Az euróövezetben 2014-ben a medián órabér 14,1 euró, az unióban pedig 13,2 euró volt, ennek a kétharmadánál az eurózóna 19 országában a foglalkoztatottak 15,9 százaléka, a 28 uniós országban pedig 17,2 százaléka keresett kisebb összeget.
Az egyes uniós tagállamok között jelentős az eltérés az alacsony keresetűek arányát tekintve, illetve az életkorcsoportok és a nemek között is. Az EU-ban 2014-ben az alacsony keresetűek 21,1 százaléka nő volt, míg a férfiak esetében ez az arány 13,5 százalék volt. Az alacsony keresetűeknek mintegy harmada 30 év alatti volt, szemben a 30-59 éves korcsoport 14 százalékos arányával.
A képzettség szempontjából elemezve az adatokat az derül ki, hogy minél alacsonyabb a képzettsége valakinek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az alacsony keresetűek körébe tartozik. Az EU-ban az alacsony keresetű foglalkoztatottak 28,2 százaléka volt alacsony képzettségű. Az arány a középfokú végzettségűek körében 20,9, a magas végzettségűek körében 7 százalék alá mérséklődött.
Abban, hogy alaki az alacsony keresetűek közé tartozik-e, jelentős szerepet játszik még a munkaszerződések típusa: az EU-ban az alacsony keresetűek 31,9 százaléka rendelkezett határozott idejű szerződéssel, míg a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezők körében ez az arány 15,3 százalék volt.
A munkavállalók legnagyobb arányban, 25,5 százalékkal, Lettországban tartoztak az alacsony keresetűek közé. A balti köztársaságot szorosan követi Románia (24,4 százalék), Litvánia (24 százalék), Lengyelország (23,6 százalék), Észtország (22,8 százalék), Németország (22,5 százalék), Írország (21,6 százalék) és Nagy-Britannia (21,3 százalék).
Ezzel szemben a munkavállalók kevesebb mint 10 százaléka esett az alacsony keresetűek kategóriájába Svédországban (2,6 százalék), Belgium (3,8 százalék), Finnország (5,3 százalék), Dánia (8,6 százalék), Franciaország (8,8 százalék) és Olaszország (9,4 százalék).
Ötszörös különbség
Vásárlóerő paritáson számolva a tagállamok között a nemzeti bruttó órabérek mediánja ötszörös különbséget mutatott a két véglet között. A legmagasabb medián bruttó órabért vásárlóerő paritáson számolva Dániában (18,5 PPS), Írországban (18,4 PPS), Belgiumban (15,4 PPS), valamint Németországban és Luxembourgban (15 PPS), illetve Hollandiában és Svédországban (14,5 PPS) találkozott az Eurostat. A legalacsonyabb ezzel szemben Bulgáriában (3,6 PPS), Romániában (4 PPS), Lettországban (5 PPS) és Litvániában (5,1 PPS) volt.
Euróban számolva még szörnyebb különbségek
A tagállamok közötti különbség még szembe tűnőbbé válik, ha mindezt euróban kifejezett értékekkel nézzük. Ez alapján a legmagasabb medián bruttó órabért Dániában (25,5 euró), Írországban (20,2 euró), Svédországban (18,5 euró), Luxembourgban (18,4 euró), Belgiumban (17,3 euró) és Finnországban (17,2 euró) találjuk.
Ezzel szemben euróban a legalacsonyabb medián bruttó órabért Bulgáriában (1,7 euró), Romániában (2 euró), Litvániában (3,1 euró), Lettországban (3,4 euró) és Magyarországon (3,6 euró) lehet keresni. Vagyis a legmagasabb és legalacsonyabb euróban számolt medián bruttó órabér közötti különbség az uniós tagállamok között 15-szörös különbséget mutat.
Hogy áll Magyarország?
Magyarországon 2014-ben a medián bruttó órabér 3,6 euró volt, ami 6,5 PPS-nek felel meg vásárlóerő paritáson számolva. Ennek kétharmadánál, 2,4 eurónál a foglalkoztatottak 17,8 százaléka keresett kevesebbet. A százalékos arányt tekintve a magyarországinál 11 országban volt jobb a helyzet, miközben a medián órabér 21 országban volt nagyobb.
A V4-ekkel összehasonlítva Lengyelországban az alacsony keresetűek közé 23,6 százalék, Szlovákiában 19,2 százalék, Csehországban 18,7 százalék. Vásárlóerő paritáson számolva a nemzeti bruttó órabérek mediánja tekintetében a szlovákoké a magyar szinten van, Csehországban 7 PPS, Lengyelországban 7,4 PPS. Az euróban számolt medián bruttó órabér pedig Magyarországon a legalacsonyabb, hiszen a lengyeleknél ez 4,3, a szlovákoknál 4,4, a cseheknél 4,6 eurót jelent.
(A statisztikában nem szerepelnek Görögország és Horvátország adatai.)