Pénteken a hetek óta lefelé tartó olajár esése felgyorsult: az amerikai könnyűolaj, a WTI 68 dollárig esett, az Európában meghatározó Brent 71 dollárra csökkent. Heti zárásban ilyen alacsony árat az elmúlt közel 3 évben nem láthattunk, 2023 közepén egyszer szúrt le rövid időre 70 dollárig az ár, de akkor azonnal fel is pattant onnan.

Brent olaj ára hordónként dollárban, 3 év
Brent olaj ára hordónként dollárban, 3 év
Kép: stooq.com

Ez az áresés több szempontból is jelentős. Egyrészt jól látszik a grafikonon, hogy az árból ezzel kikerült nem csak az orosz-ukrán háború és az orosz olajjal szembeni szankciók áremelő hatása, de még a háború orosz megindítását megelőző két hónap feszültsége és ideges várakozása is. A másik lényeges tényező, hogy az OPEC+, vagyis az olajexportáló országok szövetségének 12 tagja és a velük átmenetileg együttműködő országok azért vezettek be önkéntes, vagyis nem minden tagra kötelezően kiterjedő kitermelés-visszafogást, hogy a Brent árát 75 dollár fölött tudják tartani.

Kapcsolódó

A kitermelés visszafogásának feloldása

Természetesen azt még nem tudhatjuk, hogy ez az árszint most tartósan elesett-e, de egyre nagyobb az esélye annak, hogy nem tud majd érdemi időre visszakapaszkodni oda az ár, ahhoz valamilyen érdemi változásra lenne szükség a kereslet és a kínálat jelenlegi arányaiban. Márpedig az OPEC+ 8 tagja az összesen napi 2,2 millió hordós önkéntes napi kitermelés-visszafogást átmeneti jelleggel vezette be, a terv az volt, hogy ezt fokozatosan, több lépésben megszüntetik idén ősztől.

A terv szerint októberben került volna sor az első 180 ezer hordós lépésre, vagyis ennyivel bővült volna a kitermelés, de ezt egyelőre elhalasztották, vélhetően decemberre. A halasztás oka éppen az lehetett, hogy már a döntést megelőzően elesett a tartani kívánt árszint, így féltek, hogy a lépés gyenge kereslet mellett érné a piacot, és esetleg túl nagy áresést okozna.

Csökkenő kínai import és az amerikai elnökválasztás

Ezt ők alapvetően azzal indokolták, hogy a kínai import elmarad a várttól a kínai gazdaság gyengélkedése miatt, ugyanakkor lehet egy olyan racionális ok is a háttérben, hogy az amerikai elnökválasztási kampány önmagában is befolyásolja az olajárat, mégpedig lefelé, hisz a mindenkori újraválasztásért küzdő elnök, illetve jelen esetben a jelöltséget átvevő alelnök célja az, hogy leszorítsa a benzinárat az USA-ban, miután ennek kiemelt, az európainál sokkal nagyobb jelentősége van a kampányban.

Arról persze nem tudunk, hogy az USA kormánya közvetlenül beavatkozna az olajpiacon, például stratégiai tartalékaikból nem dobtak piacra, a kitermelők, exportőrök egy része azonban időzíthette úgy eladásait, hogy azok most nagyobb arányban kerüljenek piacra. Még az sem kizárt, hogy tényleges piaci lépés nem történt az elnökválasztáshoz kötődően, csak a piaci szereplők lélektana játszott szerepet, miután nem zárták ki, hogy sor kerülhet ilyen lépésre, ezért az eladók kiegyeztek az alacsonyabb árral is.

Szorult helyzetben az OPEC

Hogy ez a hatás ténylegesen mennyire játszik szerepet, az látszani fog a piacon az elnökválasztás után, bár lehet, hogy az OPEC+ a kitermelés növelését úgy időzíti, hogy amikor múlik ez a hatás, rögtön piacra lépjen a megnövelt mennyiséggel. A szervezet ugyanis bizonyos tekintetben szorult helyzetben van: a kitermelés visszafogásának fenntartásával tartósan nem tudja fenntartani az árat, mivel a teljes olajkitermelés 60 százalékát adó független kitermelő közül aki csak tudja, növeli a felszínre hozatalt és az exportot.

A háború felülírta a klímavédelmet

Az orosz támadás után visszaszorult a klímavédelmi szempont a kitermelésben, és elsődleges prioritás lett az ellátásbiztonság úgy, hogy közben az orosz olaj exportját minél inkább igyekeznek visszaszorítani, hogy az orosz bevételek, melyekből a háborút finanszírozzák, visszaessenek. Az orosz olaj jelentős része így is utat talál a piacra, ha egyre nehezebben is, de az már látszik, hogy más kitermelők bőven kitöltik az orosz export csökkenése által keletkező űrt.

Előrehozott kereslet

Az elmúlt egy év folyamataiban a közel-keleti események is szerepet játszottak. A Hamász tavaly októberi izraeli mészárlásával kirobban gázai háború, melybe Irán proxyjai (húszik, Hezbollah) is belekeveredtek, olyan aggodalmat keltett a piacon, hogy a konfliktus kiterjedése gátolhatja a közel-keleti olajexportot, vagy az olaj szállítását a Szuezi-csatornán. Ezek a félelmek végül alaptalannak bizonyultak, miután a legfőbb közel-keleti olajkitermelők Irán kivételével gondosan távol maradtak a konfliktustól, a húszi támadások idején pedig az olaj szállítása Afrika megkerülésével történt, ami csak átmenetileg zavarta a piacot.

A geopolitikai félelmek így a kereslet egy részét előre hozhatták, a vevők az olajellátás akadozásától vagy a magasabb áraktól félve bevásároltak, így az előrehozott kereslet most hiányzik a piacról. Ez értelemszerűen átmeneti hatás, ugyanakkor az látszik, hogy a Brent típus árának 75 dollár felett tartásához masszív kereslet-visszafogás szükséges, melynek jó részét eddig Szaúd-Arábia vállalta magára, miközben így az OPEC+ aránya fokozatosan csökken a világ teljes exportján belül. Ennek fenntartása egy szinten túl már nem érdekük, vélhetően inkább elfogadnak egy tartósan alacsonyabb árszintet magasabb kitermelés mellett.