A nyugati világban sokan tekintenek gazdasági fenyegetésként arra, hogy Kína igen versenyképes ipari hatalommá emelkedett. Úgy vélik: a kínaiak elszipkázzák a munkahelyeket, aláássák a meglévő üzleti modelleket és esetenként veszélyeztetik a nemzetbiztonságot. Van egy terület, amelyek van ok az aggodalomra, nevezetesen a szél- és napenergia eszközeinek fejlesztése, amelyen Kína valóban jelentős előnyre tett szert a fejlett ipari államokkal folytatott versenyben - kezdi összefoglalóját Nick Butler, a Financial Times (FT) veterán energetikai szakkommentátora.

Anélkül, amit ezen a téren a kínaiak elértek az elmúlt évtizedben, nem növekedhetett volna olyan gyors tempóban az alternatív energiatermelés, ahogy nőtt, nem léphetett volna előre a világ az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megteremtése felé. Az, hogy a szél- és a napenergia ma már állami támogatás nélkül is versenyképes a hagyományos áramtermelési módszerekkel, a kínai vállalatok felpörgött turbina- és panelgyártásának köszönhető - véli az FT cikkírója.

Zuhanó költségek

A szélre alapozott áramtermelés költsége 69, a napsugárzásra alapulóé 88 százalékkal zuhant az elmúlt tíz évben - derül ki a Lazard befektetési bank adataiból -, és Kína mindkét technológiában világelső. Ez azt jelenti, hogy vezető szerepet szerzett magának az energiatermelés átállásának folyamatában, amelyben a fosszilis tüzelőanyagok és az atomenergia helyét a megújuló források veszik át. Ráadásul az FT publicistája szerint ennél is csak sokkal többre számíthatunk a jövőben.

Kína ugyanis jóval mások előtt jár az új áramellátási rendszerek kifejlesztésében és bevezetésében, továbbá világelső a lítium-ion akkumulátorok előállításában is. Az utóbbi területen a világ gyártási kapacitásának 60 százalékát birtokolja. A világ útjait koptató hárommillió elektromos jármű többsége is az ázsiai országban zümmög - az eladások ezen a területen tavaly 56 százalékkal ugrottak meg.

Szó sincs arról, hogy ebben az óriási fejlődésben a világ megmentésének vágya motiválná a pekingi vezetést. Hszi Csin-ping elnök irányításával minden politikai akaratukat, tehetségüket és pénzügyi erejüket annak szolgálatába állították, hogy Kínát globális ipari szuperhatalommá tegyék. Jellemző, hogy a szél- és napenergia-termelő berendezések fejlesztésének az alternatív energia használatát támogató európai állami támogatások adtak lendületet.

Ma már Kínában segítenek a légszennyezés csökkentésében - és ezzel a kínai politikai hatalom stabilizálásában, miután az ottani városokban keletkező szmog már politikai elégedetlenséget is kelt. Emellett nemzetbiztonsági haszna is van az új iparág virágzásának: hosszabb távon mérsékelni fogja Kína energiahordozó-importját. Jelenleg napi kilencmillió tonna olajat importálnak a geopolitikai bizonytalanságtól szenvedő Közel-Keletről.

Esély és kétely

Az amerikai Brookings kutatóintézet friss jelentésében megfogalmazott egy optimista forgatókönyvet Kína és a nyugati országok együttműködésére. E szerint a pekingi vezetés keresi a módját annak, hogy leváltsa az állami támogatásra alapuló gazdasági modellt, mert túltermelésre ösztönzi a cégeket, azaz hatékonyabbá akarja tenni a vállalatokat. Eközben mérséklődött a szellemi javak lopkodása is, ami utat nyithat a nyugati cégek beáramlása előtt: részben önállóan, részben helyi vállalatokhoz kapcsolódva beléphetnek a kínai zöldenergia-iparba.

Az FT szakírójának azonban kétségei vannak a jelentésben felvázolt kép realitásával kapcsolatban. A globalizáció gazdasági szempontból óriási előnyöket ígérő folyamat, amelyben a világgazdaság ipari alapjai kelet felé vándorolnak. Logikus lenne, ha a nyugati vállalatok követnék ezt a folyamatot. A gond az, hogy ez saját országaikban munkahelyek elvesztésével jár, amit könnyen és joggal használnak ki azok, akiket aggaszt ez a változás. Így aztán kétséges, hogy az a nyílt kereskedelmi rendszer, amely az elmúlt évtizedekben működött a világon, továbbra is fenntartható-e.