- Mikor és milyen feladattal alakult meg a Latin-Amerika főosztály?

- Az új stratégiai irányvonalak nyomán egy éve jött létre az önálló főosztály. A korábbi latin-amerikai főosztály 1995 után megszűnt, miután a külügyi figyelem elfordult a régiótól, ami az euroatlanti integráció primátusa mellett természetes folyamat volt. Ennek, valamint a 2008-as pénzügyi válság okozta kényszerű nagykövetség-bezárások következménye az lett, hogy míg a rendszerváltáskor 12 külképviselete volt Magyarországnak a régióban, addig 2010-re csak 4 maradt: Brazíliaváros, Buenos Aires, Havanna és Mexikóváros. Egy ilyen óriási területen ez nem elég. A munkatársak száma is csökkent, volt olyan hely, ahol mindössze 2 diplomata dolgozott. Ettől nagy eredményeket nem lehetett elvárni, így nem csoda, hogy a politikai, gazdasági kapcsolataink beszűkültek. Amíg a rendszerváltáskor még a teljes magyar áruforgalom 5 százalékát bonyolítottuk a régióval, addig ez az érték 2014-ben már csak 0,81 százalék, 1,7 milliárd dollár volt.

Ma sok mindent szinte teljesen újra kell építenünk, akár 4-5 évig is tarthat, mire mérhető érdemi eredménye lesz. A folyamat részeként nyitjuk újra a képviseleteinket: Sao Paolóban nyílt idén főkonzulátus, míg tavaly Santiago de Chilében és idén az ecuadori Quitóban nagykövetség. Ezek száma hamarosan tovább nőhet, Peruban és Kolumbiában nyitnánk újabb külképviseletet.

- Latin-Amerikáról sok magyarnak a bandaháború, a drog és szegénység jut eszébe. Önnek mi?

- Az, hogy mindez változik. Ezen országok némelyike ma már a "közepes jövedelmű" kategóriába tartozik, az életszínvonal láthatóan emelkedett. Bár a jelenlegi gazdasági kilátások nem olyan rózsásak, mint a 10-15 évvel ezelőttiek, de ne feledjük, hogy az elmúlt egy évtizedben magabiztos növekedést produkáltak ezen országok. Sokban átalakult Latin-Amerika társadalma, több tízmillió ember került ki a mélyszegénységből. Márpedig nekik nőttek az igényeik, így csatornázott településen szeretnének lakni, közvilágításra, színvonalas orvosi ellátásra és oktatásra vágynak, új ruhákat vennének, szeretnének többet utazni. Őket tehát szolgáltatásokkal, új technológiákkal és termékekkel kell kiszolgálni.

- E folyamatba hol tud bekapcsolódni Magyarország?

- Hazánk egy viszonylag kis ország, így figyelnünk kell arra, hogy ne akarjuk túl sokat egyszerre, meg kell találnunk a megfelelő lehetőségeket. Erre jó példa, amikor kukoricát akartunk eladni Mexikóban. Ez elsőre furcsának tűnhet, hiszen Mexikó a kukorica hazája és számtalan módon fogyasztják. Viszont nem volt kapható az itthon népszerű, édes lében lévő kukoricakonzerv. A megállapodás küszöbén azonban kiderült, hogy a magyar beszállító nem tud akkora mennyiségben szállítani, mint kellett volna. Így sajnos nem lett semmi az üzletből.

Ezzel szemben nagyon jó és elegendő mennyiségben rendelkezésre álló magyar exporttermék a tudás, a technológia. A mi feladatunk olyan pontokat találni, ahol a magyar kínálat és a latin-amerikai kereslet találkozik. Megnézzük tehát, hogy mi az, amivel a magyar cégek meg tudnak jelenni, van-e rá igény, s ha igen, hol.

- Ennek nem fordítva kellene működnie?

- Ha érkezik igény adott országból, hogy ők mondjuk piros gumikacsát szeretnének vásárolni, mi pedig nem vagyunk képesek gumikacsát előállítani, akkor abból nehezen lesz üzlet. Kapcsolódási pontokat azonban így is tudunk találni. Magyarország világhírű vízkezelésben, így jelenleg több projekt is kibontakozóban van, ahol többek közt az esővíz tárolására, elvezetésére, hasznosítására, a folyóvíz mederben tartására, vagy éppen szennyvíztisztításra mutattuk be a magyar cégek megoldásait.

A másik komoly nagy lehetőség a hulladékgazdálkodás lehet, amely sok helyütt merül fel problémaként. Egyik partnerországunkban például törvényileg előírták az önkormányzatoknak, hogy a hulladékot helyben kell kezelniük. Pénzt ad erre a kormányzat, de a technológiát már a helyhatóságoknak kell beszerezniük. Már több tárgyalási körön túl vagyunk egy magyar technológia megismertetése érdekében, így bízunk benne, hogy sikeresen zárulnak a megbeszélések.

De jelen van a piacon egy magyar szoftvercég is, amely gyorsan terjeszkedik a térségben, mérnöki szoftverrel és a várostervezésben segíti a helyieket. Emellett jó esélyt látunk a gyógyszerek és a gyógyipari termékek piacán is. Intézményi keretekkel is segítünk, azaz például igyekszünk kijárni, hogy az engedélyező hatóságok minél hamarabb döntsenek egy-egy gyógyszer engedélyeztetésénél.

- Ezek mind nagyobb projektek, melyeket a nagyobb cégek végeznek. A kkv-knak van esélyük?

- A Latin-Amerikában jelen levő magyar cégek között akad kkv is. Ezzel együtt számukra ez rendkívül nehéz terep, mivel főképp technológiaintenzív, roppant költségigényes szektorokról van szó. Kisebb, de ígéretes sikerek is vannak, nemrég például Mexikóban sikerült minőségi magyar bort eladni, ám hogy ez mennyire lehet rendszeres, illetve milyen mennyiségben, az még a jövő zenéje.

A piacra lépést nehezíti a bürokrácia és az, hogy sok helyütt nehézkes a cégalapítás. Egyes országok gazdasága rendkívül zárt, s a védővámok, importkorlátozások miatt szinte lehetetlen oda áruval vagy szolgáltatással bejutni.

- A 2016-os brazíliai nyári olimpia jelent lehetőséget a magyar cégeknek?

- Nem tudok róla, hogy magyar cég részt venne az előkészítésben, ám elképzelhető, hogy beszállítóként szóhoz jutunk.

- Az mennyire segíthet, hogy a Ganz-gyár egész komoly érdekeltségekkel rendelkezett a térségben? Jó hírük van a magyar cégeknek?

- Uruguay fővárosában, Montevideo kikötőjében ma is Ganz-daruk működnek, így például tavaly ősszel járt Magyarországon egy üzletember, aki a felújításukról tárgyalt. Bár Tungsram-izzó már nem létezik, a névre még emlékeznek. De említhetném a Rábát, az Ikarust is, amelyek mind ismert nevek arrafelé.

Úgymond Magyarország-kép Latin-Amerikában vagy nincs, vagy ha van, akkor az jó. Ennek több oka van. A hetvenes-nyolcvanas évek együttműködési programjai révén hazánk komoly segítséget nyújtott a térség több országának, emiatt pozitív Magyarország és a magyar vállalatok megítélése. Emellett több magyar származású tudós, művész csinált ott karriert.

Továbbá ösztöndíjak révén sok latin-amerikai diák tanult egykor Magyarországon. Például a kubai külkereskedelmi miniszterhelyettes a budapesti Közgázon végzett, kiválóan beszél magyarul. Most újrakezdtük az ösztöndíjprogramot Stipendium Hungaricum néven, 265 ösztöndíjat ajánlottunk fel a térség országainak. Bízunk abban, hogy a mostani latin-amerikai fiatalok, akik Magyarországon tanulnak, barátaink, s egy részük döntéshozó lesz évek múlva. Ha ez így lesz, az csak hasznot hozhat.

- Mivel lenne elégedett öt év múlva?

- Első lépésként nyíljon meg a két új képviselet. Fontosnak tartom, hogy idővel valamilyen formában visszatérjünk Venezuelába is, mivel komoly potenciállal rendelkezik, ráadásul jelentős magyar leszármazotti kolónia él az országban. Ezzel már a szükséges és elegendő mértékben le tudnánk fedni a kontinenst.