Az elmúlt napokban újra előtérbe került a nukleáris fenyegetés, de az orosz eszközök villogtatása ellenére a Nyugati hírszerzés biztos abban, hogy látható volna ha Oroszország valóban atomcsapásra készülne. Bár a legtöbb tisztviselő szerint ennek ellenére is komolyan kell venni a fenyegetést, Európa egészének most valószínűleg mástól kell tartania – írja Thomas S. Warwick, az Atlantic Council szakértője.

Az elmúlt héten – feltehetően oroszok által – elkövetett hibrid támadások azt jelezhetik előre, hogy Putyin egy kidolgozott bomlasztási kampánnyal készül a télre, és bár ennek ugyanúgy része a megfélemlítés, mint a nukleáris rakéták használatának belengetése, Európára nézve közvetlenebb következményei is lehetnek az összetett hadviselési technikának.

Többoldalú fenyegetés

Egy "hibrid háborúban" ötvözve használhatnak hagyományos, gazdasági és a politikai hadviselést, kibertámadásokat, információs műveleteket, a kritikus infrastruktúrák elleni támadásokat, a diplomáciát és a választásokba való beavatkozást. Warwick szerint ha jól játsza ki a kártyáit, Putyin még egy 2023-as ukrajnai győzelemnek is megágyazhat.

Ezt az elképzelést vetíti előre az Északi Áramlat földgázvezetékek elleni szabotázs, és a jóval kisebb médiafigyelmet kapó, de annál nagyobb fenyegetést jelentő jelöletlen drónok, amik egy héttel korábban tűntek föl a norvég olaj- és gázfúró tornyok közelében. Az esetet eredetileg a helybéli Stavanger Aftenblad lap írta meg, ami után a norvég olajbiztonsági hatóság éberségre kérte a célpontba vett Equinort és a többi termelőt is.

Az eset azért sem verődött nagyobb dobra, mert nem sokkal később Norvégia arra szólította fel az ipart, hogy több részletet ne áruljon el az ügyről, pedig a norvég vizek közelében halászó orosz hajók egyáltalán nem ritkák, és dokumentált gyakorlata van ezek hírszerzésre való használatának, amit a brit szakirodalom egyszerűen csak „fishing for secrets” (szabadfordításban: „titokhalászat”) névvel illet.

Nyílt lapos játék

Ha elfogadjuk az USA álláspontját a valószínűsíthető orosz szabotázsról, akkor a drónok esetében sem szabad késlekedni, és Warwick szerint az diplomáciai óvatoskodás és a csendes nyomozások helyett, a nyugati hírszerzésnek azt a stratégiát kell követnie, amit a háború februári kitörése előtt is gyakorolt: megnevezni minden előkészítési stádiumban levő orosz próbálkozást, és ezzel elrettenteni őket egy esetleges norvég szabotázstól.

A potenciális „hamis-zászlós” műveletek leleplezése, és a szabotázsról szerzett információk nyilvánosságra hozása mellet, a NATO, az USA és a Norvég haditengerészet egy részét is a fosszilis energiahordozókban gazdag vizekre kéne vezényelni, így az elrettentés is meglenne, és ezzel drasztikusan lecsökkenthetnék az esélyét annak, hogy Putyin bármit is megkíséreljen.

Ha mégis megtenné, arra hamar fény derülne, és mivel ezzel egyszerre támadná egy NATO tagállam infrastruktúráját és veszélyeztetné Európa energiaellátását, a szövetségesek azonnal közvetlen támadásnak tekinthetnék, amivel a NATO 5. cikkelyének értelmében ténylegesen világháborút robbanhatna ki, ami talán még neki sem érdeke.