Csupán két évvel azt követően, hogy az Egyesült Királyságban eltelhetett egy nap úgy az ipari forradalom óta, hogy nem mentek a szénerőművek, az állami hálózat irányítója (a National Grid, mely lényegében a brit Mavir) bejelentette, hogy az országos hálózattal máris a fosszilis tüzelőanyagok nélküli korszakra készül.

A Bloomberg News adta hírül, hogy a hálózati betáplálási oldalon már 2025-ben elkezdik csökkenteni a földgáz alapú "részvételt" is, ami egybeesik a rendszer szénmentessé tételének tervezett időpontjával. Julian Leslie, a National Grid vezető operátora azt mondta a gazdasági lapnak, hogy a rendszer egyszerűen "zéró karbon-képes akar lenni".

Kapcsolódó

Amint azt tavaly decemberben a Napi.hu megírta a 2013-ban a Magyarországéhoz is hasonló gondokkal küzdő szigetország (kiöregedő nukleáris-, és más klasszikus erőművek, jelentős importfüggés stb.) alig 5 év leforgása alatt látható módon átalakította és új pályára állította az energiaszektorát.

Ezzel együtt is óriási vállalás a fél évtized múlva esedékes szén-dioxid-mentesítés terve, hiszen 2015-ben a szigetország teljes villamosenergia-termelésének 22 százalékát még szénből nyerték. Akkor még senki nem gondolta, hogy a mostanra átlagosan 10 százalék körüli szintre esett részesedését 2025-re nullázni fogják, mivel az olyan nagy gazdaságok számára, mint a brit, a német vagy a francia, ez a tempó még ma is túl gyorsnak tűnik.

Az egész kontinens számára mintaként és viszonyulási pontként szolgáló német energiafordulat (Energiewende) egyik kulcseleme, hogy Németország 2022 végéig leállítja az atomerőműveit annak érdekében, hogy mind nagyobb arányban megújuló energiaforrásokból termelt áram kerülhessen az energiamixbe. De nem csak a nukleáris potenciálnak mondanak búcsút. Viszont éppen az atomerőművek kiesése miatt a szénről csak 2039-re mondanának le a németek. Akkor is, ha e dátumot gazdasági alapon elemzők máris megkérdőjelezik.

Kép: Getty Images

A 2025-ös dátum így a britek előzési kísérleteként is értelmezhető, mert besimul ugyan abba az uniós bejelentés-sorozatba, melyben tavaly a tagországok egymás után jelentették be: ki mikor int búcsút a barnaszénnek, de a bejelentés - és az időzítés - két további szempontból is érdekes.

Egyrészt, mert az Egyesült Királyság energiaügyi államtitkára, Greg Clark a parlament alsóházában mondott beszédében lényegében megágyazott a mostani bejelentésnek. Clark az atomerőmű építések helyett zöldenergiás beruházásokat szorgalmazott. Szerinte utóbbiak költségigénye olyan drámai módon lecsökkent, hogy azokat hovatovább nem kell államilag dotálni sem ahhoz, hogy gazdaságilag versenyképessé váljanak - ráadásul a megújuló energia már nemcsak olcsó, hanem könnyen el is érhető.

Másrészt viszont az Egyesült Királyságban a földgáz továbbra is jelentős nyersanyag (mivel jelenleg is rendre az áramszükségletek majdnem felét fedezik belőle). És igaz ugyan, hogy évek óta drasztikusan nő a szél- és napenergia potenciál (mely képes olykor már arra is, hogy - főként szeles napokon - a fosszilis tüzelőanyag szükségletet a szigetországi mixben a negyedrész alá szorítsa), de a "zero carbon állapot" felé meneteléshez a megújuló energiatermelők volumennövekedése mellett másra is szükség volna.

Leginkább kiegyensúlyozható rendszerműködésre. Ennek eléréséhez viszont a hálózatnak új technológiákat is találnia, mi több: használnia kellene. Zömmel energiatárolásra épülő megoldások szükségesek ahhoz, hogy a termelési és fogyasztási le-fel ugrálásokban rugalmasságot lehet biztosítani a hálózat számára.

A ma hálózati rendszer szinten elképzelhetetlenül drága akkumulátoros megoldások helyett a Bloombergnek a hirtelen fogyasztói teljesítményesést simítani képes lendkerék, illetve a nagy mennyiségű villamos energiát gyorsan (de igen korlátozott ideig) betáplálni képes kondenzátor technika jutott eszébe, jól lehet ezek iparági méretű használatára még nincs igazán jó példa.

Közelebb jár a rendszer szintű bevethetőséghez a britek által tesztelt Pingvin, mely a hullámok mozgásából áramot termelő új típusú erőmű prototípusa. Az Orkney-szigeteknél, 50 méter mélyen lehorgonyzott berendezés számára az erős hullámzás ideális helyszínt jelent a teszteléshez. David Cousins, az Európai Tengeri Energia Központ mérnöke szerint a megépített berendezés elboldogul akár 7 megawattnyi (MW) áramtermeléssel is, és mivel a hálózatba táplálják be a megtermelt energiát, a projekt már a próbaüzem ideje alatt megtérülhet - magyarázta az Euronewsnak. Ennél is többet jelent, ha a Pingvin tesztelése valóban sikerrel zárul, akkor ez a technika válhat uralkodóvá a ma 74 milliárd eurós hullámenergia-piacon.