Július elején 88 dollárig szaladt fel a Brent ára, ott azonban éles fordulat jött, és 78 dollárig zajlott az esés. Ez egy viszonylag gyors mozgás az olaj piacán, ugyanakkor hosszabb távon az ár egy sávban, sőt, egy szűkülő sávban tartózkodik, ami viszonylag ritka jelenség a piacon.

Kép: Economx

A mostani esés mögött, úgy tűnik, egy komoly fundamentális ok áll: Kína, amely a világ legnagyobb olajimportőre, lényegesen kevesebbet vásárolt az utóbbi időben, mint szokott, és logikus, hogy ekkora keresletcsökkenés áreséshez vezessen. Közben abban is lehetett bízni, hogy Venezuelában sikerül leváltani Nicolás Maduro elnököt, és az ország napi másfél millió hordót adhat el újra, ez a remény azonban hiú ábrándnak bizonyult.

Kapcsolódó

Kína szerepe

A kínai kereslet csökkenése a kínai gazdaság tartós gyengélkedésére utal: az ingatlanlufi kipukkadása okozta megtorpanás egyelőre tartósnak bizonyul, így hosszabb távon távon is mérséklődhet a kínai olajkereslet a korábban számítotthoz képest. Emellett szerepet játszhat az is, hogy a nagyobb országok közül messze Kínában terjedt el a legjobban az elektromos autózás, ami önmagában is visszafogja az olaj iránti keresletet.

Az olaj ára 20 évvel ezelőttig sosem volt magasabb, mint 40 dollár, akkor azonban éppen Kína gyorsan növekvő kereslete borította fel a piaci egyensúlyt, az ár átlépte az addigi csúcsot, és egy nagyon erős emelkedő trend következett, ami egészen 150 dollár közelébe repítette az árat 2007-re. Ekkor szárnyaltak a tőzsdén az olajcégek úgy, ahogy azóta se, valóságos mánia zajlott bennük, a Molért is ekkor indult felvásárlási harc az OMV részéről.

Egyensúly a magasban

A 2008-as pénzügyi válság aztán elapasztotta a keresletet, a túl magasra szökött olajár vissza is esett 40 dollárig, lényegében visszatesztelte a korábbi csúcsot, majd újra emelkedni kezdett, és ahogy helyreállt a világgazdaság, 2011-2012-re ismét 100 dollár fölé került. Ekkortól 3 éven át beállt a 100-125 dollár közti sávba, vagyis egy tartós egyensúly alakult ki, ami ritkaság az olaj piacán.

Összeomlás két lépésben

Az egyensúlyt ezt követően a megnövekvő kínálat borította fel, mégpedig az amerikai palaolaj kitermelésének gyors növekedése miatt. A kitermelési költség kezdetben viszonylag magas volt, de az igen magas piaci ár mellett bőven megérte: a gyorsan növekvő mennyiségtől 2014-15-ben összeomlott a piac, rövid időre még 30 dollárig is lenézett az ár. A palaolaj kitermelése az alacsony ár mellett nem érte már meg, így az ár 70-80 dollárra emelkedett, ahol ugyancsak egyensúly alakult ki.

A dél-belridge-i olajmező a koronavírus-járvány alatt 2020. áprilisában
A dél-belridge-i olajmező a koronavírus-járvány alatt 2020. áprilisában
Kép: Getty Images / David McNew

2020-tól aztán ismét drámai események következtek: a járvány indulása közel a felére csökkentette a keresletet, az ár olyan mértékben omlott össze, hogy nem is tudjuk megmondani, hol volt az alja, A tőzsdei határidős kereskedésben negatív árak is előfordultak, még mínusz 40 dolláron is volt kötés, ezt azonban technikai tényezők okozták: a spekulatív vételi pozíciók tulajdonosainak mindenképpen zárni kellett az ügyletet, mivel a fizikai olajat nem tudták átvenni.

A chicagói határidős tőzsdén kereskedett olajhoz tartozó tárolók is úgy megteltek, hogy a tényleges olajvevőknek is extra szállítási költségük keletkezett, így nekik is jól jött a negatív ár, amely persze csak átmeneti lehetett. Az azonnali, fizikai piacon 10-20 dollár körül zajlottak a legolcsóbb kötések.

Háborús árrobbanás után tartós egyensúly

Az első lezárások után a piac helyreállt, pláne, hogy a kitermelők is hatalmas csökkentést hajtottak végre, így aztán jött a véget nem érő áremelkedés, melyet végül az Ukrajna elleni orosz támadás gyorsított fel, és ismét láthattuk a 140 dollár fölötti árat. Az egyensúly azonban fokozatosan helyreállt, az amerikai kínálat a magas ár mellett ismét felfutott, miközben az USA lett mára a világ messze legnagyobb kitermelője.

Az ár még 2022-ben visszaesett 100 dollár alá, ott aztán az utolsó másfél évben kialakult az egyensúly. A sáv először 70 és 95 dollár között alakult azonban egy szűkülő formát mutat: idén 75 és 92 dollár volt a két szélső érték, a nyár folyamán pedig 77 és 88 közötti: ezen belül tette most meg lefelé az út nagy részét az ár.

Több szereplő az eladói oldalon

Ez arra utal, hogy stabilabb a piac összességében, mint korábban, aminek oka lehet, hogy sokkal több szereplő van már a kínálati oldalon is, mint korábban. Míg 50 éve majdnem kizárólag a Perzsa-öböl menti, főleg arab államok adták a kitermelés javát (az orosz olajat a szocialista tábor kapta), addig mára az USA nagy súlya mellett sok más szereplő is megjelent, mint Kanada, Nigéria, Angola, Brazília, Mexikó, az említett Venezuela, és legújabban Guyana, ahol hirtelen feltört az olaj, és rövidesen napi másfél millió hordó lesz az ország kitermelése.

Olajfinomító a nigériai Kadunában
Olajfinomító a nigériai Kadunában
Kép: Construction Photography / Avalon / Getty Images / Andrew Holt

Ez a diverzifikáció hozzájárul a stabilitáshoz még úgy is, hogy az orosz, az iráni és a venezuelai olajra szankciók vonatkoznak. A tavaly október óta fennálló közel-keleti feszültség közvetlenül nem érintette eddig a piacot, hisz az olajtermelő arab államok gondosan távol tartották maguk a konfliktustól, abba az olajexportőrök közül csak Irán keveredett bele, de úgy tűnik, hogy komolyabb konfliktusban a perzsa állam sem érdekelt, hisz gazdaságát most is megviseli az alacsony olajexport, így ennek kiesése végzetes lenne számára.

A további árcsökkenés feltétele

Ahhoz, hogy tartósabb árcsökkenés valósuljon meg, a kereslet masszív csökkenésére, vagy a kínálat erős növekedésére lenne szükség. Ha a kínai folyamatok tartóssá válnának, esetleg az elektromos autózás további terjedése tovább mérsékelné a kínai importot (maga Kína is nagy kitermelő, adott esetben önellátóvá is válhat), az már komoly fundamentális tényező lenne, amely mellett tartósan alacsonyabb ár is kialakulhatna.