Idén már többször mutatott erős gyengélkedést az orosz fizetőeszköz, augusztusban azonban felgyorsult a folyamat. Immár kétszer annyi rubelt kell adni egy euróért, mint közel egy éve: ennél gyengébb rubelt csak a szankciók bevezetését követő néhány napban láthattunk tavaly a háború kezdete után.
Kezdeti pánik után erős rubel
Akkor a pánik néhány nap alatt 85-ről 170-re lökte az euróárfolyamot, de aztán az hamar korrigált: egész 55-ig visszaesett, vagyis a rubel sokkal erősebb lett, mint a háború előtt volt. Ennek megvoltak az okai: annak ellenére, hogy az ország devizatartalékainak nem kis hányadát zárolták, az orosz export hirtelen megnőtt az elszálló olaj-, és gázárak hatására.
Ez fél éven át kitartott, azonban a nyugati vásárlók jelentős része fokozatosan leépítette az orosz energiahordozók vásárlását, amit gyorsított, hogy maguk az oroszok is leállították a gázszállítást például a nem sokkal később felrobbantott Északi Éramlat vezetéken, hogy vagy a szankciók visszavonását, vagy Európa általuk vizionált fagyhalálát elérjék.
Zuhanó gázexport bevétel
Számításuk nem jött be: a gáz immár cseppfolyósítva szállítható a kontinensek között, így az európai vevők ráálltak ennek importjára. Az ár persze átmenetileg az égbe ment az átálláskor, ősztől azonban már csökkenni kezdett, azóta pedig már 30 dollár/megawatt körüli átlagos szinten nem sokkal magasabb, mint 10 évvel ezelőtt.
Ezzel Oroszország legjobb piacának nagy része kiesett, a korábbi orosz európai export hatodára csökkent. A rengeteg megmaradó gázt elsősorban Kínának próbálják értékesíteni, de ott szó sem lehet arról, hogy az európai árat kérjék: vélhetően sokkal alacsonyabb a "baráti" exportár, közelebb lehet az alacsony amerikai piaci árhoz.
Visszaeső olajjövedelem
Emellett az olajexportból származó bevétel is meredeken zuhant: Oroszország csak erős diszkonttal tudja eladni olaját (a mostani 85 dollár körüli piaci szint helyett 60 dollárért), és az európai export itt is a töredékére esett, a fő vásárló India lett, miközben az export volumene jelentősen csökkent, és még önkéntes vállalásokat is tett Oroszország az export csökkentésére, hogy segítsen megtámasztani az árat.
Elszálló import, fegyvervásárlás
A szankciók tehát szép lassan kifejtették a hatásukat, az orosz export visszaesett, de ezzel egyidejűleg az import is megnőtt. A nyugati cégek kivonulása most már erősen érezteti hatását, egyre inkább importtal kell helyettesíteni megszűnt termékeiket. talán ennél sokkal nagyobb tétel a fegyverek és hadifelszerelések importja: az elhúzódó háborúban, ahol kiderült, mennyire szegényes az ország saját gyártása és fegyverkészlete, onnan és annyi fegyvert vásárolnak, amennyit csak tudnak: elsősorban Iránból és Észak-Koreából, mivel ők hajlandók erre, ugyanakkor szinte bármilyen árat kérhetnek monopolhelyzetük miatt.
Csak lassítani tudják
Az orosz fizetési mérleg így nagy mértékben felborul, ami törvényszerűen maga után vonja a rubel zuhanását. Az állam ezt mesterségesen megállíthatná, de erre nincs erőforrása: hamar elégetné a békeidőben az olajexportból felhalmozott biztonsági tartalékait. Így nem tehet mást, mint hogy kisebb jegybanki beavatkozásokkal próbálja lassítani a folyamatot. Az utóbbi napokban sor is került a beavatkozásra, amivel annyi sikerült elérni, hogy szerda óta megállt a zuhanás, de az árfolyam továbbra is a leggyengébb érték körül van.
Munkaerőhiány, menekülés a rubelből
Természetesen a rubel leértékelődésének ez a második, hosszan elnyúló hulláma az orosz lakossági és vállalati szereplőket is a stabil valuták vásárlására ösztönzi, fokozva ezek keresletét. Az orosz gazdaság egyre nehezebben bírja a háború óriási költségét és a szankciók miatt visszaesett export hatását, miközben a lakosság külföldre menekülése és a tömeges hadseregbe való toborzás valamint sorozás a munkaerőhiányt hoz létre, miközben Ukrajna gigantikus háborús költségeit egyelőre az őt támogató nyugati országok viselik.