Kína legjobban képzett generációja, az 1990-es évek közepétől 2010-ig születettek (Z generáció), akik első képviselői most lépnek a munkaerőpiacra, nagy ígéretekkel kecsegteti az ázsiai országot, ám úgy tűnik, a kínai gazdaság nem igazán tart igényt a szolgálataira – derül ki a Bloomberg összefoglalójából. Elvileg az egyre innovatívabb, technológiailag egyre fejlettebb vállalatoknak éppen a legfrissebb képzettséggel rendelkező fiatalokra lenne szükségük, ám valami kisiklani látszik.

Számos körülmény szerencsétlen találkozása nyomán a 16-24 éves, városban élő fiatalok körében 19,3 százalék a munkanélküliségi ráta, ami több mint kétszerese a hasonló amerikai adatnak. A kínai kormány zérócovid-politikája, amely szerint bárhol felülit a felét a járvány széles körű lezárással reagálnak rá, még munkába sem mehetnek az emberek, párosult az oktatási vállalkozásokra vonatkozó szabályok megszigorításával és az ingatlanfejlesztések korlátozásával.

Nem passzolnak a lehetőségek és az elvárások

Eközben a szakiskolák 12 millió végzőst bocsátanak a munkaerőpiacra, ami rekord, de nem is ez a baj, hanem az, hogy az új munkaerő elvárásai nem passzolnak a lehetőségekhez. A fiatalok válaszul kiábrándulnak a magánszektor vállalataiból és alacsonyabb fizetésért az államiban helyezkednek el. Ha ez így megy tovább az éreztetni fogja a hatását a gazdasági növekedésen. A 25 évesnél fiatalabb állás nélküliek 1-3 százalékkal mérsékli Kína munkaerő-állományát. És a kevesebb dolgozó kisebb GDP-t eredményez.

A 22 éves Hszü Csao-csün Kína kreatív ágazataiban keresett munkát magának a pandémia előtt, ám négyhavi hiábavaló próbálkozás után végül egy állami vállalatnál helyezkedett el. Úgy látta, hogy a koronavírus-járvány alatt a magáncégek jövője bizonytalanná vált, ami megerősítette, hogy inkább az állami szektorban vállaljon állást. Hszü nincs egyedül: az 51job Inc. munkaerő-piaci cég adatai szerint tavaly a frissen végzettek 39 százaléka állami állást akart. Ez az arány 2017-ben még csak 25 százalék volt.

Örül az ország vezetése

Hszi Csin-ping, a Kínai Kommunista Párt és az ország elnöke bizonyára örül, hogy a fiatal munkanélküliek inkább állást keresnek a kormány háza táján, minthogy meg akarnák dönteni. Az 1960-as évek közepén Mao Ce-tung, az ország akkori vezetője úgy élt túl egy hasonló helyzetet, amelyben a fiatal kommunista káderek nem tudtak beilleszkedni a rendszerbe, hogy elindította a kulturális forradalomnak nevezett mozgalmat. Ebben az ifjak, részben lemészárolva idősebb elődeiket, mintegy megteremtették az üres állásokat, amelyeket betölthettek.

Hszi az egyik kínai egyetemen tartott beszédében azt tanácsolta a végzősöknek, hogy kerüljék el azokat a helyzeteket, amelyekben nem felelnek meg egy magasabb beosztásnak, ám eközben vonakodnak elfogadni egy alacsonyabbat. Szerinte nem reális elvárás, hogy valaki egyik napról a másikra gazdag és híres legyen.

Merülj alá!

Az üzenet hatott: a végzősök elvárása a kezdőfizetésekkel kapcsolatban a 2021-eshez képest hat százalékkal, havi 6295 jüanra (364 ezer forint) csökkent. Eközben nőtt az állami vállalatok vonzereje. Ugyanakkor az ambíciók hanyatlását jelzi, hogy a közösségi médiában terjed a fiatalok között a „tang ping” (szabad magyar fordításban: merülj alá) életmód népszerűsítése. Ennek lényege, hogy szálljunk ki az egymás lábán taposó napi versenyből.

Ennek fokozott változata a „bailan” (hagyd rohadni) iránytű, amelyet lelki relaxációként jellemez a 24 éves, pszichológia szakon végzett Hu Hsziao-jüe. Ez a hozzáállás akkor is kellemes érzést eredményez, ha valaki kudarcot vall. Hu 2021 nyarán kezdett állást keresni nem sok sikerrel, aztán tavasszal már csak tíz jelentkezésre egy választ kapott. Ez olyan volt, mintha szakadékba zuhant volna.

Olvass Marxot!

Végül végzettsége alapján esélyes lett volna egy divatos internetes vállalatnál elhelyezkedni, ám életfilozófiájának jegyében úgy gondolja, hogy az ilyen cégeknél azért hajtják halálra magukat az emberek, mert attól tartanak, hogy bármikor kirúghatják őket. A technológiai cégek túl sokat vesznek ki az alkalmazottaikból. Ezért az állami távközlési vállalatnál helyezkedett el, ahol fél kilenctől fél ötig tart a munkaideje és nem kell halálra dolgoznia magát.

A 25 éves Kaj Lou, aki az ország egyik legjobb egyetemét végezte el, gyakornokként végigjárt egy technológiai óriáscéget, egy ügyvédi irodát, egy tőzsdei értékpapír-kereskedőt és egy bíróságot. Végül egy kormányzati pozícióban helyezkedett el, amelyért kétszázan versenyeztek. Elmondása szerint úgy érezte a kipróbált állásokban, hogy a munkájának nincs értelme. Miután olvasta Karl Marx műveit, értelmetlennek tűnik számára a kapitalista verseny, így aztán a közalkalmazotti státuszt választotta.