A dió az ország egész területén megterem. Kedveli a jó vízgazdálkodású, levegős talajokat, de a déli lejtőket is. Hullámtereken is megél, ha az ár 6-8 nap alatt levonul. A téli hidegre és a nyári melegre nem érzékeny, de a tavaszi fagyok gyakran elpusztítják a barkáit, valamint a nyári csapadékhiány is súlyosan rontja a terméskilátásokat.
Messze elhatoló gyökereivel a diófa nagy területről képes a tápanyagokat összegyűjteni, így közvetlen trágyázásra - az egyébként rendszeres tápanyagellátásban részesülő kertben - nincs szükség. A házikertben egy diófa is elegendő - írják az "Ételt csak okosan" oldalon.
A dió szüretét akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld burka felreped. Ilyenkor vékony bottal veregetjük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. A fák ütögetése kíméletes legyen. Nem igaz az a hiedelem, hogy a diófa annál jobban terem jövőre, minél jobban megverik az idén!
Mire figyeljünk a vásárlásnál?
Mindig kérdezzük meg az eladót, hogy milyen fajtájú diót árul és melyik termőterületről származik, kérjünk kóstolót is belőle.
Előre pucolt, csomagolt termékeknél a származási helyét ellenőrizzük először, nézzük meg a szemeket a csomagolásban, csak akkor vegyük meg, ha ép és egészséges darabokat látunk. Darált diónál a származási helyre és a minőségmegőrzési időre is figyeljünk, legyen ép a csomagolás is, így nem fog minket meglepetés érni mikor sütésnél kibontjuk.
- megbízható helyről vásároljunk
- a penészesedés jeleire, amelyeket szabad szemmel is jól láthatunk
- szintén hagyatkozhatunk érzékszerveinkre, hogy megállapíthassuk, avas-e a termék
- a súlyuk alapján következtethetünk a dió frissességére, ugyanis a friss példányok viszonylag nehezek
- ha dióbelet vásárolunk, ügyeljünk rá, hogy ne legyen molyos
A diót száraz, szellős helyen, egy rétegben továbbszárítjuk, majd raktárban vagy padláson, zsákban, vászonzacskóban, esetleg kartondobozban tároljuk. A dióbelet légmenetesen záródó dobozban fagyasztóban vagy a hűtőszekrényben érdemes tárolni.