományos kutatás is napvilágot látott, mely a hatóanyag egészségkárosító hatására utal. Egyes újabb kutatások szerint a glifozát teratogén lehet és károsíthatja a hormonháztartást. A glifozát 2022 végéig rendelkezik uniós forgalmazási engedéllyel, de azt követően még egy évig felhasználható. használatát ugyanakkor már több uniós tagállam is betiltotta. A glifozát felhasználása gyomirtó szerként azt eredményezheti, hogy a szermaradványok a levegőbe, ivóvízbe, növények és állatok szöveteibe, és így az emberi szervezetbe is bekerülhetnek. A glifozát belélegezve, bőrön keresztül felszívódva, vízzel és élelmiszerrel, valamint munkahelyi foglalkozással kerülhet a szervezetbe. Mivel fennáll a glifozát mikrobák általi lebontásának lehetősége talajban és vízi környezetben, elsődleges expozíciós forrása az élelmiszer.