Európa-szerte forronganak a gazdák: Romániában, Németországban és Franciaországban is okoztak fennakadásokat. A feldühödött gazdák decemberben trágyát szórtak Berlin utcáira, a német kormány mezőgazdasági járművek dízelüzemanyag-támogatásának csökkentésére vonatkozó tervei miatt. A kabinet ugyan módosította ezt követően a terveit, de ez sem volt elegendő ahhoz, hogy gátat szabjon a gazdák tiltakozásának:

ötezer traktorral vonultak fel Berlin kormányzati negyedében.

Kapcsolódó

„A gazdák ma egyértelmű jelzést küldtek a szövetségi kormánynak, hogy teljes egészében vonja vissza a tervezett adóemeléseket” – idézi a The Guardian Joachim Rukwiedet, a Német Gazdaszövetség (Deutscher Bauernverband) elnökét.

Franciaország sem úszta meg, meg kell tapasztalnia a gazdák haragját. A probléma központi kezelésében pedig nem hozott áttörést az sem, hogy a francia szakszervezeti vezetők egyeztettek Gabriel Attal közelmúltban kinevezett miniszterelnökkel is. Folytatódtak az útlezárások. A gazdák jelezték, ígéretek és üres szavak helyett intézkedéseket várnak a kabinettől.

Attal a napokban bejelentette, hogy a kormány visszavonja a mezőgazdaságban használt nem közúti gázolaj adójának tervezett emelését, és tíz adminisztratív egyszerűsítő intézkedést vezet be a gazdák terheinek enyhítésére. A legjelentősebb francia mezőgazdasági szakszervezet, az FNSA azonban ennek ellenére is jelezte, folytatódik a tiltakozó megmozdulás. A kabinetnek a héten már azon kellett törnie a fejét, miként akadályozza meg a főváros megbénítását. A gazdák ugyanis jelezték, le akarják zárni a Párizsba vezető összes fontosabb utat.

Gazdák tüntetnek az SPD berlini székháza előtt 2024. január 26-án
Gazdák tüntetnek az SPD berlini székháza előtt 2024. január 26-án
Kép: AFP / John MacDougall

Az EU ágazatzöldítési törekvései lennének a ludasak?

Egyes elemzők szerint a gazdák felháborodása nagyrészt arra vezethető vissza, hogy az Európai Unió jelentős részben rajtuk keresztül szeretné véghezvinni a zöldítési folyamatot. Ez persze nem véletlen: a változó időjárási és éghajlati viszonyok egyetlen más ágazatot sem érintenek ennyire közvetlenül. Az állattenyésztés vagy egyes műtrágyák alkalmazása például éghajlatkárosító üvegházhatású gázok, például metán vagy nitrogéndioxid kibocsátásával jár.

Ennek fényében szavazta meg például a növényi fehérjék uniós termelésének növelésére irányuló stratégia végrehajtását is tavaly szeptemberben az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottsága.

A Nyugat-Európában kibontakozott gazdatüntetések azt jelzik, hogy azok a tényezők, amelyek immár – egymás hatását erősítve – évek óta nehezítik a gazdák életét, mostanra olyan nyomást helyeztek rájuk, amelyek miatt nemcsak a jövőképük sötétült el, hanem már mindennapjaik is. Úgy tűnik, több helyen is az adókedvezmények tervezett megkurtítása volt az utolsó csepp a pohárban. A klímaváltozás, a Zöld Megállapodás fenyegetései, és a 2023-során megfeleződött növényi termékárak egyre rosszabb gazdálkodási körülmények közé kényszerítik a nyugati gazdákat

– nyilatkozta az Economxnak Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője.

Hozzátette, „a gazdáknak nem lételeme a tüntetés. A komfortzónájukból való erős kilépés azt jelzi, tényleg nagy a gond. Eltűnt a jövedelmük, és bizonytalan a jövőjük. Az Erste Agrár Központ arra számít, hogy ebben az évben az alacsony terményárak nem fognak érdemben emelkedni. Szóval, tényleg nehéz évük lesz azoknak a gazdáknak, akik piaci célú szántóföldi növénytermesztést végeznek. Az állattenyésztés környezetvédelmi célok és változó fogyasztói preferenciák mögé rejtőző visszaszorítása nyugaton kézzel fogható törekvés”.

Ösztönző támogatás vagy szigorúbb adóztatás – ez itt a kérdés

Számos elemző és kutató szerint gyakorlatilag elkerülhetetlen az, hogy a fenntarthatóság jegyében visszaszoruljon globális szinten az állattartás a növénytermesztéssel szemben. A „haszonállattartás használja fel véges mennyiségű erőforrásaink és mezőgazdasági területeink jelentős részét, ezért biztosan kijelenthető, hogy a környezeti problémáink nagy hányadát is ez a tevékenység okozza. A haszonállattartás visszaszorítása ezért – az állatok szenvedésének megakadályozása mellett – nem csupán az üvegházhatású gázkibocsátás, hanem az állatok tartásához és a takarmánytermeléshez felhasznált területek elképesztő nagysága miatt is szükséges” – fogalmazott Szöllősi Réka élelmiszer-politikai elemző a Prove-on közzétett cikkében.

A napokban pedig az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület (ESABCC) is arra hívta fel a figyelmet jelentésében, hogy a mezőgazdaságban tett erőfeszítések jelentősen elmaradnak az EU 2030-ra és 2050-re kitűzött ambiciózus éghajlati céljaitól. Kiemelték, nem csoda, hogy a mezőgazdasági tevékenységre visszavezethető károsanyag-kibocsátások nem csökkennek, hiszen

az állattenyésztéssel foglalkozók még most is dúskálnak a pénzügyi támogatásokban.

Kérdés, hogy milyen módon vehetők rá az állatipari szereplők arra, hogy a növénytermesztésre álljanak át. Állami szempontból ez történhet különböző ösztönzők vagy szigorúbb adóztatás révén. Mint látszik, utóbbira a legtöbb esetben tiltakozással reagálnak a gazdák, az előbbi viszont nem feltétlen jelent kellő motivációt.

A gazdák nagyon jól motiválhatók a támogatások feltételrendszerei által, de a piaci árak határozzák meg azt, hogy meg tudnak-e élni tevékenységükből. A fő szántóföldi termények globális termelése évről-évre dönti a csúcsokat, a készletszintek a legtöbbnél magasan vannak. A hatékonysági verseny fokozódik, amiben az EU látványosan marad le

– mondta Fórián Zoltán.

A szakértő véleménye szerint „az egészséges életmód, és az annak részét képező táplálkozás mindig a helyes arányokra, mennyiségekre és minőségre helyezte a hangsúlyt. Az arányokra, az önellátásra az élelmiszer-termelésben is nagyon ügyelnie kellene az Európai Uniónak. Az EU évtizedek óta folyamatosan veszít élelmiszer-világpiaci pozícióiból, egy sor terméknél már masszív importfüggésnél tart”.

Ő a megoldást egy harmadik útban látja. Szerinte a legjobb lenne a piaci versenyre, a kereslet alakulására bízni a változás ütemét, a növénytermesztés és az állattenyésztés között arány alakulását. A húsfogyasztás lassú csökkenése Európai nyugati felén már most is fokozatosan tolja ezt el a növénytermesztés, a zöldség-gyümölcs termelés felé.

A piaci verseny és a lassú átalakulás esetében azonban felmerülhet egy jelentős rizikófaktor: az időtényező. Számos kutató hívta fel már a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaság és az élelmezési rendszer reformja klímaügyi szempontból igencsak sürgető.