Uniós összevetésben több adat is megjelent az elmúlt napokban a magyar nyugdíjakról – „friss” adatok, az Európai Unió statisztikai hivatala nemrég hozta nyilvánosságra az összevetést, de csak 2021-re vonatkozóan:
- GDP-arányosan Magyarország 7 százalékot költ nyugdíjakra – a 27 uniós tagállamból ez a 25. helyre elég, Máltát és Írországot előztük;
- egy átlagos magyar nyugdíjas 398 eurót kap – ezzel az EU-s rangsorban alulról a hatodikak voltunk.
A két adatsort hamar zárójelbe teszi például az, hogy a rangsorban utolsó ír gazdaság körülbelül háromszor akkora, mint a magyar, lakosságszámra pedig nagyjából fele annyian vannak – mégis, a „nyugdíjrangsorban” teljesen utolsók. A másik listán pedig „bruttó” illetmények vannak, míg a magyar nyugdíj után például már nem kell adózni.
Az Eurostat most publikált 2021-es adatai szerint az Európai Unióban GDP-arányosan nézve átlagosan 12,9 százalékot költenek a tagállamok nyugellátásra, a legtöbbet Görögország (16,4 százalék), Olaszország (16,3), Ausztria (15) és Franciaország (14,9), míg a legkevesebbet Írország (4,5 százalék), Málta (6,4), Magyarország (7) és Litvánia (7,1).
Egy másik adatsor szerint – melyről a Euronews írt – az uniós átlagnyugdíj 1294 euró volt 2021-ben, ami akkori árfolyamon körülbelül 460 ezer forintot jelentett. Ennek mindössze harmadát, 398 eurót kapta meg egy átlagos magyar nyugdíjas, ami alig 140 ezer forint volt három éve. A sor végén Bulgária (226 euró) állt, jócskán lemaradva Szlovákiától (386 euró), míg a legmagasabb átlagnyugdíjak Luxemburgban (2575 euró), Dániában (2417 euró) és Ausztriában (1962 euró) voltak.
A 7 százalékos magyar adat azért olyan alacsony az uniós átlaghoz képest, mert nincs benne sem a rokkantsági, sem a korhatár előtti nyugdíjak tömege, ami a többi uniós tagállamnál benne van – fogalmazott megkeresésünkre Farkas András nyugdíjszakértő.
Magyarországon még 2011. dec 31.-vel szedték ki a nyugdíjrendszerből az összes olyan ellátást, ami nem korral járó öregségi nyugdíj, vagy a nők korkedvezményes nyugdíja. „Amikor lejelentik a nyugdíjadatokat az Eurostat felé, azokban ezek nincsenek benne – ez pedig nagy tömeg, mert átlagosan ezek az egyes európai országok nyugdíjkiadásainak 20 százalékát teszik ki.”
Inkább 9 lesz az a 7 százalék – az úgy már középmezőny
Magyarországon a nyugdíjkassza idén 6019 milliárd forint, ha hozzávesszük még a nyugdíjkiadásokba be nem számolt egyéb ellátásokat – a rokkantsági ellátást, a korhatár előttieket és így tovább – akkor az már körülbelül 6500 milliárd forint.
„Ez borzasztóan nagy összeg még önmagában is, és ez a 6500 milliárd forint GDP-arányosan már nem 7, hanem inkább 9 százalék” – fogalmazott a szakértő. Ezzel a 9 százalékkal egyébként rögtön nyolc országot is megelőznénk, és feljönnénk a 17. helyre Luxemburg mögé.
Összességében nem annyira szörnyű a helyzet, mint amit sugall ez a kép, de egyáltalán nem jó.
Farkas András nem is „szereti” ezeket a GDP-arányos összehasonlításokat, mert nagyon félrevezetőek: „nem tudjuk, hogy ki, mit és hogyan számolja bele” a különböző ellátásokat. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy
Magyarországon a nyugdíjrendszer nem is lehet jobb, mint magának az országnak gazdasági helyzete,
azaz a nyugdíjrendszerünk tükrözi az ország gazdasági helyzetét is. Ugyanis, ha megnézzük ezt a nyugdíjkasszákra vonatkozó GDP-arányos adatsort, akkor a 25. helyen állunk – ez Farkas András szerint azt jelenti, hogy nem nagyon térünk el „az általános törvényszerűségektől, tehát nagyjából ott van a rangsorban a magyar nyugdíjrendszer, ahol lennie kell”.
Házi feladat előtt a kormány
„Rémisztő nyugdíjadatokat közölnek az újságok” – válaszolta Simonovits András nyugdíjszakértő az Economx megkeresésére. A közgazdász szerint ezeknek az adatoknak azért van igazságtartalmuk:
- például a már megállapított nyugdíjak 2010-12 óta működő árindexálása miatt a korábban nyugdíjba vonulók nem részesedtek a nyugdíjazásuk óta eltelt gazdasági fejlődés gyümölcseiből;
- a 60 évesen várható élettartam stagnálása és az általános korhatár gyors növelése (2013-as 62 évről a 2020-as 65 évre) a Nők40 kivételezése ellenére is jelentősen leszorította a nyugdíjasok létszámarányát a teljes népességben.
Simonovits András is felhívta a figyelmet, hogy az adatok nem igazán összehasonlíthatók:
- a különböző országokban a nyugdíjak különféleképp adóznak (nálunk egyáltalán nem adóznak);
- a nemzeti valuta vásárlóereje is más és más.
Utóbbival kapcsolatban például Simonovits András szerint is meglepő, hogy 2021-ben a román, a szlovák, a horvát, a litván, a magyar és a lett nyugdíj is a nagyon szűk 380 és 420 euró közti sávba esett.
Szerinte sokkal meggyőzőbbek azok az adatok, amelyek a magyar nyugdíjegyenlőtlenségek erősödéséről szólnak.
Az induló nyugdíjakat téves alapon, és ezen belül felülbecsült bérdinamikával kalkulálják. Az egykulcsos szja bevezetése miatt a nettó jövedelmek egyre jobban polarizálódnak, a járulékalap-plafon megszűnése okozta különbség növekedését csak az mérsékli, hogy az utóbbi időben felgyorsult infláció erősen csökkenti a degressziós küszöböket, amelyek fölötti nyugdíjalaprészek csak 90, illetve 80 százalékban számítanak bele. Mivel lényeges statisztikai adatokat titkol a kormányzat, csak becsülni tudjuk őket, de a folyamat iránya és mértéke kétségtelenül kedvezőtlen
– válaszolta Simonovits András, hozzátéve, hogy bár a magyar kormány 2022 végén aláírt egy megállapodást az Európai Bizottsággal, hogy 2025. március 31-éig egy nyilvános vita keretében kidolgoz és törvénybe iktat egy megreformált nyugdíjrendszert, egyelőre még a reform alapjául szolgáló OECD-tanulmány sem ismert.
„Talán a két választás szünetében a magyar kormány végre rászánja magát a házi feladat megírására”
– fogalmazott a közgazdász.