Nagy felhördülést okozott a munkavállalói szervezetek körében a sokak által már csak "rabszolgamunka-törvényként" emlegetett új kormányzati indítvány, amely a munkaidő szervezés egyes kérdéseit módosítaná. A tervezet lényegében két ponton - a munkaidőkeret meghosszabbítása, illetve a túlórapótlék lehetséges megvonása kapcsán - javasol érdemi és első látásra átütő erejű változásokat, ám a nagy része inkább szövegezésbeli pontosítás.
A tervezet - vélhetően nagy autóipari szereplők nyomására - váratlanul, bármiféle érdekegyeztetést mellőzve került a parlament elé, ami részben magyarázhatja, hogy laikusok számára rendkívül nehezen értelmezhető. Ennek az is oka lehet, hogy számos pontatlanságot, elírást tartalmaz, illetve még az érdemi pontokon is félreértésekre ad okot.
Valaki kilobbizta, de félresikerült
A javaslat szerint július 1-től, a nem általános formában (jellemzően hétfőtől péntekig tartó, napi 8 órás munkaidőben), hanem úgynevezett munkaidő keretben történő foglalkoztatásnál, a munkáltatóknak, a jelenlegi 12 helyett elegendő lenne 36 hónap után elszámolni a dolgozóval a túlórák után járó pluszpénz, vagy szabadidő miatt - feltéve, ha ezt kollektív szerződésben kikötik.
A tervezet alapján - akárcsak eddig - az éves munkaidőkeret átlagában kellene meghatározni a heti pihenőidőt - vagyis a napi munkaidő végétől, a következő beosztás szerinti napi munkaidő kezdetéig tartó, kötelezően előírt 48 órát. Ámde a törvényjavaslat szerint a teljes munkaidő keret háromévesre növekszik, így teljesen értelmetlen az, hogy akkor miért kell továbbra is éves átlagban meghatározni a heti pihenőidőt - magyarázta lapunknak Kéri Ádám, a KRS Ügyvédi Iroda munkajogi üzletágvezetője. Hároméves időkeretben kiírni a heti pihenőidőt ugyanakkor rendkívül nehéz lenne, mert óriási lenne az ingadozás, a jelenlegi forma viszont biztos, hogy az értelmezési gondok miatt állandó jogvitákat okozhat majd a munkaidő beosztása kapcsán.
A szakember szerint szintén a viták melegágya lehet, hogy a pihenőnapoknál a jogalkotó kijelenti, hogy az egyenlőtlen beosztásban dolgozók vagy 48 órányi pihenőidőt kaphatnak hetente, vagy ehelyett csak 40 órás egybefüggő pihenőidőt, ugyanakkor kihagyják a törvény eddig meglévő magyarázó részét, amely szerint, mivel 40 óra nem tesz ki két napot, a fennmaradó nyolc órányi különbözetet valamikor ki kell adni szabadságként. Az elképzelhető, hogy a törvény szövegéből továbbra is ez következne, ám a változások miatt a magyarázat nem érthető: bizonyos munkáltatók így mondhatják azt, hogy nem kell kiadni ezt a nyolc órát, mások viszont kiadhatják - fogalmazott.
Ez nem szándékos hiba, ez a javaslat ilyen
Számos más rendelkezés ugyancsak értelmetlen Kéri szerint. Így például, a korábbi előírások alapján, 6 ledolgozott munkanap után ki kell adni egy pihenőnapot, azonban kivétel három munkarend - megszakítás nélküli, több műszakos és idényjellegű tevékenység -, ahol elegendő havi egy pihenőnapot kiadni.
Az új módosításban ugyanakkor leírják általános szabályként, hogy 6 nap után jár egy pihenőnap, aztán felsorolják a három kivételt, ámde elfelejtik odaírni, hogy ezek kivételt képeznek, majd megismétlik, hogy 6 munkanap után jár egy pihenőnap. Így végül nem lehet követni, hogy mire vonatkozik a törvény. Valószínűleg ezt elírták.
A pihenőnapok esetén további félreértések lehetnek: így amikor kimondják, hogy heti két pihenőnapra jogosult a munkavállaló, de ezeket egyenlőtlenül is be lehet osztani, akkor nem teszik világossá, hogy akkor általános munkarendben is ki lehet adni másképp a pihenőnapokat, vagy sem. Összességében a tervezet úgy lett megszövegezve, hogy több problémát okozhat, mint amennyit megoldana - értékelt Kéri Ádám.
Ami a magyar munkajogban példátlan
Két módosítás van, ami az újdonság erejével hat. Kérdés, hogy ezekkel - ilyen formán - mire mehetnek a munkáltatók.
Az egyről három évesre növelt munkaidő keretnél, illetve túlóra-elszámolásnál még drasztikusabb javaslat azon szabály módosítása, amely szerint munkavállalónak joga van arra, hogy legalább hét nappal előre ismerje a munkaidő-beosztását, amelyet kivételes körülmények között meg lehet változtatni, de legkevesebb négy nappal hamarabb, a munkavégzés napja előtt. Ennél korábbi módosítás esetén azonban rendkívüli munkavégzésért járó pótlék illeti meg a dolgozót. Most azonban beemelnék a törvénybe, hogy a munkavállaló hozzájárulhat ahhoz, hogy bármikor módosítsák a munkaidő beosztását - ezzel gyakorlatilag lemondatnák az alkalmazottakat a túlórapótlékról.
Ezek a rendelkezések ugyanakkor nem általános érvényűek, hiszen a tervezetben garanciális elem, hogy csak kollektív szerződésben lehet kikötni őket. Kéri Ádám szerint épp ezért nem fog áttörést hozni - szerinte ez csak akkor történne meg, ha a törvény munkáltatóknak olyan jogot adott volna, amit egyoldalúan vethetnek be, ám ilyen nincs a módosításban. Ezzel szemben a vállalatoknak egyenként kell megállapodniuk, a helyi szakszervezetek jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy bevezessék az új határozatokat.
Ha az érdekegyeztetés fórumain világossá tette volna a kormány, hogy hozzá akar nyúlni a törvényhez, akkor találtak volna olyan közös alapot, amellyel a munkáltatóknak kedvező lett volna a módosító. Ilyen feltételek mellett azonban nagyon kevesen fognak 36 hónapos munkaidő keretet kollektív szerződésben bevállalni - vetíti előre a munkajogi szakértő. A túlórapótlék megvonása pedig éppen az a kategória, amelyet egy releváns szakszervezetnek a kollektív szerződésben ki kell zárnia. Bár a munkaadóknak lehetősége van arra, hogy egyénileg, a munkaszerződésben kikötve mondassák le a dolgozókat a pótlékról, ezt nem sok esetben tudják majd kivitelezni, legalábbis erős kényszer nélkül.
Ez lesz a végtelenített munkaidőkeret?
A munkavállalói képviseletek körében nagy aggodalmat váltott ki a tervezet, mivel a meglehetősen tág jogértelmezés a visszaélések alapja lehet majd. A hatályos törvény lehetőséget ad a munkáltatóknak, hogy pénzdíj helyett pihenőidőben kompenzálják a rendkívüli munkavégzést - példálózott lapunknak Molnár Ákos, a Vasas Szakszervezet Nyugat-Dunántúli regionális ügyvivője. Ha a törvényt elfogadják, megszaporodhatnak az olyan visszásságok - amelyek egyébként sztrájkfeszültséget is okoztak már az egyik cégnél -, hogy a munkáltató, a munkaidőkeret végén egyben ad ki például tíz pihenőnapot. Bajt okozhat, hogy pihenőnapra - órabéres, teljesítménybéres szerződés esetén - nem jár bér - mondta.
Ám az új javaslat szerint a 36 hónapos munkaidő keretet követő második keret, vagy az arra rákövetkező év végéig - tehát akár 7 éves késéssel is - kiadhatja a munkáltató a túlórát kompenzáló szabadságot. Ez gyakorlatilag nonszensz, hiszen a feldolgozóiparban óriási a fluktuáció, még azok a munkások is kisebbségben vannak, akik egy cég kötelékében akárcsak három évet ledolgoznak.
Szerinte ugyancsak gond lehet, hogy a munkaidő keretre vonatkozó túlzottan rugalmas szabályozás alapján a munkaadók könnyűszerrel "áttörhetik" a minimum 48 órányi heti szabadidőt előíró szabályt és a megnövekedett termelésre hivatkozva a törvényesnél többet dolgoztathatnak.
Milliókat érint majd?
Molnár Ákos szerint tévedés azt hinni, hogy amennyiben az országos, reprezentatív szakszervezetek nem írják alá az Mt. módosításait szentesítő kollektív szerződéseket, akkor azok nem fognak elterjedni. Trend ugyanis, hogy a munkáltatók úgy határoznak, hogy nem kívánnak országos szakszervezetekkel tárgyalni, hanem létrehoznak egy saját munkavállalói képviseletet. Ehhez kapcsolódóan már próbaperek is zajlanak, hiszen a gyakorlat jogsértő, ugyanakkor nagyon nehezen bizonyítható.
A megoldás tetten érhető sok helyen: a vállalatok által gründolt szakszervezetek nevét jellemzően a "független" jelzővel látják el, bár arra felhívta a figyelmet, hogy nem minden "független" elnevezésű szakszervezet ilyen.
A módszerrel kollektív szerződést viszonylag könnyű keresztülvinni, hiszen a szakszervezetnek "csak" az üzemi dolgozók 10 százalékát kell beszerveznie tagságába, s máris jogosult megkötni a megállapodást - érvelt.
Úgy látja, ahhoz, hogy a tervezet a gyakorlatban ne diktátum, hanem valódi alku tárgya, igazán befolyásos, független szakszervezetekre lenne szükség - ilyenek Magyarországon jellemzően nincsenek. Ezért szerinte a módosítás nyomán számos helyen elterjedhetnek a visszaélésszerű gyakorlatok, nemcsak az autó-, és feldolgozóiparban, hanem másutt is, így dolgozók milliói válhatnak érintetté.
Miért kell az egész?
A munkavállalók már most is teljesen túl vannak terhelve, mivel a létszámhiányt a cégek túlórával próbálják kompenzálni. A munkaerőhiány viszont akkora gond, hogy például egy komolyabb influenzajárvány még egy nagyvállalat életében is jelentős problémákat tud okozni - állítja Molnár.
Az Mt.-módosító javaslatokhoz, az emberhiány mellett a modern termelési rendszerek - Just-in-time, Just-in-sequence - is ösztönzőt jelenthettek. A nagy ipari szereplőknél ugyanis nincs raktározás, csak azonnali, rögtön a vevőhöz történő kiszállítás működik. Ez olyan mértékű rugalmasságot kíván, a szervezeti egységek olyan szoros együttműködését követeli, amelyhez szükséges a munkaerő flexibilitása.
A lapunk által megkérdezett szakértők szerint a kormány magától nem találhatott ki ilyen módosítót, inkább valószínű, hogy az egyik nagy autóipari szereplő lobbija állhat a háttérben. Hogy kiderítsük, az állításhoz miként viszonyulnak az ágazatban, a Magyar Gépjárműipari Egyesülethez fordultunk. A szervezetnél többszöri megkeresés után is csak későbbre ígértek választ.