2024-ben, bár a gazdasági teljesítmény negyedévről negyedévre elmaradt a várakozásoktól, a lakosság hitelek iránti kereslete váratlan gyorsasággal épült vissza. A lakáscélú hitelekből például az első három negyedév folyamán több mint ezer milliárd forintra kötöttek szerződést a hitelintézetek az ügyfelekkel, ami az előző év azonos időszakához viszonyítva 120 százalékos növekedés, és minden esély megvan arra, hogy év végig akár a 2021. évi 1 300 milliárd forintos rekordot is megdöntse az új szerződések volumene.

Az infláció és a hitelkamatok szárnyalása, valamint a nem túl derűs gazdasági kilátások jelentős romlása miatt még 2023-ban nagyon komoly mértékben visszaesett a magyar lakosság hitelkereslete. A legjelentősebb lakossági hitelterméknek számító lakáscélú hitelekből például mindössze feleannyira (595 milliárd forintra) szerződtek az ügyfelek a hitelintézetekkel, mint 2022-ben (1 195 milliárd forint). Ez a nagymértékű visszaesés csak azért nem vezetett a hitelállomány csökkenéséhez, mert részben óvatossági, részben jól felfogott anyagi érdekből a tőketörlesztések intenzitása is mérséklődött, miután az előtörlesztések korábban jellemző hányada a töredékére csökkent – derül ki az MBH Bank elemzéséből.

Közel a történelmi rekord

Fel lehet vetni, persze, hogy ehhez a növekedéshez sokat tehetett hozzá az éppen 2024 elején bevezetett családi otthonteremtési kedvezmény (csok) plusz, hiszen a korábbi államilag kamattámogatott konstrukciókhoz képest jóval nagyobb hitelösszegek váltak elérhetővé.

Ez természetesen így is van, ugyanakkor az új szerződéses volumen erőteljes növekedése nem korlátozódott a jelzáloghitelek piacára, hanem a fogyasztási hitelek körében is megjelent: a személyi hitelek esetében például 53,5 százalékos a növekedés a január-szeptember időszakban 2023 első kilenc hónapjához képest.

Kapcsolódó

A kiugró éves növekedési dinamikák nyilván az alacsony bázisévi volumeneknek köszönhetők, és reálisan nem várható, hogy a növekedési ütemek a 2024. évi szintjükön maradjanak. Főként, hogy mind a jelzáloghitelek, mind a személyi hitelek új szerződéses volumene történelmi rekordot érhet el idén.

A lendület megmaradásában, persze, nem csak a hitelintézetek érdekeltek, hanem a kormányzat is, hogy a hitelek könnyebb elérhetősége révén lökést kapjanak a lakosság fogyasztási, illetve ingatlanvásárlással és -felújítással kapcsolatos tervei.

Nemzetközi szinten rosszul állunk

Hogy ezen a téren valóban szükség lehet az aktív gazdaságpolitikai beavatkozásra, azt jól illusztrálja, hogy a magyar háztartások eladósodottsága nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony: az Európai Unión belül csak Románia rendelkezik a magyarországinál alacsonyabb GDP-arányos háztartási hitelállománnyal.

Miért baj ez? A hitelre való támaszkodás a háztartásoknak lehetővé teszi a fogyasztás simítását alacsony és magas jövedelmű időszakok között, ráadásul a hitelhez történő hozzáférés a munkatermelékenység össztársadalmi szintjét is meg tudja emelni. A hitelek az egész gazdaság szempontjából fontosak, hiszen ezek híján likviditási korlátok ellehetetlenítenék a jólét szintjét megemelő fogyasztási és beruházási kiadásokat.

Ilyen szempontból Magyarország tehát meglehetősen előnytelen helyzetben van. A hitelintézetek által nyújtott háztartási hitelek GDP-arányos állománya 2023 végén mindössze 13,5 százalékos volt, ami nemhogy a 45,2 százalékos EU-átlagtól, de a Csehország, Lengyelország és Szlovákia alkotta V3-csoport 31,8 százalékos átlagától is jelentősen elmarad.

Nem mindig volt azonban így, a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok előtt a magyar háztartások GDP-arányos hitelállománya még meghaladta a V3-csoport átlagát. 13 év alatt az akkori 31,2 százalékról a már említett 13,5 százalékra mérséklődött a mutató, míg az utóbbi az akkori 27,7-ről 32 százalék közelébe emelkedjen.

Persze, a háztartások nemcsak hitelintézetektől juthatnak hitelhez, hanem például mikrohiteleket vagy személyi kölcsönöket folyósító pénzügyi vállalkozásoktól, akár közvetlenül nem-pénzügyi vállalatoktól is, de ha az Eurostatnak a háztartások tágabb jellegű eladósodottságát összehasonlító statisztikáit vesszük figyelembe, akkor sem változik a kép:

  • a magyar háztartások 16,9 százalékos 2023. év végi GDP-arányos eladósodottságánál az EU-n belül csak Romániáé alacsonyabb (12,5 százalék).
  • A szomszédos EU-országok közül Szlovéniáé 23,8, Horvátországé 30, Szlovákiáé és Ausztriáé pedig bőven 40 százalék feletti.
  • Az EU éllovasai (Hollandia 95, Dánia 88 százalékkal) pedig egyenesen beláthatatlan messzeségben vannak a magyarországi mutatótól.

Nem veszünk fel sok hitelt

Kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy Magyarországon bizonyára a háztartások jóval kisebb aránya vesz fel hiteleket, mint a régiós országokban, pláne az Európai Unió nyugati, legrégebbi tagországaiban. Az Európai Központi Bank pár évente végrehajtott háztartási pénzügyi és fogyasztási felmérése alapján azonban nem ez a leglényegibb magyarázó ok.

Bár az utoljára 2021-ben lebonyolított felmérés alapján a magyar háztartások mindössze 29,6 százaléka rendelkezik hiteltartozással, ez a hányados számos EU-országban még alacsonyabb: Ausztriában és Szlovéniában például 28,9, Olaszországban 27,7, Csehországban 25 százalék alatti, Görögországban pedig éppen csak eléri a 20 százalékot. A magyar érték az euróövezet átlagánál (42,9 százalék) alacsonyabb ugyan, de nem kirívóan. Ha viszont ez így van, akkor az a következtetés adódik, hogy a magyar háztartások által felvett hitelek átlagos volumenének kell feltűnően alacsonyabbnak lennie más országokhoz képest.

Így is van; még ha nem is az összes, hanem csak a valamilyen hitellel rendelkező háztartásokra vetítve vizsgáljuk fennálló hitelállományuk mediánértékét, Magyarország esetében mindössze 6 ezer euróról (2021 végi árfolyamon ~ 2,2 millió forintról) beszélhetünk, míg Csehországban 15 ezer euró, Szlovákiában 18,4 ezer euró, az Euróövezet egészének átlagában pedig 30,4 ezer euró ennek a mutatónak a nagysága. Egy hitellel rendelkező cseh háztartás tehát átlagosan 2,5-szer akkora hitelállománnyal bír, mint egy magyar, egy átlagos euróövezeti pedig már több mint ötször akkorával.

Miért alacsonyabb az eladósodottság?

A magyar háztartások alacsonyabb eladósodottságát több tényező magyarázza. Egyrészt a háztartási hitelek összetétele eltér az euróövezeti és régiós átlagoktól: nálunk a hitelek kisebb része jelzáloghitel, ami általában nagyobb összegű, mint a fogyasztási hitelek. Ennek egyik oka, hogy lakásvásárlásoknál ritkábban vesznek igénybe hitelt, bár a csok plusz bevezetése óta némileg javuló tendencia figyelhető meg. Továbbá, a hiteltörlesztési terhek aránya a jövedelemhez viszonyítva itthon csak mérsékelten alacsonyabb, mint a fejlettebb országokban, mivel a magas kamatkörnyezet a kisebb hitelösszegeket is megterhelővé teszi.

A hitelfelvételi kedvet csökkenti a magyar háztartások korábbi negatív tapasztalata a devizahitelekkel, ami máig erős hitelfelvételi ellenszenvben és a pénzügyi intézmények iránti bizalom hiányában mutatkozik meg. Bár a pénzügyi tudatosság lassan javul, ez a folyamat nem hoz túl gyors változást a lakossági hitelezésben.