Az elmúlt években a technológia fejlődésével rohamos bővülésnek indult a foglalkoztatás egy új formája, amelyet egyebek mellett olyan vállalatok előretörése dobott be a köztudatba, mint a Uber. Ezek a cégek gyakran egy online platform és mobil applikáció segítségével kötik össze az ügyfeleket, vállalkozásokat és munkavállalókat - gyakran csak pár perces munka elvégzésére.

A digitális platform gazdaság vagy közösségi gazdaság - amelynek képviselői között találjuk az Ubert, a Deliveroot, a Foodorát, vagy a TaskRabbitot - sokféle elnevezés alatt jelenik meg, egyebek mellett a keresletalapú, úgynevezett on-demand gazdaság vagy az úgynevezett gig economy, amit magyarul "hakni gazdaságként" szoktak emlegetni.

Kapcsolódó

Ez az egész a digitális "közösségi munka" (crowdwork) szűk niche területeként indult, mára viszont már egy globális jelenséggé nőtte ki magát, egyes szakemberekben nem kis riadalmat keltve, miután nézetük szerint ez a fajta foglalkoztatás munkavállalók tömegeit teszi kiszolgáltatottabbá. A gig economy előretörése viszont egyelőre töretlennek tűnik. Csak szemléltetésként néhány adat, milyen volumenű dologról van szó:

  • a Kelly Services egy idén publikált felmérése szerint a globális munkaerőnek már mintegy harmadát teszik ki a szabadúszók vagy a "gig munkások" (csak az USA-ban ez mintegy 50 millió munkavállalót jelent);
  • más felmérések szerint az Y generáció tagjainak már közel fele része a gig economynak;
  • a McKinsey Global Institute 2015-ös felmérése szerint a gig economy alapját képező online platformok 2025-re 2,7 ezer milliárd dollárral növelhetik a globális GDP-t, ami 2 százalékos növekedést jelentene, miközben 72 millió "teljes munkaidős állásnak megfelelő" munkahelyet hozhatnak létre.

Erre a jelenségre sokszor - a cégek működésében megjelenő technológiai újdonságok miatt - új üzleti modellként is tekintenek sokan, és sokszor össze is kötik egy modernebb, innovatívabb, rugalmasabban alakítható, produktívabb jövőképpel. Amikor viszont a helyzet mélyebb elemzéséhez jutunk, igazából érdekes ellentmondásokra derül fény. Ezen ellentmondások egy részére részben az Uber irányította rá a figyelmet, amely talán a leglátványosabb vitákat generálta több országban. Vajon az ilyen típusú szolgáltatások közvetítőként csak összehozzák a keresleti és kínálati oldalt, vagy szolgáltatást is nyújtanak? Egy ilyen vállalatot minek lehet tekinteni, egy szimplán közvetítő szerepét betöltő technológiai cégnek vagy egy tradicionális foglalkoztatóként megjelenő szolgáltatónak?

Ez már itt a forradalom?

Azzal kapcsolatban, hogy a technológia fejlődésével megjelenő új üzleti modellek mennyire forradalmiak, és az ezekhez kötődően megjelenő új foglalkoztatási formák mennyire tekinthetőek valami olyannak, amelyek irányadóak lehetnek a világ jövőbeli fejlődésében, érdekes következtetésekre jutott Jeremias Prassl, az Oxford Egyetem egyetemi docense, aki a napokban Magyarországon járt és a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott mesterkurzust, illetve részt vett egy - az EFOP 362 projekt keretében - Székesfehérváron szervezett, a munka jövőjéről szóló konferencián.

Karrierív

Jeremias Prassl az oxfordi Magdalen College ösztöndíjasa, az Európai és Összehasonlító Jog Intézetének igazgatóhelyettese, az Oxford Egyetem jogi karának egyetemi docense, egyebek mellett a gig economy foglalkoztatási anomáliáiról, illetve annak szabályozásáról szóló, hamarosan megjelenő Humans as a Service című könyv szerzője. Hallgatott jogot Oxfordban, Párizsban és a Harvardon, megkapta a brit akadémia Rising Star Engagement Award elnevezésű díját, hogy tovább vihesse munkáját az európai munkaügyi szabályozás terén. Rendszeresen ad tanácsokat nemzetközi szervezeteknek, kormányoknak, magán szektorban tevékenykedő szervezeteknek a munka jövőjével, technológiával és innovációval kapcsolatos témákban.

Prassl - akivel a Napi.hu annak kapcsán beszélgetett, hogy hamarosan a témában egy könyve is megjelenik - a gig economy kapcsán megjelenő érvelések kettősségére hívta fel a figyelmet. A támogatók egy radikálisan új "diszruptív" ágazatként állítják be a gig economyt, amelyben az új technológia által vezérelve új lehetőségek és új termékek jelennek meg alacsonyabb áron, és ahol a kormányok akkor tehetnek a legtöbbet, ha békén hagyják az egészet, nehogy megfojtsák az innovációt. Az ellenzők viszont az eredendően kizsákmányoló jellege miatt az egészet betiltanák.

Mindkét érvelésben vannak részigazságok, a gig economynak vannak előnyei és hátrányai is. Bár ezek a platformok nagyon különböznek egymástól, mégis van közös vonásuk: valamilyen szoftvert használnak, hogy összekössék az ügyfeleket a munkavállalókkal, van valamilyen értékelőrendszerük, amelyen keresztül az egész tranzakciót a felügyeletük alatt tartják - magyarázta az Oxfordi Egyetem docense.

Nem egészen új

Bár Prassl szerint vannak olyan cégek - mint például a Facebook -, amelyek tényleg új technológiának és új üzleti modellnek tekinthetőek, ám a gig economy legtöbb vállalatáról mindez nem mondható el. Lehet, hogy egy új technológiát használnak, ám azt egy régi funkció kiváltására alkalmazzák - mint például az Uber a diszpécserszolgálatot váltotta ki az applikációval -, a vállalkozás mögött megbúvó üzleti modell viszont nagyon is régi.

Vannak ugyan olyan platformok, amelyek meglehetősen nagy szabadságot adnak a munkavállalóknak a munkavállalás paramétereinek meghatározásában, ám vannak olyanok is, amelyek nagyon szigorúan meghatározzák szinte minden aspektusát a munkavállalásnak. Utóbbi esetében pedig Prassl szerint jogos elvárás lehet, hogy a munkavállalók feletti teljes kontroll gyakorlásához a felelősség is társuljon. Példaként az Uber esetét említette, hiszen az Egyesült Királyságban a bíróság kimondta, hogy mivel minden olyan jogot alkalmaz, amit egy hagyományos munkáltató, ezért nem lehet csak közvetítő digitális platformként tekinteni rá.

Vigyázat, csapda!

Prassl szerint a digitális platformokat ezért nem lenne szabad a munkaerőpiactól elkülönítve kezelni és nem lenne szabad a technológia kivételezettségének csapdájába esni. A technológia nagyszerű dolog, de azt is meg kell nézni, hogy mit tesz a munkaerőpiaccal. Ebben az értelemben pedig Prassl szerint a gig economy csak egy olyan trend a munkaerőpiacon, mint amilyet az 1970-es évek óta látunk: a munka fragmentáltságát, a rövid távú szerződések, kötetlen munkaidős szerződések alkalmazását. A gig economy alapvetően nem különbözik ettől - hangsúlyozta a szakértő.

Azt a jelenséget, amikor egy új technológia mögött régi üzleti modell áll, Prassl "innovációs pradoxonnak" nevezi, és úgy véli, ezt fontos szem előtt tartani, amikor munkaerő-piaci szabályozásról beszélünk. Emiatt is van azon a véleményen, hogy a gig economy szabályozásához egyáltalán nincs szükség teljesen új jogszabályokra, csak a már meglévőket kellene alkalmazni és betartatni.

Azt is fontosnak tartja, hogy a platformgazdaságban dolgozóknak is biztosítani kell védelmet, amelyre a megoldást bizonyos munkaügyi alapstandardok felállításában lát. A minimumfeltételek meghatározásában szerinte jó alap lehet az EU-ban a Szociális Jogok Európai Pillére.

Megfojtják az innovációt?

Miután ilyen lépések nyomán a munkaerő költsége is emelkedne, egyes ellenvélemények szerint ez az innovációt is megfojtaná. Prassl azonban egészen más következtetésre jutott: egyik kutatása szerint ugyanis a bizonyos munkaügyi standardok megléte nemhogy megöli az innovációt, hanem még ösztönzi is. A munkavállalók védelme és a magasabb munkaköltségek azért ösztönzik az innovációt - magyarázta kérdésünkre válaszolva -, mert ha nagyon olcsó a munkaerő, akkor a problémákat több emberrel oldják meg a cégek, míg ha magasabbak a munkaerőköltségek, akkor innováción vagy a termelékenység javításához szükséges beruházáson keresztül.

Véleménye szerint ez volt a helyzet a XIX. századi Angliában is, amikor a munkások a fonógyárak gépesítése miatt harcoltak a munkáltatókkal, illetve amiatt panaszkodtak a cégek, hogy mások gyerekeket és nőket dolgoztatnak olcsóbban - ami a XIX. század gig economyja volt -, és nem tudják felvenni velük a versenyt. Amikor viszont betiltották a gyermekmunkát, és megszűnt ez az olcsó munkaerő, az innovációban egy masszív felfutás indult, miután vonzóbbá vált fejlesztésekbe beruházni.

Akár mindenki nyerhetne vele

Ahhoz, hogy mindenki számára előnyös legyen a gig economy, egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni - emelte ki Prassl. Meg kell tartani az egyensúlyt: lehet új technológiát alkalmazni, de emellett a már meglévő alapszabályokat is be kell tartani - például, ha a minimálbérről vagy a diszkriminációmentesség szabályozásáról van szó. Ez nemcsak a fogyasztóknak és a munkavállalóknak lehet segítség, de a valódi innovációt is ösztönözné - érvelt a kutató.

Ahhoz, hogy a gig economy mindenki számára pozitív változást jelentsen, a professzor három konkrét javaslatot emelt ki a Napi.hu kérdésére:

  • A rugalmas munkát végző munkavállalók számára 25 százalékkal magasabb minimálbért állapítana meg. Ezt elmondása szerint Ausztráliában már alkalmazzák. A magasabb minimálbér véleménye szerint arra szolgálhat ösztönzőül, hogy a munkáltatók tényleg csak akkor használjanak alkalmi munkavállalókat, ha szükségük van rá, emellett viszont a munkavállalókat is segíti, hiszen nagyobb kockázatért magasabb kompenzációban részesülhetnek.
  • Az értékelés hordozhatóvá tételét kötelezővé tenné: a munkavállalók vihetnék magukkal más platformokra a korábbi értékeléseiket.
  • A diszkriminációellenes szabályozásokat az algoritmusokra szigorúbban alkalmazná: rendszeresen kellene ellenőrizni hogy az algoritmusok elfogultak-e bármilyen irányba, például a női vezetők mindig alacsonyabb értékelést kapnak-e, mint a férfiak, vagy a női fejlesztők rendszeresen alacsonyabb fizetést kapnak-e, mint a férfi társaik.

Prassl szerint a jövőben sok gig munka lesz és most fontos, hogy megteremtsük annak a körülményeit, hogy azok akik ebben dolgoznak, megfelelő védelmet kapjanak.

A munka jövője nem valami olyan, ami meg fog velünk történni, hanem azt nekünk kell kialakítani és megalkotni

- fogalmazott a Prassl, aki szerint azok a döntések, amelyeket most meghozunk, a munka jövőjére is hatással lesznek.

Képünk forrása: Shutterstock.