Magyarország a második legnagyobb haszonélvezője az uniós forrásoknak, a jelenlegi hétéves periódusban 25 milliárd eurót kap, ami éves szinten a magyar GDP 2-3 százaléka - ez több mint a Marshall segély volt a második világháború után.

Ugyanakkor Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója a szervezet pénteki, a korrupcióellenes világnap alkalmából tartott rendezvényén arra mutatott rá, hogy eközben Magyarország egyre inkább távolodik az uniós értékektől. Szerinte a legnagyobb kockázat az, hogy a közhatalom vészesen eltávolodott az utóbbi időszakban a nyugati demokráciáktól, a magyar kormány páratlan központosítást hajtott végre. Szerinte már csak a bíróságok töltik be a rendeltetésüket, szemben egyes állami hatóságokkal és szervekkel. Utóbbira példaként a letelepedési államkötvények esetét említette több, ami több 10 milliárd forinttal károsította meg már eddig is a magyar államot, és amelyben sem az Állami Számvevőszék (ÁSZ), sem az ügyészség nem lát semmi különöset, így nem is vizsgálja.

Kapcsolódó

A korrupció melegágya

Surányi György volt jegybankelnök úgy vélte, hogy az EU a legjobb szándéka ellenére is olyan keretek között támogatja a tagállamokat, amelyek a korrupció melegágyává válnak azzal, hogy a versenyszektor szereplőinek vissza nem térítendő támogatásokat oszt. A volt jegybankelnök úgy véli, az uniós tagállamok ilyen fajta támogatását meg kellene szüntetni. Az ugyanis már beigazolódott, hogy minél nagyobb a centralizáció, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy korrupt módon használják fel ezeket a pénzeket - márpedig Magyarországon az elmúlt időszakban nagyon erős centralizáció zajlott le e téren. Itthon a korrupció trendje exponenciálisan emelkedik 2010 óta és iparszerűvé vált, ilyen értelemben pedig minőségi váltás következett be.

Bár Surányi korábban nem volt a gyors eurócsatlakozás híve, a nemzetközi és magyarországi környezetben az utóbbi 7-8 év olyan gyökeres változásokat hozott, amelyek korábbi véleménye módosítására késztették. A volt jegybankelnök mindennel együtt azon a véleményen van, hogy az EU egy olyan értékközösség, amelynek részévé kell válnunk és a részének kellene maradnunk.

Bár az eurózóna strukturális aggályait - amelyekben ugyan történtek pozitív változások - továbbra is fenntartja, illetve azt a véleményét is, hogy egy tagállam lehet az eurózónán kívül is és belül is sikeres, ám Magyarország esetében a jelen folyamatok aggasztó irányt vettek, a magyar kormány ambivalenciája az EU-val szemben inkább kifelé viszik az országot az EU megerősítésére irányuló folyamataiból. Márpedig ha Magyarország kimarad az európai integrációs folyamatokból akkor félő, hogy de facto az EU-n kívül találhatja magát. Ez pedig Surányi szerint annyira kedvezőtlen forgatókönyvet jelentene az ország számára, ami messze felülmúl minden egyéb kockázatot és olyan érvet, ami az euróbevezetés ellen szólna.

A volt jegybankelnök a fentiek fényében úgy véli, hogy az euró bevezetése Magyarország esetében elősegítené a jogállam és a közös értékek megerősítését. Emiatt viszont azt is hozzátette:

Ezért is élek azzal a gyanúval, hogy a jelenlegi kormány épp emiatt nem fogja kezdeményezni a csatlakozást. Akkor ugyanis a jogállam és a korrupció kérdésében olyan feltételeknek is eleget kellene tennie, amit nem szívesen tesz.

Ha viszont bekövetkezne egy politikai fordulat, akkor szerinte alapvető fontosságú lenne a versenyen alapuló, magántulajdont tiszteletben tartó piacgazdaság melletti elköteleződés kinyilvánítása, melynek egyik eleme lenne az euróövezethez való 3-5 éven belüli, megfontoltan kivitelezett csatlakozás.

Lehull az álarc

Arról, hogy Magyarország mennyire drasztikusan távolodik az uniós értékektől és jogállamisági keretektől, Jakab András. a Salzburgi Egyetem tanára beszélt, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy Magyarország megroppant. Harminc évvel ezelőtt felvettünk egy maszkot azért, hogy bekerülhessünk az EU-ba és úgy tettünk, mintha jogállamban és demokráciában élnénk. Aztán amikor bekerültünk a klubba, eldobtuk a maszkot.

Jakab szerint jelentős romlás nem a formalitásokban következett be, hanem a tényleges gyakorlatok (visszaélésszerű hatalomgyakorlás, ami nem feltétlenül sérti a szabályokat) és a narratívák szintjén (a korábbi tettetéseket már nyilvánosan felvállalják, például kinyilvánítja az ország vezetője, hogy az emberi jogok csak liberális blabla).

A kelet-közép-európai országok intézményépítési gyakorlatát az alkoholizmushoz hasonlította Jakab: nem elég hogy mi akarjuk, de külső segítség is kell a leszokáshoz - utalt ezzel arra, hogy az internalizáció csak ritkán vagy inkább szinte sosem sikerül önerőből.

Persze ilyen szempontból e régióban nemcsak Magyarország roppant meg, de itt a leglátványosabb. Szerinte a balti államoknak csak azért sikerült jobban a demokratikus átállás, mert rettegnek az orosz befolyástól és ez önfegyelemre sarkallta az ottani elitet.

Ligeti Miklós, a Transparency magyarországi jogi vezetője szerint az uniós támogatásokkal történelmileg páratlan lehetőséget kaptunk, hogy elinduljunk a Nyugat irányába, az utóbbi 10 évben azonban a kelleténél nagyobb hányad ment a haveri zsebekbe. Ami a legnagyobb probléma viszont, hogy 2010 óta a jogállam megroppantása fokozott korrupcióval jár. Ez egy olyan toxikus kombináció, amiből lehet, hogy önerőből ki sem tudunk jönni.

Az EU nem véd meg magunktól minket

A konferencia kerekasztal-beszélgetésein elhangzott felszólalásokból összességében egy meglehetősen letargikus kép rajzolódott ki a magyar helyzettel kapcsolatban és többektől többféleképpen elhangzott, hogy erre a megoldást Brüsszeltől ugyan ne is várjuk. Abban például egyetértés volt, hogy az oly sokszor emlegetett 7. cikkely - melynek részeként akár a tagállam szavazati joga is felfüggeszthető lenne - alkalmazásáról is fölöslegesen beszélünk, hiszen az szinte lehetetlen, mert a végén egyhangú szavazat szükséges.

Arató Krisztina politológus ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a 7. cikkely igazából inkább arra szolgál, hogy az EU tagállamai magukat tudják megvédeni attól a tagállamtól, ahol autoriter rezsim alakulna ki. Ennek fényében pedig ne is várjuk, hogy majd az EU megvéd minket saját magunktól.

Az EU további eszközei az ilyen típusú jelenségek kezelésére még a kötelezettségszegési eljárások és a párbeszéden alapuló úgynevezett jogállamisági mechanizmus lenne, amelyek eddig szintén nem bizonyultak nagyon hatékony visszatartó erőnek. Utóbbira példaként Lengyelországot említették a felszólalók, ahol szinte egy "talk show" szintjére silányodott a párbeszéd, a lengyel kormány pedig teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az Európai Bizottság ajánlásait és folytatja a vitatott igazságügyi reformját.

Lehetne bármit is tenni?

Andor László volt uniós biztos ugyanakkor úgy vélte, hogy nem teljesen eszköztelen az EU. Erre példaként egy, a biztosi mandátuma alatt történt cseh esetet említett, ahol komoly problémák jelentkeztek az uniós források elosztásával és ellenőrzésével kapcsolatban. A bizottság erre az összes uniós programot felfüggesztette addig, amíg a kormány helyre nem hozta a hibákat.

Mindezzel együtt Andor is azok közé tartozik, akik nem feltétlenül tartanák jó ötletnek a következő pénzügyi ciklusban a kohéziós források felhasználásának a jogállamiság feltételinek meglétéhez kötését. Szerinte ez egy pénzügyi eszköz és nem alkalmas a jogállamisági és demokráciadeficitek kezelésére.

Andor ezt részben azzal indokolta, hogy az uniós forrásokra nem egyenlő mértékben vannak rászorulva a tagállamok, ezért az ezen keresztüli fegyelmezés sem lesz egyenlő mértékű. Példaként említette, hogy ha egy fejlettebb tagállam esetében - például Olaszország, Franciaország - alakul ki olyan helyzet, amikor az emberi jogok vagy a jogállamiság keretei sérülnek, a szankció hatása nem lesz ugyan olyan, mint egy fejletlenebb tagállamnál. Nem beszélve arról, hogy régiónként is eltérő a kohéziós pénzekre való rászorultság, vagyis ha a központi kormányzat nem tartja be ezeket az elveket, a szankció hatására az ostor olyan régiókon csattan, amelyek nem tehetnek a központi kormányzat lépéseiről, ráadásul egy ilyen lépés nem is az adott kormányzat népszerűségét fogja rontani, hanem az EU renoméját.

A jogállamisági kondíciókon keresztüli fegyelmezéssel még az is probléma, hogy több évbe is beletelhet, mire egy uniós intézmény kimondja, hogy tényleg megsértették a jogállamiságot, ha egyáltalán kimondja. Ha pedig nem mondatik ki, akkor nincs értelme összekötni a források felhasználást ezzel a kritériummal - jegyezte meg.

Ezek a folyamatok sokszor átpolitizált folyamatok. Andor úgy vélte, hogy amikor Berlinben a kifizetéseknél a jogállamisági kritérium bevezetéséről beszélnek, az nem egy konstruktív megoldáskeresés, hanem inkább egy figyelemelterelés arról, hogy miért tűr meg az Európai Néppárt a köreiben egy olyan pártot, amelyik nem tiszteli a jogállamiságot és az uniós értékeket.

Mégis mit lehetne tenni? Andor szerint abban az esetben, ha egy adott társadalom nem tudja ellensúlyozni kormánya túlkapásait, akkor az egyik megoldás az lehetne, hogy ne nyújtsanak politikai fedezéket az ilyen erőknek.

A volt uniós biztos is azon a véleményen volt, hogy meg kellene változtatni az uniós források felhasználásának módját. Andor szerint például úgy, hogy ha komoly problémák rajzolódnak ki egy tagállamban a források körül, akkor nem a tagállam hivatala osztaná el a pénzt, hanem az EU lépne be közvetlenül a pályáztatási folyamatba. Erre példaként Görögországot említette, ahol a válságkezelés részeként egy úgynevezett task force-szal, egy szakértői csoporttal segítették az uniós források hatékonyabb felhasználását.

Nem teljesen reménytelen a helyzet

Természetesen az Európai Uniónak most is vannak olyan hivatalai, amelyek vizsgálják a korrupciót - csatlakozott az érveléshez Martin József Péter. Ilyen például az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), amellyel jelenleg az a gond, hogy hiába tárja fel a korrupciót, az eljárást már Magyarországnak kellene elindítania.

Az OLAF eddig 40 eljárást le is zárt Magyarországgal szemben, de csak 3 esetben - köztük a 4-es metró ügyében - történt vádemelés, vagyis a jelenlegi kormány láthatóan csak azokkal az ügyekkel foglalkozik, amelyek az előző kormány korrupcióját érintik - jegyezte meg Martin József Péter. Ezen a helyzeten szerinte változtatna az Európai Ügyészség (EPPO), de Magyarország például ebben sem kíván részt venni.

Utalva a TI korábbi kutatásaira Martin József Péter rámutatott, hogy Magyarországon az uniós forrásokból megvalósuló projekteket rendszerint jelentősen, átlagosan 25 százalékkal túlárazzák, így pedig már eddig is több 100 milliárd forint került illetéktelen kezekbe.

Bár jó ötletnek tartana olyan megoldásokat, amelyek például az EPPO-tagsághoz kötnék a források felhasználását (például a kívül maradókat szigorúbban ellenőriznék), vagy ebbe beletartozhatnak a pénzügyi büntetések, az uniós források felfüggesztése, valamint olyan civil ellenőrző mechanizmusok igénybe vétele, mint az úgynevezett Integritási Megállapodás.

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy szerinte rendszerszintű problémával állunk szemben, amivel egyelőre az EU sem nagyon tud mit kezdetni. Az ilyen problémákat viszont nem lehet pénzzel megoldani, erre átfogóbb politikai megoldást kell találni, kis pontokon nem elég korrigálni a rendszert, mert azzal nem lehet messzire jutni.

Ezzel szemben viszont a jó hír, hogy a magyar társadalomban egyre többen vannak azok, akik EU-identitásúnak érzik magukat, arányuk ugyanis 2011 és 2016 között 49-ről 68 százalékra emelkedett. Továbbá a magyar lakosságnak háromnegyede támogatja az EU tagságát, a nyugati orientációt pedig háromszor annyian preferálják, mint a keletit - mondta Martin József Péter, aki szerint ez egy olyan alap, amelyre lehet építeni.

Fotó: Shutterstock