Németország két legnagyobb pártjának vezetői nagy nehezen előzetes megállapodásra jutottak egymással arról, hogy ha rajtuk áll, folytatnák a nagykoalíciós kormányzást. Hogy így lesz-e, az jó kérdés, számos akadály áll a "szándéknyilatkozat" és az új koalíciós megállapodás aláírása között. Ha azonban összejön az utóbbi, az inkább hoz majd radikális változást, mint a korábbi kormányzás folytatását - derül ki Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) Európai Unióval foglalkozó publicistája szavaiból.

Előtérbe került az EU

Kapcsolódó

Véleményét azzal támasztja alá, hogy az előzetes egyezség legfontosabb részlete az EU jövőjével kapcsolatos tervek előtérbe kerülése. Ha minden úgy alakul, ahogy ott leírták, akkor Németország akkora lépést tesz az európai integráció erősítése felé, amekkorát a maastrichti megállapodás 25 évvel ezelőtti aláírása óta nem tett. Jellemző, hogy a 2013-ban aláírt előző koalíciós megállapodás alig ejtett szót Európáról. Legfőbb kompromisszuma a nemzeti minimálbér bevezetésének kezdeményezése volt.

A most tető alá hozott előzetes megállapodás messze túllép a szokásos kliséken Európával kapcsolatban vagy akár azon, hogy jelezze: az új berlini kormány kész támogatni Emmanuel Macron francia államfő eurózóna-reformját. A felek deklarálták, hogy növelnék Németország hozzájárulását a közös uniós költségvetéshez, támogatnák az eurózóna közös pénzügyi alapját, amelynek célja a makrogazdasági stabilitás erősítése, kiállnának a szociális konvergencia és a strukturális reformok mellett.

Juncker tapsolhat

Münchau szerint ez azt jelenti, hogy az eurózóna biztonsági alapja, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) az uniós költségvetés részévé válna, szemben a mostani helyzettel, amikor az eurótagállamok külön kezelik azt. Éppen ez az, amit Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke javasolt. Ezzel az unió tenne egy nagy lépést a közös kormányzás felé, szemben Angela Merkel kancellár eddigi kormányközi egyezkedésen alapuló irányítása felől.

Az FT szakértője arra számít, hogy Merkel pártja, a konzervatív CDU keményvonalasainak, illetve az örök partnernek, a bajor CSU-nak lesz egy-két megjegyzése ehhez. Merkel ugyanis sokadik 180 fokos fordulatát teheti meg, ha belemegy ebbe a változtatásba.

Vita és egyetértés

Az előzetes egyezség emellett utat nyitna az Európai Parlament megerősítése előtt, amivel demokratikusabbá tennék az eurózóna irányítását. Ezen a ponton a német pártok vitatkoznak Macronnal, aki külön parlamentet vizionál a közös európai valutát használó országoknak.

Amiben azonban nagy egyetértés mutatkozik a két európai nagyhatalom vezetői között, az az adózás kérdése. Egyértelműen elköteleznék magukat a költségekre fittyet hányó dömpingárak elleni fellépés mellett, illetve kötelező minimális európai vállalati nyereségadót vezetnének be. Ez az ötlet nagy csatát ígér Franciaország és Németország, illetve az alacsony céges adózással operáló tagállamok között, az utóbbiak élén Írországgal.

Nagy csaták lesznek

Bár az egyezség EU-ra vonatkozó része Martin Schulz, a szociáldemokraták (SPD) vezetője, az Európai Parlament volt elnöke keze nyomát viseli magán, egyáltalán nem garantált, hogy megnyeri a párt többségének támogatását. Nagy kérdés, hogy erősebb lesz-e az SPD lelkesedése az európai integráció iránt, mint amennyire elegük van Merkel politikai húzásaiból?

A párt alsóbb és felsőbb szintjein is erősen unják már, hogy a kancellár asszony átveszi kezdeményezéseik egy részét, amelyet aztán a saját politikája részeként ad el a választóknak. Az SPD-ben egyetértenek abban, hogy ezért szerepeltek rosszul a szeptemberi választásokon. Nem csoda, hogy főként a fiatal párttagok ellenzékben maradnának, ami szerintük időt adna az gyűjtéshez.

Münchau úgy látja, nem nyernének semmit. Egyrészt az új nagykoalíció nem is lenne olyan nagy: csak 56 százalékos többsége lenne a Bundestagban a korábbi 80 százalék helyett. Másrészt igaz ugyan, hogy az ilyen kormányzások alatt rendszerint a kisebb pártok erősödnek, ám úgy tűnik, Németország már elindult azon az úton, amelyen Hollandiához hasonlóan sok szereplőből álljon össze a parlamentje, és így akár négy-öt párt koalíciójára legyen szükség a kormányzáshoz.

Megéri?

Vajon megéri-e vállalniuk a nagykoalíció kockázatát egy olyan kormánypolitikáért, amelynek sikere kétséges? Ha létrejön a francia-német egyetértés az eurózóna integrációjának erősítéséről, az még nem elég. Meg kell nyerni a többi uniós tagállam támogatását is, ami nagyon nehéz és hosszú menet lesz, és mivel az uniós alapszerződést is módosítani kell, ami nagyon macerás dolog, egyáltalán nem garantált a siker.

Münchau szerint a január 12-én nyilvánosságra hozott előzetes megállapodás legfigyelemreméltóbb eredménye az, hogy ha kormányprogrammá válik, akkor új éra kezdődhet az európai politikában. Az ügyeket Merkel semmilyen konkrét kötelezettségvállalást nem vállaló, alkalmi menedzselése helyett adott napirend pontjait végrehajtva próbálnák intézni.

A nyitókép forrása: Shutterstock.com