A világ pénzügyminiszterei már hónapok óta dolgoznak azon, hogy egy októberi határidőig elkészítsenek egy olyan tervet, amely véget vetne a társasági adóztatásban tapasztalható csökkenési trendnek. A javaslat része Joe Biden amerikai elnök adóreformjának, amellyel a közel 2000 milliárd dolláros beruházási csomagját finanszírozná - legalább részben. A legtöbb ország viszonylag hamar elfogadta a szabályozást, azonban Írország, Észtország és Magyarország - ahol a társasági adó effektív, vagyis ténylegesen beszedett szintje - alacsonyabb volt, mint 15 százalék, tiltakozott a javaslat ellen. Az Orbán Viktor vezette magyar kormány kezdetben erőteljesen támadta a javaslatot, majd a nyáron több területen lobbizott, hogy finomítson az eredeti terven. Az egyik ilyen tárgyalási elem volt, hogy az iparűzési adót beszámíthassák a globális társasági adóba, a másik, hogy az időbeli eltolódásokat - mint a gyorsított értékcsökkenések, amelyet kisebb beruházások esetében szoktak alkalmazni, például azon ingatlanok esetében, ahol a gyár épül - ki lehet majd igazítani. A harmadik terület a beruházási adókedvezményeké, amely Magyarország a legtöbb multinacionális céget érintette.

Végül október 10-én az OECD elfogadta a nemzetközi adórendszer egyik legfontosabb reformtervezetének módosítását, amely biztosítja, hogy a multinacionális vállalatok 2023-tól minimum 15 százalékos társasági adókulccsal adóznak ezen túl gyakorlatilag székhelytől függetlenül. Az OECD főtitkára szerint olyan a globális gazdaságot a jövőben alapjaiban meghatározó megállapodás jött létre, amely biztosítja, hogy nemzetközi adórendszer megfeleljen a digitalizált és globalizált világgazdaságnak, és a multinacionális vállalatok egységesen részt vegyenek az adóterhek viselésében. Lényegében így az adóeroziót erőteljesen bekorlátozzák: nem játszhatnak a székhelyük áthelyezésével a cégek, hogy eleve alacsonyabb társasági adót kirovó országokba költözzenek, vagy hogy adókedvezményeket harcoljanak ki maguknak. Jenet Yellen amerikai pénzügyminiszter, a javaslat elindítója történelmi jelentőségűnek nevezte a megállapodást.

Kapcsolódó

A globalizáció egyik legkomolyabb problémájává vált az elmúlt években a nemzetközi nagyvállalatok működésének nemzetgazdasági határokon átívelő leképezése nemzeti adórendszerekre. Egyszerűen szólva a multinacionális nagyvállalatok úgy optimalizálták pénzügyi folyamataikat az elmúlt évtizedekben, ahogy tették ezt értékteremtő folyamataikkal is. A számukra gazdaságilag legelőnyösebb felállást alakították ki globális termelési rendszereik, értékláncaik, ellátási hálóik kialakításakor, és a pénzügyi folyamataik szervezésében is. Döntéseikben a számukra előnyös opciókat választották természetszerűen. Ez az eltérő nemzeti adórendszerek miatt sokszor globális adóoptimalizálási modellek kialakulásához vezetett, aminek több ország a vesztesévé vált így vagy úgy azzal, hogy adóbevetelektől esett el - írja közleményében a BDO Magyarország.

Abban az esetben, ha valamely országnak ezen küszöbérték alatti a társasági adókulcsa, más országok kiegészítő adó érvényesítésére lesznek jogosultak, így a megállapodásban résztvevő – és esetlegesen alacsonyabb adómértéket meghatározó – országok nem lesznek kötelesek a 15%-os minimumadó implementálására, tehát Magyarországon változatlanul hatályban maradhat a jelenlegi 9% mértékű társasági adókulcs. Vagyis ha valahol egy céget kevesebbet adózik, akkor azt egy másik országban meg kell fizetnie.

A mérföldkőnek számító megállapodás első pillérén keresztül a világ mintegy 100 legnagyobb és legjövedelmezőbb multinacionális vállalatának több mint 125 milliárd dolláros nyereségét is átcsoportosítja, ezzel biztosítva, hogy ezen cégek is megfelelően kivegyék a részüket az adóterhek viselésében, bárhol is működjenek, és termeljenek profitot.

A második pillérben foglaltak továbbá első sorban azon multinacionális vállalatokra vonatkoznak, amelyek árbevétele a 750 millió eurót meghaladja, ugyanakkor a résztvevő országok dönthetnek úgy is, hogy az új szabályozást azon – az adott országban székhellyel rendelkező - nagyvállalatok vonatkozásában is alkalmazzák, amelyek árbevétele ezt a küszöböt nem éri el.

A megállapodás legfrissebb tervezete a korábbiaktól eltérően már adóalap-kedvezményt is tartalmaz. Ennek értelmében a vállalatok által tulajdonolt tárgyi eszközök értékcsökkenése, és a vállalati munkabér kifizetések speciális számítási móddal levonhatók lesznek az adó mértékéből, tehát azok a cégek, amelyek nem fiktív, hanem tényleges vagyon- és munkabér-kifizetéssel járó tevékenységet folytatnak, ezt a kedvezményt igénybe tudják majd venni. A megállapodás szerint a tárgyi eszközök, valamint munkabér kifizetések értékének 5 százalékának megfelelő összeget nem kell figyelembe venni a minimumadó-előírások szerinti társasági adóalap meghatározásakor. Lényegében a magyar kormány is ezért lobbizott az elmúlt időszakban.

Az OECD célja, hogy 2022-ben a fentiekről multilaterális egyezményt írjanak alá, amelynek implementálására 2023-ban kerülne sor az érintett tagországok, így Magyarország részéről is. Ugyanakkor, a megállapodás annak implementálásától számított 10 éves átmeneti időszakot is engedélyez, amely alatt a fentieknél kedvezőbb, speciális adóalap-kedvezmény lesz alkalmazandó. Ennek részletszabályait az OECD munkacsoportja idén novemberben tervezi kidolgozni.

“Magyarország szempontjából a korábbiakhoz képest kedvezőbb irányba sikerült eltolni a szabályozást, azonban a részletek még kidolgozásra várnak, így időre van szükség ahhoz, hogy az érintett cégek tudják implementálni a változásokat a hosszú távú üzleti modelljükbe. A vállalatoknak fel kell rá készülniük, hogy a megállapodás rengeteg olyan változást okozhat majd a működésükben, ami az üzleti folyamatok újraszervezését igényli” – mondta Karácsony Balázs, a BDO Magyarország adóigazgatója.