Pár hónapja egy olyan programmal álltak elő Finnországban, amelyben a finn Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium, magánszereplők, az Európai Beruházási Alap (EIF) és a Finn Innovációs Alap (SITRA) részvételével bevándorlóknak és menekülteknek segítenek munkát találni és ennek révén minél előbb integrálni őket a társadalomba. Bár nálunk e kérdés kormányzati megítélése a finn ellenkezője, érdemes egy pillantást vetni a projektre, mert a közpénzkezelésnek egy merőben más módjára tesz kísérletet, mint ami itthon jelenleg megszokott és a módszert más, a társadalom hasznát szolgáló célokra is lehet(ne) használni.

A finn kormány a SITRA segítségével már egy ideje arra keresett rendszerszintű megoldást, hogy az országba érkező bevándorlókat minél hamarabb munkához tudják juttatni és ebbe finnországi cégeket is bevonjanak. Az alapprobléma ugyanis, hogy a bevándorlók körében mért munkanélküliség 2-5-ször magasabb a helyiek körében mértnek és sokkal több időbe telik nekik elhelyezkedniük a munkaerőpiacon.

A modell

Az erre kitalált modell úgy néz ki, hogy a beruházói oldalon van egy 13,5 millió eurós alap, amelybe az Európai Beruházási Terv (Juncker-terv) keretében az EIF - amely az Európai Beruházási Bank Csoport (EIB) része és főleg az európai mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozása a célja - 10 millió euróval száll be úgynevezett társadalmi kötvények (Social Impact Bonds - SIB) finanszírozásán keresztül. Ez a tervek szerint 2500-3700 bevándorló és menekült integrálását segítené elő a finn munkaerőpiacon képzés és a megfelelő munka megtalálásában nyújtott segítség révén.

A projektet egy alapkezelő, ebben az esetben az Epiqus menedzseli, a pénzből szolgáltatásokat vásárolnak szakértői szervezetektől, amelyek lehetnek vállalatok, civil szervezetek is. Az egyetlen dolog, ami az alapkezelőt érdekli, hogy az adott feladatot vállaló szervezet vagy cég tényleg értsen ahhoz, amit vállal és így a kitűzött eredményeket is hozni tudják (ebben a konkrét projektben azt, hogy a bevándorlókat minél előbb munkát találjanak és lehetőségük legyen a társadalomba integrálódniuk) - magyarázta egy brüsszeli fórumon Jussi Nykänen, az Epiqus partnere. Ezt a projektet 2019-ig futtatnák.

Az Epiqus alapkezelő

Az Epiqus egy társadalmilag felelős projektekkel foglalkozó alapkezelő (impact investor), profitja 50 százalékát szociális és környezetvédelmi célok elérését segítő programokra fordítja. E területen az első, a finn pénzügyi felügyeleti hatóság által is felügyelt pénzügyi cég Skandináviában. Az alap jelenleg főleg a közszférában dolgozók jóllétére, a bevándorlók gyors foglalkoztathatóságára, valamint a gyerekek és fiatalok körében a társadalmi kirekesztettség megelőzésére irányuló projektekben aktív. Az alap által finanszírozott projektek fő célja a társadalmi problémák, válsághelyzetek kialakulásának megelőzése.

A társadalmi kötvényekkel történő finanszírozás megosztja a kockázatot a magán- és az állami befektetők között, hogy a helyi, regionális és nemzeti kormányzat hatékonyabban költhesse el az erre szánt keretet és az elköltött pénzért jobb minőségű szolgáltatást tudjon nyújtani. Adófizetői pénzeket pedig csak akkor költ a kormány, ha a projekt eredményes.

Mi számít sikernek?

A projekt keretében az számít sikeresnek, ha egy bevándorlót 3-4 hónap alatt munkába tudnak állítani. Ekkor a kormány hozamot fizet a befektetőknek abból a pénzből, amit megspórolt a munkanélküli juttatások ki nem fizetésén. Vagyis a befektetők kockázata az, ha a bevándorló nem talál munkát. Így az EIF és az Epiqus dolga, hogy megtalálja azokat a vállalatokat, amelyek hajlandóak a bevándorlók képzésében részt venni, foglalkoztatni, illetve olyan bevándorlókat találni, akik készek és motiváltak, hogy a projekt keretében munkahelyet találjanak. Ez a modell Nykänen szerint rendszerszintű változásokat is hoz a piacon, leginkább az eredményorientált kifizetések miatt.

Így például az Epiqusnak megvan a lehetősége arra, hogy ne csak egy céggel szerződjön, hanem annyival és olyanokkal, amelyekre szükség van a projekt eredményes kivitelezésére - így olyan platformot létrehozva, ahol összekötik a folyamatban résztvevő feleket. Ez a struktúra arra is lehetőséget ad, hogy rugalmasan és testre szabottan tudjanak segíteni a bevándorlóknak a számukra megfelelő állás megtalálásában.

Ez a gyakorlatban Nykänen szerint a következőképp néz ki: a menekülteket, bevándorlókat megkérdezték, hogy mit szeretnének, illetve mit tudnak csinálni, aztán megkeresték azokat a vállalatokat, amelyeknek nehezükre esik munkaerőt találni, majd összeállítják azt a képzési utat, amely szükséges ahhoz, hogy a bevándorlók/menekültek be tudjanak kerülni az adott munkakörnyezetbe. A folyamat végén lévő cég pedig biztos lehet benne, hogy a kiképzett munkaerő hozzá megy dolgozni.

Nykänen ugyanakkor a Napi.hu-nak azt is elmondta, hogy az alap fenntartja a jogot arra, hogy ha folyamatban résztvevő valamelyik cég nem tudja megfelelően ellátni a feladatát (például a tréningek kivitelezése nem megfelelő minőségű), akkor másikat keressen helyette. Ez azért érdeke az alapkezelőnek, mert ha - a jelen példánál maradva - a programban részt vevő bevándorló mégsem foglalkoztatható, mert nem volt megfelelő a felkészítése a munkára, akkor a magánbefektetők pénze forog kockán. (Vagyis a "pénznyelő, járadékvadász szolgáltatókat" így nagyobb eséllyel ki lehet szűrni - a szerk.)

Ez a Juncker-terv

A legfrissebb adatok szerint az Európai Beruházási Terv (Juncker-terv) az eredetileg megcélzott 315 milliárd eurós pótlólagos beruházásnak több mint háromnegyedénél, 240,9 milliárd eurónál jár, amelyhez az EIB és az EIF 47,4 milliárd eurónyi forrást nyújt. A Juncker-terv mögött álló Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) Magyarországon 37 millió euró értékben hagyott jóvá finanszírozást, ami itthon 1 milliárd eurónyi további befektetést ösztönöz a várakozások szerint.
Az Európai Bizottság és az EIB becslései szerint a sz EFSI által támogatott beruházások eddig mintegy 300 ezer munkahely létrejöttét segítették az EU-ban. Ennek a számnak 2020-ra 700 ezerre kellene emelkednie a kitűzött célok szerint.

Mit várnának e projekttől?

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a projektnek köszönhetően a bevándorlók képzésének időszaka 65 százalékkal csökken, mindez azért mert olyan képzést kapnak, ami a jövőbeni munkakörük betöltéséhez szükséges. Így foglalkoztatásuk a jelenlegi 30 százalék körüli szintről 65-70 százalékra emelkedhet. Ebben az a "trükk" - fogalmazott Nykänen -, hogy a folyamat végén álló cégek, amelyek foglalkoztatni fogják őket, már az első perctől kezdve együtt dolgoznak a projektben részt vevő többi szereplővel.

Mindezek eredményeként a finn kormány akár 28 millió eurót is megspórolhat a hároméves periódus alatt, ami egyrészt a ki nem fizetett munkanélküli juttatásokból adódna, másrészt abból, hogy a munkába állt bevándorlók után az állam költségvetésébe gyorsabban kerülnének adópénzek.

Az EIF pedig a befektetéseire akár 10 százalékos hozamot is kaphat a 3-5 éves beruházási időszak alatt, ha a projekt sikeres - írta a Finnishnews.fi egy korábbi, a projektről szóló cikkében. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hozamot a finn kormány csak a potenciálisan ki nem fizetett munkanélküli juttatásokon megspórolt pénzből fizet, ha a projekt elbukik - azaz bevándorlók nem találnak munkát -, akkor az adófizetők pénzéből semmi sem veszik el.

Az Epiqus partnere a brüsszeli fórumon a projekt ismertetésekor ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ezt a módszert még sohasem tesztelték, viszont szerinte jól startoltak: a programon keresztül eddig már közel 100 menekültet sikerült munkába állítani, a programba pedig már 400-an kerültek bele.

Nem igazán kockázatmentes

Bár a társadalmi kötvények (SIB) nem számítanak új dolognak, hiszen már 2010 óta léteznek ilyen beruházások, a Juncker-terven belül finanszírozott projektek között ez az első ilyen. Ez a pénzügyi eszköz a nevét onnan kapta, hogy az ebbe befizető befektetőket nemcsak a pénzügyi megtérülés, hanem a befektetésük társadalomra gyakorolt hatása is érdekli.

Így zárult a világ első SIB-finanszírozott projektje

A világ első SIB-jét a socialfinance.org.uk szerint 2010-ben bocsátotta ki a Social Finance Ltd. és egy peterborough-i börtönben indított programot finanszíroztak, melyhez 5 millió fontos tőkét adott össze 17 befektető. A cél az volt, hogy hét év alatt kétezer rövid időre elítélt foglyoknak segítsék a társadalomba való visszailleszkedést. A statisztika szerint ugyanis az elítéltek 60 százaléka nagy valószínűséggel visszaeső lesz, miután sokuknak nincs lakása, munkája, ahova visszamehetne. Az idén elvégzett értékelés azt mutatta, hogy a programnak köszönhetően a rövid időre elítéltek körében a visszaesők száma 9 százalékponttal csökkent, ráadásul úgy, hogy a programot 2015-ben felfüggesztették, mert egy, a kormány által elindított reform értelmetlenné tette a folytatást.

A SIB-ről viszont érdemes megjegyezni, hogy nem "igazi" kötvényekről van szó, hiszen a visszafizetés és a befektetés megtérülése akkor történik meg, amikor a kívánt társadalmi célt elérik. Ha ez nem történik meg, akkor a befektetők elesnek a hozamtól és a visszafizetéstől is. Bár a hagyományos értelemben vett kötvényektől annyiban eltérnek, hogy olyan változók nincsenek hatással rá, mint a kamat, az újrabefektetési kockázat vagy a piaci kockázat, a bedőlés veszélye fennáll.

Emellett rengeteg olyan hatás van, amelyet gyakran nem is lehet számszerűsíteni, így nehéz mérni a sikert - hívta fel a figyelmet a Epiqus partnere. Ennek ellenére dolgoznak egy olyan rendszer kialakításán, amellyel lehet mérni a bonyolult társadalmi hatásokat is, de a siker meghatározására használható mérce mégis egyszerű és átlátható legyen a kormányzatok számára.

Hol futnak ilyen programok?

A Social Finance weboldala szerint jelenleg messze az Egyesült Királyság a lista vezető e kötvények használatában, a briteknél ugyanis 33 ilyen program fut, amelyet az USA követ 16-tal, a harmadik helyen pedig Hollandia áll 7 projekttel. Európában még Portugáliában (4), Finnországban (2), Svédországban (1), Németországban (1), Svájcban (1), Belgiumban (1) és Ausztriában (1) futnak még ilyen programok, de volumen alapján a cikkünkben körbejárt finn projekt a legnagyobb.

Igény lenne rá

A Juncker-tervről szóló brüsszeli fórumon elhangzott, hogy befektetők körében lenne arra akarat, hogy szociális és zöldberuházásokat finanszírozzanak, de ehhez könnyen használható eszközök is kellenének.

A szociális beruházások általában igen tőkeigényesek, csak hosszú távon térülnek meg, így erős hitelminősítésű megbízható partnerekre is szükség van, nem kockázatmentesek - így em csoda, hogy jelenleg csak nemzeti szinten lehetséges a finanszírozásuk. Ebből az is adódik, hogy a beruházások volumene kicsi ahhoz, hogy tényleges kötvényként lehessen a SIB-eket kezelni.

Az eredményorientált kifizetésekre épülő innovatív pénzügyi eszközök viszont Nykänen szerint egyre népszerűbbek lesznek, és véleménye szerint a valódi kötvénystruktúra is előbb-utóbb kialakul. Ha pedig az egész egy befektetési alapon keresztül történik, az lehetőséget adhat arra is, hogy a nemzeti keretekből kilépve határon átívelően lehessen ilyen típusú - legyen az egészségügyi, szociális infrastruktúra-fejlesztési, lakhatási, oktatási vagy foglalkoztatási - beruházásokat finanszírozni Európa-szerte.

Nem árt, ha van bizalom

A program működtetésének alapfeltétele az is, hogy a befektetőknek legyen bizalma az adott ország kormánya iránt. Jussi Nykänen, az Epiqus partnere a Napi.hu-nak elmondta: a szerb kormány is jelezte már, hogy szívesen indítanának ilyen programot a fiatalok foglalkoztatásának javítása érdekében, ám a szakember szerint a magánbefektetőknek van némi kétsége a felől, hogy a program sikeressége esetén a szerb kormány valóban fizetne. Így jelenleg azon dolgoznak, hogy ezt a bizalmi deficitet miként lehetne áthidalni.

(Nyitókép forrása: Pixabay.)