A főtanácsadó szerint magyar válságkezelő gazdaságpolitika több tényezőnek köszönhetően vizsgázott kitűnőre.
Az ország egyrészt egyensúlyban lévő gazdasággal, egészséges növekedés mellett, alacsony sérülékenységgel érkezett a válságba, továbbá jelentős fiskális és monetáris mozgástérrel rendelkezett, így megfelelő mértékű, célzott élénkítést tudott végrehajtani. A magyar gazdaságpolitika továbbra is a munkaalapú, családközpontú gazdasági modellhez ragaszkodott, és mivel nem használja a közös devizát, az eurót, rugalmasabban és gyorsabban válaszolt a válság kihívásaira. A gyors vakcinázásnak köszönhetően nyitni is hamarabb lehetett, mint másutt Európában - mondta.
Nagy Márton hangsúlyozta azt is, hogy a globális termelési láncok elakadása a nyugati-európai országokat nagyobb mértékben sújtotta, mint a térséget, belföldön pedig a hitelbőség a válság alatt is biztosította a lakosság és a vállalatok forrásellátottságát. Méltatta emellett a minisztériumok közötti munkát összefogó, gyorsreagálású új intézményrendszert, az operatív törzsek munkáját is, amely a válságkezelést és az újraindítást irányította.
A főtanácsadó szerint most az látható, hogy az infláció magasabb ott, ahol a gazdaság alacsony munkanélküliség mellett gyorsan helyreállt. Az újraindítás ára tehát - mint fogalmazott - az infláció átmeneti megugrása. A vállalatok nem a munkaerő leépítésével, hanem a fogyasztói árak emelésével hozták helyre a profitabilitásukat. Az infláció átmeneti emelkedése nélkül tehát lassabban állt volna helyre a gazdaság, sok ember elvesztette volna a munkahelyét. A jegybankokra vár az a feladat, hogy a helyreállítás árát, vagyis az inflációt újra csökkentsék - fejtette ki Nagy Márton.