Alig néhány héttel ezelőtt felkavaró szavakkal búcsúzott az egyik magyarországi, de erdélyi ízeket kínáló vendéglő tulajdonosa. 

Újdonságot persze csak annak jelentett, aki valamelyes burokban él és nem ismeri a hazai vendéglátás és a turizmus mindennapos problémáit. 

A tulaj hosszan ecsetelte, hogy miként vált tarthatatlanná a helyzet, hogy még a legjobb szándékuk és lelkesedésük ellenére sem tudták működtetni az éttermet: – Fizetünk áfát, munkaerőpiaci járulékot, egészségügyi hozzájárulást, szakképzési hozzájárulást, nyugdíjjárulékot, személyi jövedelem adót, szociális hozzájárulási adót, társasági adót, turizmusfejlesztési hozzájárulást (ezt külön kiemelnénk), kamarai hozzájárulást, iparűzési adót, építményadót, élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, bérleti díjat, zenei jogdíjat, közteherviselési hozzájárulást, munkabért, rezsit (áram, földgáz, víz, szemét, ételmaradék, telefon, internet) banki költségeket. Mobil adatszolgáltatást, pénztárgép felülvizsgálati díjat, könyvelőt, biztosítást, munka alkalmassági vizsgálatot, kötelező rágcsálóirtást, tűzoltó készülékek ellenőrzését.
Közben tönkremegy egy hűtő, egy rostlap, emelkedik a nyersanyag, tönkremegy egy emberi élet... 

Messze nem arról van tehát, hogy bedurciztak, mert nem tudtak annyit félrerakni, hogy megvásárolhassák a legfrissebb Ford Mustang GT Cabriolet California Special-t

- az étterem üzemeltetői a hazai adórendszer, a folyamatosan növekvő költségek, és úgy általában a nehézségek miatt döntöttek a bezárás mellett. Meg amiről csak négyszemközt beszélnek akik még kitartanak: a gazdasági kifehérítés, a NAV-hoz bekötött pénztárgépek, a kormány által is táplált bérnyomás is nagyban hozzájárul a veszteségekhez és amit az egyszeri vendég is saját bőrén érez: az elszabaduló éttermi árakhoz.

A Medvetáncoltatóknak lehet, hogy már sovány vigasz a kormány legfrissebb akcióterve, amit Nagy Márton jelentett be a minap a turizmus felturbózásának érdekében és amitől - legalábbis a tervek szerint - a vendéglátóipar is egyenesbe jöhet. 

Ennek része az Airbnb-szabályozás, ami csak a fővárosra vonatkozik majd és a borravaló szabályozása - utóbbiról korábban Orbán Viktor is tett említést. Ez egyébként a bankok feladata lesz, mármint hogy a kitalálják a kártyás borravalós opciót, méghozzá úgy, hogy a vendég figyelmessége valóban a személyzethez és ezáltal valóban az adómentes kalapba kerüljön. A javaslat tehát elsősorban a felszolgálók számára jár majd kedvező hatással – nem kell majd leszegett fejjel mentegetőzniük, hogy sajnos nem tudják hozzáírni a végösszeghez a bankkártyás terminálon, de készpénzben szívesen elfogadják. 

Mindezzel párhuzamosan arról is döntés született, hogy a szerviz (azaz a felszolgálási) díjat 12 százalékban maximálnák. Ez nem keverendő össze a borravalóval, pláne mert ahol van, ott kötelező.

Mindegy, hogy szervizdíj vagy borravaló, ugyanúgy sumákolhatnak vele

A Nemzetgazdasági Minisztérium szervizdíj maximalizálási döntésével kapcsolatban jó néhány kérdés felmerül, elsőként az, hogy mennyiben segít ez, ha sok helyen eddig sem kapták meg a felszolgálók ezt a díjat. >>>

Ahogy az Index által megkérdezett szakértő fogalmaz a szervizdíj leginkább vendéglátóhelynek jelent többletbevételt, amelyet például a bérek fejlesztésére tud fordítani, ám visszaélésre is ad lehetőséget, mert elég csak az étlap alján, az apró betűs részben feltüntetni - sokszor meglepetést okozva a vendégnek. A mértéke ráadásul akár a 20 százalékot is elérhet, még abban az esetben is, ha csak elvitelre kértük az ételt, tényleges felszolgálás pedig nem is történt. Arról a mellékhatásról nem beszélve, hogy a szervizdíj miatt rendre elmarad a borravaló, amely így a munkavállalók helyzetét is rontja. 

Ám érdemes azt is gyorsan hozzátenni, hogy a szervizdíjnak nemcsak a vendéglátóhely tulajdonosa örülhet, hanem bizony az állam is:

mivel eleve áfaköteles „szolgáltatásról“ van szó, az ominózus 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulást is meg kell utána fizetni.

Azaz, ha felszolgálási díjas étterembe ülünk be, azzal az állam zsebét is hizlaljuk további adóforintokkal - ha innen nézzük ez a sokak számára idegesítő, gyakorlatilag rejtett költség fenntartásához a központi költségvetésnek igencsak erős érdeke fűződik. 

A bezárt vendéglő tulajdonosának elkeseredett posztjában nem véletlenül kapott kiemelt helyet a nevében a turizmus fejlesztését szolgáló hozzájárulás. A története még 2018-ra nyúlik vissza, amikor az éttermi szolgáltatások áfa-kulcsát, a korábbi 27 százalékról - egy átmeneti 18 százalékos után, végül 5 százalékra csökkentetették. Azt persze a gazdasági kormányzat is tudta, hogy az áfa mérték csökkentése jelentős bevételkiesést jelent az államnak, kimondva-kimondatlanul ennek a kiesésnek a kompenzálása miatt vezették be. Az adónem az étkezőhelyi vendéglátásban a helyben készített étel-és nem alkoholtartalmú italok forgalmazását, mint nyújtott szolgáltatást terheli.

Habár a covid alatt ezt a sarcot nem kellett utalgatni, 2023 árpilis elsejétől érkezett újra a feketeleves, azaz a megállapítás, a bevallás és a megfizetés - újabb adminisztrációval terhelve az érintetteket. 

A minap bejelentett csomagból elég világosan kiderül, hogy

az állam valójában úgy akar lökést adni a turizmusnak, hogy semmilyen bevételről nem kíván lemondani.

A legutóbbi Kormányinfón ugyan nagy, többszáz milliárd forintos bejelentések voltak ami majd a KKV-szektor támogatását is érinti a jövőben, ám abból a kormány sem csinál nagy titkot, hogy ehhez komolyabb gazdasági növekedésre is szükség lesz – amihez épp a kis és közepes vállalkozásoknak kellene a többi között hozzájárulni. 

Éppen ezért leginkább hangulatjavítónak tűnnek az olyan intézkedések, hogy az szja-törvény módosításával az állatkerti belépő az adómentes béren kívüli juttatások közé kerülne. Ahogy az is, hogy fokoznák a rendőri jelenlétet a fővárosi bulinegyedben. Kérdés az is, hogy mennyire megy a dereguláció irányába a kiadható pajta vagy pince, amely elvben valóban erősítheti a falusi turizmust ám, hogy ezek megfeleljenek a szállás kritériumának, alighanem sok egyéb követelményt kell majd teljesíteni.

Valódi lazítást is tartalmaz azért a deregulációs csomag, a 20 főnél kisebb kapacitású medencék esetében elegendő lesz az általános felügyelet alkalmazása, vagyis ebben az esetben nem lenne szükség úszómesterre és a nem kereskedelmi célra használt termálvíz kísérőgáz jövedéki adóját is megszüntethetik. Könnyítésnek tűnik az is, hogy felülvizsgálják az éttermek parkolási követelményeit, indokolt esetben pedig felmentés járhat az elvárások alól.

Az Airbnb-szállások budapesti korlátozása, az esetleges moratórium és az adóemelés viszont nem újdonság, régóta ismert, hogy a kormány asztalán van ám, mint kiderült a kormány nem rontana ajtóstól a házba, kommunista módszerekben nem gondolkozik

a váérható szigorításból viszont aligha lesz fellendülés.

Ki tudja, miért de éppen a leglényegesebbnek tűnő változás került valamiért a lista legvégére: a tervek szerint ugyanis január 1-től kivezetik a légitársaságokat terhelő széndioxid-adót. Valószínűleg joggal élhet a gyanúperrel az, akiben felmerül, hogy az intézkedési listával gyakorlatilag épp ezt a csöppet sem mellékes intézkedést akarták átcsúsztatni. 

Abból a szempontból persze egyáltalán nem meglepő, hogy miután az állam jelentős költségvetési áldozatvállalással visszavásárolta a Budapest Airport 80 százalékát, igyekszik teljes gőzzel pörgetni. Ha nincs adó, sokasodhatnak a járatok, jöhet a bevétel. A környezetterhelés innentől fogva - mondjuk úgy - már nem akkora prioritás, legfeljebb Brüsszelben kell majd megint egy kicsit magyarázkodni. 

Ahogy Nagy Márton is fogalmazott: a Budapest Airport új kezekben van, versenyképességének növelése kiemelten fontos. Ehhez kapcsolódik majd a gyorsforgalmi út felújítása, a repülőtér fejlesztése, hiszen mint mondta, mégiscsak ez az ország kapuja.