Vlada Randjelovics egy belgrádi IT-cég értékesítési osztályának vezetője, és mint mondja, az élete nem vált egyszerűbbé, amikor a cég bevezette a hibrid munkavégzést. Ugyanis míg a csapat egyik fele az irodából dolgozott, addig a másik fele home office-ból. Vezetőjük pedig hirtelen azon kapta magát, hogy egy csapat helyett máris két különálló team-et kell irányítania, akik tulajdonképpen ugyanazt a munkát végzik, miközben mégsem – írja a bbc.

A menedzser szerint az újfajta munkamódszer megszervezése nem kevés kihívást jelentett számára, miközben nem egyszer a hozzá hasonló középvezetőkön csattan az ostor. „A felső vezetés tőled várja, hogy találj megoldásokat, kezeld rugalmasan a feladatokat és a kihívásokat. Vagyis például találd ki, ha az embereid a hibrid munkavégzést választották, ezt hogyan lehet napi szinten, a gyakorlatban működtetni” – tette hozzá Vlada Randjelovics.

A szakember arról is beszélt, a koronavírus alapvetően változtatta meg a munkavállalókat és igényeiket: elvárás lett a magasabb fizetés, akárcsak a rugalmas munkavégzés, a szabadabb munkaszervezés. Miközben a dolgozók sokkal érzékenyebben reagálnak a céges változásokra.

Stresszelnek és szoronganak a középvezetők

Sok vezető valóban komoly nehézségekkel küzd a munkakultúra új világában. A Future Forum nevű amerikai agytröszt 2022 októberében végzett kutatása szerint, amelybe 10 766 irodai, értelmiségi munkát végzőt vontak be, kiderült, hogy a vezetők szenvednek az utóbbi egy évben:

  • 40 százalékuk több szorongás és stressz megtapasztalásáról számolt be;
  • 20 százalékuk jelezte vissza, hogy romlott a munka-magánélet egyensúlya;
  • 15 százalékuk elégedetlenebb a munkájával.

Ez a tendencia különösen a nagyobb cégeknél dolgozó középvezetők körében volt jellemző: náluk ez említett tünetek még hangsúlyosabban jelentkeztek.

Vagyis az adatok arra utalnak, hogy a vezetőknek, középvezetőknek sokszor okoz nehézséget a változó munkavállalói elvárások és munkamódszerek kezelése. Míg a munkavállalók túlnyomórészt élvezik a nagyobb önállóságot és a munkanapok flexibilis szervezését, addig a vezetők már kevésbé tudnak alkalmazkodni mindehhez.

Nyomás alulról - felülről

Egy vállalaton belül a középvezetők jellemzően a szervezet vezetői, és az alkalmazottak elvárásai között kell, hogy lavírozzanak. Ezek az üzenetek és igények pedig nem egyszer ellentmondásosak. Ez hagyományosan nehéz szerep, mert jellemzően nekik kell foglalkozniuk a szervezeten belüli és kívüli problémákkal – magyarázza Denise Rousseau, a pittsburgi Carnegie Mellon Egyetem üzleti iskolájának professzora.

A szervezetpszichológiában jártas egyetemi oktató arról is beszélt, hogy a pandémia kitörésével a középvezetők helyzete még bonyolultabb lett, hiszen nem csupán a csapataik pszichéjével kellett foglalkozniuk, hanem hirtelen módot kellett találniuk arra is, hogy gyakorlatilag egyik napról a másikra lehetővé tegyék a távmunkát.

Rousseau szerint a középvezetők azt is megtapasztalhatják, hogy nem könnyű a mostani rugalmas formában csapatokat vezetni, miután a korábban használt módszerek már nem állnak a rendelkezésükre. Például az irodai környezethez képest sokkal nehezebb a csapatokat a monitoron keresztül egyben tartani, valamint a folyamatokat végigvinni. 

A világjárvány lecsengésével a középvezetők újabb nyomással szembesülnek, miután a munkahelyek jellemzően már nem tértek vissza a pandémia előtti hagyományos, folyamatos munkarendhez. Vagyis a hibrid és egyéb munkavégzési formák rendszerének kialakítása és működtetése ismét a középvezető menedzserek nyakába szakadt – emelte ki Helen Kupp, a kaliforniai székhelyű Future Forum vezető igazgatója.

A változó irányelvekkel való megküzdésre kényszerülve, gyakran szervezeti segítség nélkül, nem csoda, hogy sok középvezető érzi, hogy stresszes és boldogtalan – állítják a szakemberek.