Kis túlzással Magyarországon kétféle ember létezik: vannak, akik elmesélik a házi pálinkás berúgásról szóló történetünk, és vannak, akik letagadják azokat. A háztáji lepárlás olyan mélyen beleivódott a magyar néplélekbe, hogy 2010-es megválasztásakor a kormány azonnal megígérte, hogy adómentessé teszi az otthoni főzést, majd ameddig lehetett, kitartott az uniós jövedéki adózási szabályok megsértése miatt kötelezettségszegési eljárást indító Brüsszellel szemben.

Félidőben a konfliktus úgy áll, hogy egy ember magánfőzésben évente legfeljebb 86 liter (42 százalékos) párlatot állíthat elő, amelyet papíron csak ő ihat meg. A magánfőzéshez való jogot minimum 5 darab párlat adójeggyel (700 forint/darab) válthatja meg a magánfőző.

Kapcsolódó

A pálinka a nemzeti büszkeség része, olyannyira, hogy még az erdélyi pálinkát sem lehet annak nevezni a szigorú eredetvédelmi szabályok miatt (jelenleg talán ez a legnagyobb konfliktus pálinkafronton). Azonban a védekezés, valamint maga a termék az egyik oka annak, hogy külföldön nem lett igazán népszerű ez a hungarikum. A világon szinte minden országnak van valamilyen nemzeti büszkeségnek tartott töményszesze, de ezek közül kevés ért el igazi nemzetközi sikert.

Versenyhátrányban egymással szemben

Az olasz grappa, a szlovák borovicska, vagy a francia calvados nemcsak abban hasonlítanak magyar versenytársukra, hogy gyümölcsökből főzött alkoholok. Hanem abban is, hogy nehezen találnak maguknak piacot a saját kultúrkörükön kívül. Míg mondjuk a whiskey elterjedésében a gyarmatosítás, a vodkáéban a Szovjetunió játszott fontos szerepet, addig a fent említett szeszeknek nem jutott ilyen mankó, s az egymás közötti verseny valamennyire a terjedésüket is hátráltatja.

Az exportálás nehézségeit mutatja, hogy a legtöbb nagyüzemi termelő panaszkodik arra, hogy a pálinkát nem tudja külföldön értékesíteni. Iparági pletykák szerint ez vezetett ahhoz, hogy a magyar Rézangyal Kft. a pálinkái forgalmazására először leszerződött a Coca Colával, majd a márka jogai is átkerültek a multihoz. Nem is nagyon titkolták, hogy az exportlehetőségek bővülését várják a lépéstől.

76 ország helyett 74-be szállítanak

Ezért volt meglepő, amikor Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter a Pálinka Országkóstoló verseny júliusi eredményhirdetésén arról beszélt, hogy Magyarországról 76 országba exportálnak a tömény büszkeségből. Bár az exportálás definíciója tágan értelmezhető (mert mennyiségi limit valójában nincs arra, hogy mitől számít valami kivitelnek, mitől pedig egy bőlére eresztett berúgás kellékeinek), az iparági tapasztalatok/panaszok mellett furcsán hangzott a bejelentés.

Hogy mekkora mennyiségben jut külföldre a pálinka, azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem tudta megmondani, amelyhez a földművelésügyi tárca irányította lapunkat. A jövedéki adó nyilvántartásból annyi tudható, hogy idén májusig 379 ezer hektoliterfok pálinkát főztek legálisan az országban, de ebben az itthonra szánt termékek is benne vannak. (Ez 50 százalékos átlaggal számolva 758 ezer hektoliternyi termelést jelent.)

Tengerészszeszek és vodkák

A pálinkaexport mennyiségének meghatározását nehezíti, hogy a NAV nem vezeti tételesen, hogy melyik szeszesitalból mennyit visznek külföldre Magyarországról. Alkoholfokonként csoportosítják a vámfizetéseket, ez pedig bonyolulttá teszi a szétválasztást, mert a műfaji követelmények alapján az pálinka, ami legalább 37,5 százalékos, de legfeljebb 86 százalékos. Ebben viszont az olcsó vodkáktól kezdve a rumutánzat tengerész szeszekig bármi beleeshet.

A hatóságtól kapott tételes listából azonban az kiderül, hogy az elmúlt 18 hónapban mindössze 74 országba szállítottak pálinkát. Ebből csak 11 tagja az Európai Uniónak, a maradék 63 között megtalálható még az Egyesült Államok, Norvégia, Kanada, Ausztrália és Oroszország. Érdekes, hogy jól teljesít a magyar pálinka a muszlim többségű országokban, összesen 10 helyre exportáltuk - így jut belőle Irakba, Jordániába, Szaúd-Arábia, Tunéziába, Indonéziába vagy éppen az Egyesült Arab Emírségekbe.

Meglepő módon több fekete-afrikai országban is elérhető volt a magyar pálinka az elmúlt másfél évben: Burkina Fasóban, a Dél- és a Közép-afrikai Köztársaságokban, Kongóban és Csádban.