Szűkszavú közleményben jelentett be egy korszakváltást a Magyar Nemzeti Bank (MNB), ahonnét különösebb előjel nélkül távozik az elmúlt évek meghatározó szakmai vezetője. Nagy Márton alelnök más megbízás után néz, így lemond tisztségéről szűk másfél évvel azelőtt, hogy jövő szeptemberben lejárna a mandátuma. A lépést még biztosan sokáig kell ízlelgetniük a piaci szereplőknek.

A közgazdász 2002-ben került az MNB-hez, a karrierje eddigi csúcsára pedig azzal került, hogy szakmai elképzelései nagyon jól összetalálkoztak Matolcsy György 2013 tavaszán kinevezett jegybankelnök vízióival, és azóta is Nagy szavait és ötleteit tekintette meghatározónak a nemzetközi befektetői közösség.

Kapcsolódó

Alelnökké 2015 szeptemberében nevezték ki, vagyis ekkorra vált technikai értelemben is döntéshozóvá a jegybankon belül, de már korábban is az ő szakmai elképzelései határozták meg a 2013-ban átalakult, a piacfelügyelettel is összeolvadt jegybank működését.

Vezetni és nem kiszolgálni

Nagy befolyása és az évek alatt elhangzott megnyilvánulásai egyértelművé tették, hogy a felügyeleti jogkörrel is bíró jegybanknak sokkal inkább vezetni kell a bankrendszert az elképzelt megfelelő mederben, semmint kiszolgálni a piaci szereplők megfogalmazott elvárásait.

A felügyelettel kiegészült új jegybank első dolga volt, hogy milliárdos büntetéssel fenyítette a teljes hazai bankszektort, ahol lényegében mindenkinél találtak valamilyen működési kivetnivalót. Nagy ügyvezetőként és később alelnökként is rendre borzolta a kedélyeket a jegybanki elvárásokkal, amelyeket ezzel együtt a bankrendszer többnyire teljesített.

Korábban is azt mondtam, hogy közgazdaságilag öt nagybankkal működne jól a magyar piac, és ezt továbbra is így gondolom. A bevételi oldal már nem képes jelentős profitgenerálásra, ezért költségmegtakarításra, összeolvadásra van szükség

- mondta Nagy Márton 2015-ben, az alelnöki kinevezését követő interjúban a Magyar Időknek.

Ez a motívum azóta is végigkíséri a jegybanki kommunikációt, ahogy az is, hogy - minden szabályozó lépés ellenére - még most is drágán működik regionális összevetésben a hazai bankrendszer, és több intézkedés is kellett, például új, szabályozott hiteltermékek és az adósságfék-szabályok bevezetése, hogy egy tisztes profitszinttel és észszerűbb felárakkal működjenek a pénzintézetek.

Az összképhez tartozik, hogy a bankrendszernek évek óta 600 milliárd forint körüli profitja van, és ezt már nem lehet ráfogni a kockázati tartalékok feloldására, mint ahogy azt eleinte tette a gazdaság felélénkülésével több banki vezető. Ez úgy történhetett, hogy a forintosítást követően ezermilliárdos vesztéseget könyvelt el a szektor, és továbbra sincs meg közöttük az a verseny, amelyet a jegybank szeretne.

Nagy Márton a parlamentben.
Kép: MTI Fotó, Kovács Tamás

Tegyenek többet a bankok

Nagy munkássága nyomán a bankrendszernek nőttek a terhei, egyben megmenekült a hazai hitelpiac is. A növekedési hitelprogram több inkarnációjával lényegében ingyen adott forrást a bankoknak egy maximált profitért, ami ha lassan is, de nagy szerepet játszott, hogy legyen egy két számjegyű hitelbővülés a vállalatok körében. Ahogy mindent, ezt is borítja a koronavírus-járvány, cserébe az nhp egy újabb fejezetét jelentette be a jegybank.

Jellemző az általa képviselt, korábban unortodoxnak - illetve most már teljesen normálisnak - kezelt jegybanki intézkedésekre, hogy bevonja a bankokat az államadósság finanszírozásába. Leegyszerűsítve azt fogalmazta meg az MNB, hogy a bankok nem tarthatják a jegybanknál a pénzüket, illetve csak akkor, ha elfogadják, hogy veszítenek rajta a negatív egynapos kamat miatt, cserébe vegyenek állampapírt, amely így több ezer milliárdos szegmenssé alakult. Ez volt az önfinanszírozási program.

Szintén új terepre lépett a jegybank, amikor megvette a Budapesti Értéktőzsdét (BÉT). Magyarországon továbbra sem számít a legfontosabb forrásbevonási csatornának a tőkepiac, kevés a vonzó cég is, de a börze vezetője szerint jelentős előrelépések történtek, és ötletek is akadnak a jövőre nézve, ahogy erről a Napi.hu-nak adott interjúban beszámolt.

Összességében arra lehet ezekkel az ötletekkel és programokkal a legbüszkébb az MNB, hogy jelentős növekedést ért el a bankszektorban, és az ország össztermékében is, anélkül, hogy növelte volna a mérlegét. Vagyis nem maga vásárolt különböző piaci eszközöket, hanem lehetővé tette, illetve előírta a piaci szereplőknek, hogy ezt tegyék meg helyette. Idén a járvány miatt ez is változott, most az MNB-nek is a máshol látott, immár konvencionálisnak tekinthető eszközökhöz kellett nyúlnia.

Akadtak komoly buktatók

Nagy Márton finoman szólva nem kerülte a feszültségeket, ami miatt sokan morogtak is rá a háta mögött, azonban jegybanki pályájában akadt több, nagy nyilvánosságot kapott komolyabb balhés helyzet is. Szakmailag a legnagyobb problémát 2016-ban okozta, amikor egy kamatdöntést megelőzően lényegében tartást ígért, majd a monetáris tanács kamatot vágott. Akkor egy háttérbeszélgetésen azt mondta, hogy az MNB tudatosan meg akarta lepni a piacot. Ez komoly hitelességi ütés bármelyik jegybanknak.

Ennél is nagyobb baj volt, amikor Nagy látszólag cserepadra került, miután minden jel szerint összeveszett Matolcsy Györggyel. A kiváltó ok a különböző beszámolók szerint eltérő. Matolcsyt ekkoriban össztűz alatt tartotta a sajtó a jegybanki alapítványok finanszírozása miatt, ekkor Nagy állítólag felkínálta elnöki szolgálatát Orbán Viktor miniszterelnöknek, ami visszajutott Matolcsyhoz. A másik ok, ami nem zárja ki az elsőt, hogy Nagy udvariatlanul viselkedett Matolcsy immár feleségével, aki akkor a jegybankban dolgozott.

Ezeket követően látványosan ritkábban szerepelt a nyilvánosság előtt, előre megírt interjúk jelentek meg a távirati irodánál, és egyes feladatköreitől is megvált, vagy elvették tőle, nézőpont szerint. Más megközelítésben a feladatok újraszabása csak egy racionalizálási lépés volt, és Nagy leadhatott olyan témákat amelyek immár nem voltak kritikusak, különösen úgy, hogy amúgy is rendkívül túlterhelt volt a munkájában.

Szintén sokan felednék az MKB Bank ügyét, amelynek a megvétele majd új tulajdonoshoz kerülése a mai napig egy rossz emlékeket felidéző "katyvasz", kezdve attól, hogy miért kellett szanálással foglalkozni, amikor a jegybank épp létrehozott pont ilyen célokra egy rossz bankot, egészen a rejtélyes új befektetői csoport és vezetőjének megjelenéséig, akire Balog Ádám mostani MKB-főnök is csak az "indiai úrként" hivatkozott.

Az már tényleg csak lábjegyzetet ér, hogy a jegybank megtízszerezte aranykészletét, ami előtt nem sokkal pont Nagy tanulmányban fejtette ki, hogy az illikvid és drágán tárolható nemesfém teljesen értelmetlen tartaléknak, erre a célra sokkal jobb valamilyen állampapír.

Íme, a hagyaték

Sok szempontból Nagy Márton sikerrel megvalósított több, nagy léptékű dolgot, amelyet az évek alatt kitűzött célként. A bankok immár finanszírozói az államnak, mindezt úgy, hogy az MNB legutóbbi helyzetértékelése szerint a járvány okozta hitelezési visszaesésben is stabilan a rendszer.

A piaci létszámcsökkenés is eljött végre, lévén a Takarékcsoport egybeolvad az MKB-val és a most még teljesen állami tulajdonban lévő Budapest Bankkal. Ebből lesz várhatóan mérete alapján egy olyan intézmény, amely idővel talán versenyre kelhet az OTP-vel, kérdés, hogy milyen minőségű szolgáltatásokkal.

A kamatok még a válság miatt hozott rendkívüli kamatemelés mellett is rendkívül alacsonyak, az elmúlt években minimális korrekciók elégségesnek bizonyultak az MNB kamatpolitikájában, kiegészítve az egyéb eszközökkel, hogy a középtávú inflációs cél közelében lehessen tartani a fő, és az ideiglenes hatásoktól megtisztított mutatókat is.

Az MNB bejelentése szerint Virág Barnabás ügyvezető látja el ideiglenesen Nagy alelnöki feladatait, aki korábban is több szerepkörben helyettesítette. Jó eséllyel Virág véglegesen is az alelnöki posztnak lehet az örököse. A kérdés az, hogy ő vagy más személy a monetáris tanácsban képes lesz-e arra, hogy olyan meggyőző üzeneteket adjon a piacnak, amelyeket korábban Nagytól - minden botlásával együtt - hitelesként fogadtak az ország legfontosabb befektetői.